Gyurkity Péter
Afrikai láncszem hiányzik történetünkből
Erre figyelmeztet egy friss eredményekre támaszkodó tanulmány.
A Nature magazin oldalán január második felében jelent meg egy nemzetközi csoport által elkészített új tanulmány, amelyben a kameruni helyszínen megvizsgált maradványok alapján jelentik ki, hogy még mindig hiányzik egy fontos láncszem, amely hozzájárult a modern ember fejlődéséhez, a bennünk található genom kialakulásához. Eközben más kutatók a neandervölgyiek keleti irányú vándorlásával kapcsolatban szolgáltatnak további információkat.
A többek között brit, kanadai, amerikai és lengyel szakemberekből álló csapat az úgynevezett Bantu-expanzió helyszínétől nem messze, a szintén Kamerunban található Shum Laka területén vizsgált meg több emberi maradványt, amelyek folyamatos jelenlétre, évezredeken keresztül húzódó történetre utalnak. A jelek szerint 30 ezer éven keresztül lakott volt ez a helyszín, bár az általuk (DNS-minták vételét követően) megvizsgált 18 csontváz 8 és 3 ezer évvel ezelőttről, tehát egy jóval szűkebb intervallumból származik. Ez utóbbi dátum már nagyjából egybeesik az említett expanzióval, vagyis a populáció kirajzásával, amely Afrika középső és déli részét érintette, viszont az eredmény alapján nincs közvetlen összefüggés az akkori, valamint a modern, bantu nyelveket beszélő populáció között. Az egyik Y-kromoszóma ráadásul egy ritka változat, amely alig néhány modern afrikai csoport tagjaiban található meg, ez utóbbiak pedig nagy valószínűséggel egy korábbi populációval való keveredés révén jutottak ehhez hozzá, hasonlóan ahhoz, ahogy a modern eurázsiai populáció megőrizte a neandervölgyiektől kapott lenyomatot.
A csontvázak egy részében kimutatott Y-kromoszóma ezen jóval régebbi vonal egyik leágazása, amely nagyjából 20 ezer évvel ezelőttről származik, viszont ezek a maradványok a rokonság tekintetében nem a modern bantu-populációhoz, hanem az Afrika középső részén élő modern kori vadászó-gyűjtögető csoportokhoz állnak közelebb. Ebből arra következtetnek, hogy Közép-Afrika ilyen csoportjai nagyjából ugyanazon periódus során váltak szét, vagyis a modern ember megjelenése után viszonylag gyorsan, 250 ezer évvel ezelőtt szétrajzott Afrika területén, miközben az is világos, hogy egy olyan csoport lenyomatát is őrizzük genomunkban (legalábbis azon kontinensen), amelynek fizikai bizonyítékaira (maradványaira) eddig még sehol nem bukkantunk. Ez a populáció ma már sehol nem található, viszont ez lehet a másik hiányzó láncszem, míg az első a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak európai DNS-mintáiban bukkan fel, utalva egykori létezésére.
Ezen munkával csaknem egy időben bukkant fel egy másik tanulmány, amelyben már a neandervölgyiek keleti irányú vándorlásával, annak kiterjedésével foglalkoznak. Ebben kiemelik, hogy egyes csoportok egészen az Altaj-hegység vonulatáig eljutottak, ami nagyjából az USA keleti és nyugati partja közötti távolság megtételét jelenti, természetesen gyalog. Ezek a csoportok bölényre és lovakra vadásztak, ezen a téren nagy tapasztalattal rendelkeztek, viszont az eredmények arra utalnak, hogy két hullámban történt a vándorlás, az első 100 ezer, a második pedig 60 ezer évvel ezelőtt ment végbe, előbbire a Gyeniszovai-, utóbbira pedig Csagirszkaja-barlangban található maradványok szolgáltatnak bizonyítékokat.
A Nature magazin oldalán január második felében jelent meg egy nemzetközi csoport által elkészített új tanulmány, amelyben a kameruni helyszínen megvizsgált maradványok alapján jelentik ki, hogy még mindig hiányzik egy fontos láncszem, amely hozzájárult a modern ember fejlődéséhez, a bennünk található genom kialakulásához. Eközben más kutatók a neandervölgyiek keleti irányú vándorlásával kapcsolatban szolgáltatnak további információkat.
A többek között brit, kanadai, amerikai és lengyel szakemberekből álló csapat az úgynevezett Bantu-expanzió helyszínétől nem messze, a szintén Kamerunban található Shum Laka területén vizsgált meg több emberi maradványt, amelyek folyamatos jelenlétre, évezredeken keresztül húzódó történetre utalnak. A jelek szerint 30 ezer éven keresztül lakott volt ez a helyszín, bár az általuk (DNS-minták vételét követően) megvizsgált 18 csontváz 8 és 3 ezer évvel ezelőttről, tehát egy jóval szűkebb intervallumból származik. Ez utóbbi dátum már nagyjából egybeesik az említett expanzióval, vagyis a populáció kirajzásával, amely Afrika középső és déli részét érintette, viszont az eredmény alapján nincs közvetlen összefüggés az akkori, valamint a modern, bantu nyelveket beszélő populáció között. Az egyik Y-kromoszóma ráadásul egy ritka változat, amely alig néhány modern afrikai csoport tagjaiban található meg, ez utóbbiak pedig nagy valószínűséggel egy korábbi populációval való keveredés révén jutottak ehhez hozzá, hasonlóan ahhoz, ahogy a modern eurázsiai populáció megőrizte a neandervölgyiektől kapott lenyomatot.
A csontvázak egy részében kimutatott Y-kromoszóma ezen jóval régebbi vonal egyik leágazása, amely nagyjából 20 ezer évvel ezelőttről származik, viszont ezek a maradványok a rokonság tekintetében nem a modern bantu-populációhoz, hanem az Afrika középső részén élő modern kori vadászó-gyűjtögető csoportokhoz állnak közelebb. Ebből arra következtetnek, hogy Közép-Afrika ilyen csoportjai nagyjából ugyanazon periódus során váltak szét, vagyis a modern ember megjelenése után viszonylag gyorsan, 250 ezer évvel ezelőtt szétrajzott Afrika területén, miközben az is világos, hogy egy olyan csoport lenyomatát is őrizzük genomunkban (legalábbis azon kontinensen), amelynek fizikai bizonyítékaira (maradványaira) eddig még sehol nem bukkantunk. Ez a populáció ma már sehol nem található, viszont ez lehet a másik hiányzó láncszem, míg az első a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak európai DNS-mintáiban bukkan fel, utalva egykori létezésére.
Ezen munkával csaknem egy időben bukkant fel egy másik tanulmány, amelyben már a neandervölgyiek keleti irányú vándorlásával, annak kiterjedésével foglalkoznak. Ebben kiemelik, hogy egyes csoportok egészen az Altaj-hegység vonulatáig eljutottak, ami nagyjából az USA keleti és nyugati partja közötti távolság megtételét jelenti, természetesen gyalog. Ezek a csoportok bölényre és lovakra vadásztak, ezen a téren nagy tapasztalattal rendelkeztek, viszont az eredmények arra utalnak, hogy két hullámban történt a vándorlás, az első 100 ezer, a második pedig 60 ezer évvel ezelőtt ment végbe, előbbire a Gyeniszovai-, utóbbira pedig Csagirszkaja-barlangban található maradványok szolgáltatnak bizonyítékokat.