A túlzott szigor vagy a túl sok dicséret teszi az embereket narcisztikussá? Mindkét változatnak vannak támogatói, az első hosszútávú tanulmány azonban az utóbbit támasztja alá.

Elsőként a freudi lélekelemzők vetették fel, hogy a rideg, szeretettől mentes környezetben felnövő gyerekek egyfajta kompenzációként hajlamosak önmaguk túlzott imádatára és dicsőítésére. Az utóbbi időben azonban egyre többen vélték úgy, hogy az önimádatot pont egy ellenkező probléma, a gyermekeik dicsérését túlzásba vivő szülők váltják ki, felnagyítva saját értéküket.

Ez logikusnak tűnik, a szeretetmentes elmélet azonban ugyancsak létező és elfogadott a mélylélektant vizsgálók körében. Az elmélet teszteléséhez Eddie Brummelman, a holland Amsterdami Egyetemen munkatársaival 565, korban 7 és 12 év közötti gyereket tanulmányozott. Ez az az időszak, amikor a nárcizmus jegyei, például az önzés, az önközpontúság és az önteltség megjelennek. "A korábbi tanulmányokat mind felnőttekkel végezték" - mondta Brummelman. "Kíváncsiak voltunk hogyan fejlődik a nárcizmus az idővel"

18 hónap során a gyerekek és szüleik is számos részletes kérdőívet töltöttek ki, melyeket az önimádat jegyeinek, illetve a szülői viselkedés felmérésére terveztek. A gyerekeknek például olyan kijelentésekkel való egyetértésüket kellett értékelni, mint "édesanyám a tudtomra adja, hogy szeret" és "az olyan gyerekek, mint én, megérdemlünk valami különlegest". Bár a szülői melegségnek nincs hatása a gyermek önimádatára, volt egy kicsi, ám jelentős kapcsolat a szülői dicséretek minden egyes fokozata és a gyerekek önimádata között.

Mivel a hatás kicsi volt, arra utal, hogy más dolgok is közrejátszanak az emberek önzővé és egocentrikussá válásában, valószínűleg a genetika, véli Brummelman. A tény azonban, hogy van összefüggés, nem öntött tiszta vizet az elméletek poharába.

Minden generáció részéről elhangzik, hogy "ezek a mai fiatalok", a nárcizmus esetében azonban ez igaznak is tűnik. Az embereknél az 1980-as évek óta egyre hangsúlyosabb az önimádat, amit több tanulmány is alátámaszt. Brummelman csapata már korábban kidolgozott egy skálát az emberek gyermekeik túlértékelésének mérésére. "A túlértékelők dicsérnek a gyermek teljesítményétől függetlenül, és túlbecsülik IQ-jukat" - mondta.

A University College London magyar származású pszichoanalízis professzora, Peter Fónagy azonban pontosan az ellenkező véleményen van. Szerinte a gyerekek önimádata erősebben kapcsolódik a szülők részéről kapott alulértékeléshez, vagy az elismerés hiányához - ami a holland tanulmányból nem tűnik ki.