Gyurkity Péter
Globális katasztrófát szimulál a NASA
A programtól azt várják, hogy szorosabb együttműködés jön létre az egyes szervek között.
Az aszteroidák és üstökösök kapcsán gyakran elhangzik, hogy a Földet megközelítő példányok (Near-Earth Objects, NEO) valóban komoly veszélyt jelentenek civilizációnkra, bár az elmúlt néhány ezer évben szerencsére nem kellett szembesülnünk a nagyobb becsapódások következményeivel – hacsak az utolsó jégkorszak végét nem számoljuk ide, ezt ugyanis valószínűleg éppen egy ilyen esemény váltotta ki. A NASA most több partnerével közösen egy szimulációban részletezi, hogy miként kellene cselekednünk, amennyiben komoly veszélyt jeleznénk előre.
Az amerikai ügynökség az európai kollégákkal, valamint az International Asteroid Warning Network (IAWN) munkatársaival közösen folytatja le a szimulációt, amely május első hetében zárul majd le. Ennek során a Planetary Defense Coordination Office egy teljes mértékben elméleti szcenáriót vizsgál meg, amelynek keretében egy március végén felfedezett, az előrejelzések szerint 2027-ben 1 százalékos eséllyel minket eltaláló objektum esetleges becsapódását és annak következményeit veszik alapul. Nem véletlen, hogy ekkora esélyt jósolnak a katasztrófára, ez ugyanis a kormányzat által megszabott minimális követelmény, vagyis itt a NASA illetékeseinek több másik szervvel összefogva, azokkal közösen kell kidolgoznia, majd pedig végrehajtania a vészforgatókönyvet.
A szervezet eddig 6 hasonló gyakorlaton vett részt, ebből háromszor a FEMA, a védelmi-, valamint a külügyminisztérium munkatársaival együtt dolgoztak. Az illetékesek leginkább arra kíváncsiak, hogy egy ilyen esetben mikor, hol, és miként csapódik be a szóban forgó NEO, de az is kiemelt szempont, hogy a károk mértékét mekkorára becsülik. Arról ugyan nem tesznek említést, hogy egy esetleges invázió kapcsán is tartogatnak-e hasonló terveket a fiókban, azt viszont kiemelik, hogy nem pusztán passzív módon igyekeznek felkészülni a fentihez hasonló eseményekre, hanem az említett lépésekkel egy időben azt is megvizsgálják, hogy miként lehetne lefolytatni felderítő, esetleg pályamódosító (eltérítő) küldetéseket, hogy csökkentsék a becsapódás hatását.
A gyakorlaton résztvevők elsősorban a különböző szervezetek közötti együttműködés javítását szeretnék elérni, bár azzal ők is tisztában vannak, hogy nem feltétlenül lesz több évünk a katasztrófára való felkészülésre. Mindenesetre a további tapasztalatok gyűjtése nem hátrányos, a tőlünk legfeljebb 45 millió km-es távolságban átsuhanó objektumok 20 éve tartó megfigyelése pedig folytatódik, hiszen ez elengedhetetlen.
Az aszteroidák és üstökösök kapcsán gyakran elhangzik, hogy a Földet megközelítő példányok (Near-Earth Objects, NEO) valóban komoly veszélyt jelentenek civilizációnkra, bár az elmúlt néhány ezer évben szerencsére nem kellett szembesülnünk a nagyobb becsapódások következményeivel – hacsak az utolsó jégkorszak végét nem számoljuk ide, ezt ugyanis valószínűleg éppen egy ilyen esemény váltotta ki. A NASA most több partnerével közösen egy szimulációban részletezi, hogy miként kellene cselekednünk, amennyiben komoly veszélyt jeleznénk előre.
Az amerikai ügynökség az európai kollégákkal, valamint az International Asteroid Warning Network (IAWN) munkatársaival közösen folytatja le a szimulációt, amely május első hetében zárul majd le. Ennek során a Planetary Defense Coordination Office egy teljes mértékben elméleti szcenáriót vizsgál meg, amelynek keretében egy március végén felfedezett, az előrejelzések szerint 2027-ben 1 százalékos eséllyel minket eltaláló objektum esetleges becsapódását és annak következményeit veszik alapul. Nem véletlen, hogy ekkora esélyt jósolnak a katasztrófára, ez ugyanis a kormányzat által megszabott minimális követelmény, vagyis itt a NASA illetékeseinek több másik szervvel összefogva, azokkal közösen kell kidolgoznia, majd pedig végrehajtania a vészforgatókönyvet.
A szervezet eddig 6 hasonló gyakorlaton vett részt, ebből háromszor a FEMA, a védelmi-, valamint a külügyminisztérium munkatársaival együtt dolgoztak. Az illetékesek leginkább arra kíváncsiak, hogy egy ilyen esetben mikor, hol, és miként csapódik be a szóban forgó NEO, de az is kiemelt szempont, hogy a károk mértékét mekkorára becsülik. Arról ugyan nem tesznek említést, hogy egy esetleges invázió kapcsán is tartogatnak-e hasonló terveket a fiókban, azt viszont kiemelik, hogy nem pusztán passzív módon igyekeznek felkészülni a fentihez hasonló eseményekre, hanem az említett lépésekkel egy időben azt is megvizsgálják, hogy miként lehetne lefolytatni felderítő, esetleg pályamódosító (eltérítő) küldetéseket, hogy csökkentsék a becsapódás hatását.
A gyakorlaton résztvevők elsősorban a különböző szervezetek közötti együttműködés javítását szeretnék elérni, bár azzal ők is tisztában vannak, hogy nem feltétlenül lesz több évünk a katasztrófára való felkészülésre. Mindenesetre a további tapasztalatok gyűjtése nem hátrányos, a tőlünk legfeljebb 45 millió km-es távolságban átsuhanó objektumok 20 éve tartó megfigyelése pedig folytatódik, hiszen ez elengedhetetlen.