Gyurkity Péter
Új emberfajra bukkantak
A maradványok alapján ez több másik csoport jellemzőit ötvözte.
Az emberi evolúció folyamatának korábbi, meglehetősen letisztult képét alaposan összezavarta az úgynevezett hobbitok felbukkanása, ez pedig most tovább bonyolódik, hiszen a Fülöp-szigeteken egy további faj maradványait találták meg. Könnyen lehet, hogy teljesen át kell írnunk az ember ázsiai megjelenésének és fejlődésének történetét.
Luzon szigetén évek óta zajlik a kutatómunka, amelynek eredményeit most tették közzé egy ausztrál egyetem közleményében. Ebben kiemelik, hogy míg korábban a homo erectus kirajzását, majd pedig a homo sapiens 40-50 ezer évvel ezelőtti megjelenését tartották a két legfontosabb lépcsőfoknak, legalábbis a nagyobb ázsiai régióban, most már jóval összetettebb kép rajzolódik ki, hiszen a helyi ásatások során számos olyan maradványra (láb- és kézcsontokra, valamint fogakra) bukkantak, amelyek alapján egy teljesen különálló faj, a homo luzonensis 50 ezer évvel ezelőtti jelenléte valószínűsíthető. Itt ugyan francia kutatók korábban már 67 ezer évesre datált csontokat is találtak, a további példányok részletes elemzéséből kiderült, hogy három különböző ember, köztük legalább egy fiatalkorú személy maradványairól van szó, a morfológiai jellemzők alapján pedig egyértelművé vált, hogy a faj egyedei több másik csoport, így az australopithecus, valamint a homo erectus, de még a homo sapiens egyes jellemzőit is ötvözték.
Az érdekes kombináció révén a luzoni ember külön csoportot alkot, itt a fogak alapján egy meglehetősen alacsony, akár 1 méter körüli magasságot saccolnak, és míg egyes fogak korábbi fajok jellemzőit mutatják, addig más példányok már a homo sapiens fogaira hasonlítanak. Az australopithecuséra hasonlító lábcsontok szintén ilyen kombinációra utalnak, a faj egyedei tehát eltérő módon sétálhattak, valószínűleg könnyen másztak fára, bár azt még nem tudjuk, hogy felemelkedve is tudtak-e járni.
Az egyértelmű, hogy ezek az emberek a neandervölgyiekkel és a homo sapiens egyedeivel egy időben éltek, bár a Fülöp-szigeteken ez utóbbi legkorábban 30-40 ezer évvel ezelőtt bukkant fel, míg a luzoni ember ősei akár már 700 ezer évvel ezelőtt jelen lehettek a szigeten, amelyet szárazföldi híd nem kötött össze más területekkel, így az ide való eljutás kérdése is nagyon érdekes – a tudatos hajózást (tengeren való közlekedést) ugyanis a homo erectushoz kötik, bár ez szintén nincs kőbe vésve.
A korai emberekből nagyjából tucatnyi eltérő csoportok ismerünk, bár ezekből nyilván csak a homo sapiens maradt fenn. Az már szintén világos, hogy nemcsak a neandervölgyiekkel, de még a gyenyiszovai emberrel is történt keveredés, de az is egyértelmű, hogy a kép még mindig nem teljes.
Az emberi evolúció folyamatának korábbi, meglehetősen letisztult képét alaposan összezavarta az úgynevezett hobbitok felbukkanása, ez pedig most tovább bonyolódik, hiszen a Fülöp-szigeteken egy további faj maradványait találták meg. Könnyen lehet, hogy teljesen át kell írnunk az ember ázsiai megjelenésének és fejlődésének történetét.
Luzon szigetén évek óta zajlik a kutatómunka, amelynek eredményeit most tették közzé egy ausztrál egyetem közleményében. Ebben kiemelik, hogy míg korábban a homo erectus kirajzását, majd pedig a homo sapiens 40-50 ezer évvel ezelőtti megjelenését tartották a két legfontosabb lépcsőfoknak, legalábbis a nagyobb ázsiai régióban, most már jóval összetettebb kép rajzolódik ki, hiszen a helyi ásatások során számos olyan maradványra (láb- és kézcsontokra, valamint fogakra) bukkantak, amelyek alapján egy teljesen különálló faj, a homo luzonensis 50 ezer évvel ezelőtti jelenléte valószínűsíthető. Itt ugyan francia kutatók korábban már 67 ezer évesre datált csontokat is találtak, a további példányok részletes elemzéséből kiderült, hogy három különböző ember, köztük legalább egy fiatalkorú személy maradványairól van szó, a morfológiai jellemzők alapján pedig egyértelművé vált, hogy a faj egyedei több másik csoport, így az australopithecus, valamint a homo erectus, de még a homo sapiens egyes jellemzőit is ötvözték.
Az érdekes kombináció révén a luzoni ember külön csoportot alkot, itt a fogak alapján egy meglehetősen alacsony, akár 1 méter körüli magasságot saccolnak, és míg egyes fogak korábbi fajok jellemzőit mutatják, addig más példányok már a homo sapiens fogaira hasonlítanak. Az australopithecuséra hasonlító lábcsontok szintén ilyen kombinációra utalnak, a faj egyedei tehát eltérő módon sétálhattak, valószínűleg könnyen másztak fára, bár azt még nem tudjuk, hogy felemelkedve is tudtak-e járni.
Az egyértelmű, hogy ezek az emberek a neandervölgyiekkel és a homo sapiens egyedeivel egy időben éltek, bár a Fülöp-szigeteken ez utóbbi legkorábban 30-40 ezer évvel ezelőtt bukkant fel, míg a luzoni ember ősei akár már 700 ezer évvel ezelőtt jelen lehettek a szigeten, amelyet szárazföldi híd nem kötött össze más területekkel, így az ide való eljutás kérdése is nagyon érdekes – a tudatos hajózást (tengeren való közlekedést) ugyanis a homo erectushoz kötik, bár ez szintén nincs kőbe vésve.
A korai emberekből nagyjából tucatnyi eltérő csoportok ismerünk, bár ezekből nyilván csak a homo sapiens maradt fenn. Az már szintén világos, hogy nemcsak a neandervölgyiekkel, de még a gyenyiszovai emberrel is történt keveredés, de az is egyértelmű, hogy a kép még mindig nem teljes.