Gyurkity Péter
Elérhető a rövid távú hibernáció
Eleinte nem űrutazásoknál, hanem komolyabb műtéteknél jön majd jól az új eljárás.
Először sikerült emberi pácienst hibernálni (gyakorlatilag lefagyasztani), majd pedig újraéleszteni, ami komoly reménysugarat jelent a hosszabb űrutazásokkal, azok megvalósíthatóságával és kivitelezhetőségével kapcsolatban. A kép persze nem ennyire egyértelmű, itt azonban vannak valódi előremutató jelek. A Maryland Egyetem orvosi karán sikerült egy olyan eljárást kidolgozni, amelynek keretében már műtöttek ilyen módon hibernált pácienseket, pontosabban legalább egyet.
A konkrét részletekkel azonban még nem vagyunk tisztában, hiszen egyelőre sem a pontos számot nem árulták el, sem pedig azt, hogy a páciensek közül mennyien élték túl az eljárást. Itt persze nem is az űrutazások megvalósítása szerepel a konkrét célok között, hanem az, hogy az akut traumával (lövés, késelés, stb.) járó sérüléseket nagyobb arányban kezelhessék időben, megmentve ezzel a páciensek életét, amire normál körülmények között mindössze néhány perc áll rendelkezésre, elsősorban a szívleállás és a komoly vérveszteség miatt. A jelek szerint ez sikerült, a részleteket azonban csak jövőre tennék közzé egy komolyabb tanulmányban.
Az első beszámolók szerint Samuel A. Tisherman professzor az erre kijelölt páciens(ek) vérét jéghideg fiziológiás oldattal cserélte le, amelynek révén sikerült a testet 10-15 Celsius-fokos hőmérsékletre lehűteni, ennek következtében pedig az agyi tevékenység szinte teljesen leállt. A tulajdonképpen halott testeket ezt követően a műtőterembe vitték, ahol 2 órás műtét során sikerült helyrehozni a komoly sérüléseket, mielőtt a szervezet újból elérte a normál, 37 Celsius-fok körüli belső hőmérsékletet. A lehűtésnek (fagyasztásnak) azért van kiemelt szerepe, mert ezzel lelassul, illetve teljesen le is áll a sejtekben végbemenő kémiai reakciók sorozata, így a vér által szállított oxigénre sincs szükség (márpedig enélkül az agynak nagyjából 5 perc múlva vége lenne).
Amennyiben a tanulmány kifejti a pontos részleteket és az ezt követő újabb tesztek sikerrel járnak, jó eséllyel nagy mértékben növelhető lenne azok aránya, akik az ilyen súlyos sérüléseket túlélik, az űrkutatásban érdekelt ügynökségek és magáncégek pedig újult erővel vizsgálják majd meg, hogy miként lehetne a 2-3 órás időtartamot alapos mértékben kitolni, hogy az akár több évig tartó űrutazások esetén is felhasználható legyen a technológia.
Először sikerült emberi pácienst hibernálni (gyakorlatilag lefagyasztani), majd pedig újraéleszteni, ami komoly reménysugarat jelent a hosszabb űrutazásokkal, azok megvalósíthatóságával és kivitelezhetőségével kapcsolatban. A kép persze nem ennyire egyértelmű, itt azonban vannak valódi előremutató jelek. A Maryland Egyetem orvosi karán sikerült egy olyan eljárást kidolgozni, amelynek keretében már műtöttek ilyen módon hibernált pácienseket, pontosabban legalább egyet.
A konkrét részletekkel azonban még nem vagyunk tisztában, hiszen egyelőre sem a pontos számot nem árulták el, sem pedig azt, hogy a páciensek közül mennyien élték túl az eljárást. Itt persze nem is az űrutazások megvalósítása szerepel a konkrét célok között, hanem az, hogy az akut traumával (lövés, késelés, stb.) járó sérüléseket nagyobb arányban kezelhessék időben, megmentve ezzel a páciensek életét, amire normál körülmények között mindössze néhány perc áll rendelkezésre, elsősorban a szívleállás és a komoly vérveszteség miatt. A jelek szerint ez sikerült, a részleteket azonban csak jövőre tennék közzé egy komolyabb tanulmányban.
Az első beszámolók szerint Samuel A. Tisherman professzor az erre kijelölt páciens(ek) vérét jéghideg fiziológiás oldattal cserélte le, amelynek révén sikerült a testet 10-15 Celsius-fokos hőmérsékletre lehűteni, ennek következtében pedig az agyi tevékenység szinte teljesen leállt. A tulajdonképpen halott testeket ezt követően a műtőterembe vitték, ahol 2 órás műtét során sikerült helyrehozni a komoly sérüléseket, mielőtt a szervezet újból elérte a normál, 37 Celsius-fok körüli belső hőmérsékletet. A lehűtésnek (fagyasztásnak) azért van kiemelt szerepe, mert ezzel lelassul, illetve teljesen le is áll a sejtekben végbemenő kémiai reakciók sorozata, így a vér által szállított oxigénre sincs szükség (márpedig enélkül az agynak nagyjából 5 perc múlva vége lenne).
Amennyiben a tanulmány kifejti a pontos részleteket és az ezt követő újabb tesztek sikerrel járnak, jó eséllyel nagy mértékben növelhető lenne azok aránya, akik az ilyen súlyos sérüléseket túlélik, az űrkutatásban érdekelt ügynökségek és magáncégek pedig újult erővel vizsgálják majd meg, hogy miként lehetne a 2-3 órás időtartamot alapos mértékben kitolni, hogy az akár több évig tartó űrutazások esetén is felhasználható legyen a technológia.