Sokkal fiatalabb lehet az Univerzum

A különbség akár 2 milliárd és is lehet, ám itt még mindig sok a kérdőjel.

A Világegyetem kutatása terén még annak pontos kora, illetve a kor meghatározása is komoly fejtörést okoz a szakembereknek, itt pedig továbbra sem találni teljes egyetértést, hiszen az eltérő módszereket alkalmazó kutatások különböző eredményekre jutnak. Korábban mi is beszámoltunk arról, hogy egyesek szerint nem stimmel az Univerzum tágulásának üteme, most pedig egy új tanulmány látott napvilágot, amelyben magát a kort kérdőjelezik meg.

A friss munkát a Science magazin oldalán tették közzé, ezúttal német kutatók jóvoltából. A Max Planck Intézet munkatársai szerint szintén nem stimmel a Hubble-állandó mértéke, amely a tágulás ütemét határozza meg számunkra, itt pedig ennek következtében akár 2 milliárd évet is le kellene faragnunk az Univerzum életkorából, vagyis ez utóbbi 12 milliárd év alá is mérséklődhet. A NASA legutóbb még 2012-ben tette közzé saját újabb becslését, akkor 13,8 milliárd évben határozták meg a teljes életkort, a német szakemberek azonban most leszögezik, hogy a távoli csillagok mozgását illetően továbbra is nagy a bizonytalanság, amennyiben pedig ezek gyorsabban mozognak, maga a tágulás rövidebb időt vett igénybe.

A Hubble-konstans értékét a korábbi kutatásokban 70-nél húzták meg, a mostani eredményt közzétevő csapat szerint azonban ez ehelyett 82,4, ami egyben azt is jelenti, hogy a teljes életkor 11,4 milliárd évre rúg. Mások azonban rögtön hozzáteszik ehhez, hogy a csapat mindössze két gravitációs lencsét használt fel a kutatás során, emiatt pedig a hibahatár mérete is megugrott, ennek következtében pedig az is lehetséges, hogy az életkor nagyobb, mint azt korábban gondoltuk. Ezen komoly korlátozás miatt egyes szakemberek szerint további munkára lesz szükség, bár azt elismerik, hogy a módszer kétségkívül érdekes megközelítésnek minősül – tekintettel azonban arra, hogy a mérőeszköz sem pontos, az eredményt még kevésbé tekinthetjük annak.

Adam Riess, aki 2011-ben Nobel-díjat kapott az Univerzum életkorának és a tágulás mértékének kutatásáért, valamint a sötét energia jelenlétének kimutatásáért, kiemelte, hogy kedvező fejlemény az alternatív módszerek iránti érdeklődés felerősödése, a konkrét eredmények tekintetében azonban nincs áttörés.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Gravitoni #431
    Elméletemben a "kvark" egy az alterek közül, melynek formája függ... attól, hogy milyen irányból tekintesz reá, ezért is az elmélet egyik alneve: "Dinamikus Differenciáltopológiai Rendszerek" , proton esetén a 4 alkotó szubdimenzió közül a fizika az egyiket eleve nem is értelmezi, mivel azt már rezerválta a mozgási vektorpálya címszó alatt , amit egyenesnek tekint, majd Lorentz kontracióval utólag kézzel machinál görbévé, .. A maradék hármat két darab UP és egy darab DOWN kvark fantázianévvel illet.

    Ehelyett a kép úgy néz ki, hogy az első egyenes altér metszi önmagát kétszer egyenes (UP kvark) és egyszer görbeként (DOWN kvark) és ezzel mindösszesen 3 darab egyenes és 1 darab görbe értékű altér metszéspontjában létrejövő jelenség az ami valójában a proton, ahol a görbe altér célértéke : PI-3.

  • CrazyAchmed #430
    "már kiderült hogy nem állja meg a helyét. az enyémről még nem derült ki" ez igaz, de a tiéd meg sem mérettetett, úgy azért könnyű, hogy nem állítassz semmit, amivel ellenőrizni lehet.

    "igenis formákat halucinálnak a kvantum szintre is méghozzá itt ebben a cikkben pl. tetraédert.." itt meg elvesződik a Pi, nemigaz? Az elemi részecskékhez azért nem rendelünk formát, mert akkor belső szerkezetet is feltételezni kell, és az elméletek ehhez nem adnak jóslatot. De akkor hagy kérdezzek vissza, mondd meg akkor, hogy milyen formájú egy kvark, vezesd le az elméletedből!

    "a lényegét azonban még mindig nem fogta fel -sajnálatos módon- rajtam kívül senki" erről az attitűdről beszélek, rendkívül nagyképűnek hat. Valószínűleg azért van ez egyébként, mert valójában nincs is lényege. Valóban érdekes maga az elképzelés, de én nem látom, hogy ez mitől jobb, mint pl. a húrelmélet. Az sem mond semmi olyat, ami közelebb vinne minket a sötét energiához pl. de jókat el lehet filózgatni a párhuzamos univerzumokon, meg a bébi univerzumokon. Jó iránnyal kecsegtet, bele is tesznek sok-sok munkaórát, de ennyi. Ennyivel viszont jobb is, mint a tiéd. Annyi haszna van az ilyeneknek (azon túl, hogy hátha beletrafálunk), hogy matekozgatunk közben, ami jól jöhet egy későbbi elméletben.

    Egyébként a te elméleted egy "elvont elmélet", aminek sem a helyességét sem a hibásságát nem lehet bizonyítani, kb. mintha isten létezéséről vitáznánk. Az ilyen elméletekből sok van, te is posztoltál ide nem egy cikket, ami egy-egy ilyen elvont agymenés, de a cikkíró sem akarja elcseszni rá az idejét, ezért el sem kezdi kidolgozgatni.

    Viszont itt visszakanyarodtunk a beszélghetés legelejére, innentől fogva szerintem nincs értelme vitázni, átrágtuk a témát, és a cikk is "le fog menni a térképről"... Ha van valamilyen progressz az elméletben, szívesen olvasok róla, addigis jó munkát!
  • Gravitoni #429
    https://phys.org/news/2019-10-quantum-spacetime-simulator.html

    Egybként vannak akik nem értenek veled egyet, pl. igenis formákat halucinálnak a kvantum szintre is méghozzá itt ebben a cikkben pl. tetraédert..



    https://www.sciencealert.com/for-the-first-time-scientists-have-discovered-fractal-patterns-in-a-quantum-material

    Másik cikkben pedig szintén mintha csak tőlem idéztek volna: "fraktál összefüggés kvantum szinten"

    Szóval a "tudósok" bármely helyen is tapogatóznak mindvégig azt a modellt tapogatják vakon körbe aminek a lényegét itt már végestelen végig kifejtettem, a lényegét azonban még mindig nem fogta fel -sajnálatos módon- rajtam kívül senki.
  • Gravitoni #428
    Mitől szűnne meg az alak fogalma az elemi részecskék szintjén? Mi lesz azokkal a szerencsétlen dimenziókkal, amiket pl. 10^-18 méteren a kvarkok szintjén alkalmazol? Mikor még mindig 10^17 nagyságrend van a Planck-hossz és köztük? Még mindig a Minkowsi-teret alkalmazod rájuk , akkor hova tűnnek az elemi részecskék szintjén a dimenziók és a benne foglalt alakok, formák?

    Na ez tűnik nekem inkább valami áltudományos maszlagnak és nem az én elképzelésem. Innentől bármilyen klassznak is TŰNIK bárhol az egész, nem lehet több, mint egy kósza ötlet, amiről már kiderült hogy nem állja meg a helyét. az enyémről még nem derült ki.. Túlságosan is az elméleti szinten van ahhoz, és senki semmilyen ezzel kapcsolatos gyakorlati vizsgálatot nem tett még ezidáig azóta mióta kijött a fejemből.
  • CrazyAchmed #427
    A fizika jelenlegi igénye arra irányul, hogy a kvantumgravitáció elméletét kidolgozza. Ha az áltrel és kvantumelméletet is figyelembe vesszük, akkor a planck hossznál nem tudunk kisebb mérést elvégezni elméletben sem. Ettől persze lehet igazad azzal, hogy mégis végtelen minden, de ez nagyon-nagyon sokáig csak elvi kérdés marad. A planck hossz 10 kb 10^-35 méter, ami mondjuk egy kvark 10^-18 becsült méretéhez képest még nagyon távoli. Mire a kísérleti fizika elhalad odáig még nagyon sok minden kiderülhét még úgy is, hogy véges marad az univerzum.

    Amúgy az elemi részecskék terén már nem is nagyon lehet alakról beszélni, hogy oda beerőltesd a Pi-t. Az elektron "szeletelgetését" se úgy képzeld el, hogy egy golyót felbontassz 3 kisebb golyóra, hanem a spint/töltést szedik külön, amit (az elmélet szerint is) részecske hordoz.

    Szóval igen, egyetértek veled abban, hogy lehet, hogy nem jó a szemlélet a kvantált alapraszterrel kapcsolatban, de ez következik a modellből, amit használunk. Ez van. Az nem fog működni, hogy van egy sejtésed, és akkor mindent kukázunk és elindulunk annak a mentén, mert nagy valószínűség szerint tévedsz. A dolgok úgy működnek, hogy van egy sejtésed, kidolgozod, a jelenleg megfigyelt jelenségeket megmagyarázod velük (na ezek még hiányoznak), és akkor a későbbi megfigyelések eldöntik, hogy a tiéd a jó elmélet, vagy egy másik az. Ha a tiéd, akkor jár a pacsi meg a Nobel díj, ha nem, akkor így jártál.

    Ahogy te véded a saját elképzelésedet az nekem olyan "laposföldes" attitűd érzetet kelti. Ők azok, akiknek durván eltérő elképzelésük van, tesznek arra, hogy ezzel egy csomó mindent meg is kellene magyarázni, de akkor is mindenki más hülye.
  • Gravitoni #426
    Én viszont arra próbálok rávilágítani, hogy az összefüggés a fizikai PI és a matematikai PI között eléggé egyértelmű és kicsit sem elhanyagolható, véges és végtelen közt végtelen a különbség.. A mai fizika tudása 4% és 96% közt is elég nagy a különbség, szóval nem-e lehet-e , hogy mégiscsak itt van az a hiba, itt van az a kutya elásva, ami miatt most nem értenek meg az Istennek se bizonyos dolgokat, mint pl. az Univerzum működését? Folyton jönnek egyre kisebb részecskékkel, először proton, majd elektron, aztán foton, neutrínók, kvarkok, most meg már ott tartunk, hogy az elektronokat is elkezdenék szeletelgetni Axionokra meg spinonokra... szóval nem-e lehet-e hogy mégiscsak végtelen az a szegény Univerzum és nincs legkisebb "rész" amire fel tudnád szeletelni, és mégiscsak létezik benne az a tökéletes kör is, amit persze mérni nem igazán lehet?
  • CrazyAchmed #425
    De, pedig a válaszom pontosan erre a kérdésre ad választ. Attól "véges", hogy még több tizedes már nem fog pontosabb értéket adni, mert a vizsgált objektum is eltér a tökéletes körtől. Ha a pontossági igény miatt több tizedesre van szükség, akkor már a vizsgált objektum szabálytalanságát is figyelembe kell venni, ott viszont már nem tudod matematikai objektummal helyettesíteni a mért objektumot (mert nem az), így nincs képlet, "kiesik a Pi".
  • Gravitoni #424
    A kérdés nem ez volt, hanem az, hogy mit keres a végtelen matematikai PI végesített verziója a fizikai valóságban, és mitől lenne ott véges?
    Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.20. 08:59:40
  • Irasidus #423
    Méréstant az egyetemen tanítják, és azt kellene elsősorban megérteni, hogy a mérés mi célt szolgál. Első nap tanítják, hogy nincs olyan, hogy abszolút mérés, aminek egyrészt matematikai okai vannak (végtelenig nem tudsz elszámolni), másrészt fizikai okai vannak, mivel a természetben ritkák a valódi mennyiségi határok, átmenetek léteznek. Bár lehet meglep, de abszolút mérés nélkül is fel lehet tárni a természet törvényeit! A kérdés ugye, hogy miért, hogyan lehetséges ez? Nos, a válasz egyszerű, úgy hogy nincs értelme abszolút mérési értékekkel számolni, mivel egy adott jelenség értéke nem változik semmit egy bizonyos értékhatár elérése után! A matematikában sok olyan tétel létezik, ami a fizikában, azaz a természetben nem létezik, ezért hívják egyiket matematikán a másikat fizikának, mások a szabályaik, de van közös halmazuk.
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2019.10.20. 08:47:15
  • CrazyAchmed #422
    Szerintem direkt nem akarod érteni, de nem baj még egyszer - utoljára - megpróbálok példát adni. Szóval alapból úgy definiálják, hogy Pi a kör kerületének és átmérőjének hányadosa. Nézzük az egyszerű következtetést, ha a fizikában nincsen tökéletes kör, akkor a Pi sem létezik. Márpedig eddig nem figyeltünk meg tökéletes kört. A matematikai képletek idealizált elemekkel dolgoznak. Ameddig kielégíti a pontossági igényt, addig használható rá az adott képlet, azon túl nem. Pl. egy teniszlabda felülete kiszámítható a 4xPixr2 képlettel, de mondjuk 10^-100 négyzetméter +- hibahatár mellett is annak vehető? Nem. Használható rá a 4xPixr2 képlet? Nem. Sőt semmilyen képlet sem, mert ilyen pontossági igény mellett szabálytalannak számít. Minden fizikai megfigyelés közelítő számítás, mert egy bizonyos tizedes után eltér a matematikai modelltől.
    Szóval nem lehet azt mondani, hogy azért végtelen az univerzum, mert a Pi is az.

    De nézzünk egy gondolatkísérletet. Tegyük fel, hogy az univerzum egy négyzet (de amúgy kockával is működik, ha úgy szimpibb), melynek 1 fényév az oldala, kérdés, hogy hány fényév az átlója? Gyök2. A gyök2 is végtelen, tehát az univerzum végtelen? Nem, mert egy 1x1 fényéves négyzet, sőt, ha átvilágítunk az átlón, akkor végtelen időn keresztül megy a fény? Nem. Kb másfél év mulva átment, tehát nem végtelen.

    Keverni a matekot és a fizikát nagy hiba. Alapvető, hogy a matematikában csak az van benne, amit beleteszünk a számításba, a fizikában mindíg van külső hatás, belső szerkezet, ami módosítja a valódi értékeket. Bizonyos határig elhanyagolhatók a "külső tényezők", de azon túl nem. Mindezzel azt akarom mondani, hogy ha nekiálsz keresni a valóságban a 3,1415926535897932384626433832795028841971... számot teljes pompájában, akármit találsz, valahol el fog térni.

    A továbbiakban ezzel nem fogok vitázni, vagy elfogadod, vagy sem, te dolgod, ettől még barátok maradunk. :D