Gyurkity Péter
Megkérdőjelezik a bolygóképződés folyamatát
Hogy lehet egy fiatal csillagnak négy Jupiter méretű bolygója? Ráadásul a legtávolabbi ezerszer messzebb van a legközelebbinél! A kutatók egy érdekes rendszer feltérképezése után teszik fel a fontos kérdéseket.
A Cambridge Egyetem szakemberei tették közzé most közös munkájuk legújabb eredményeit, amely a korábban szintén érdekesnek vélt CI Tau csillagot és annak kísérőit térképezi fel számunkra. A rendszer jellemzői kiemelten fontosak, hiszen az itt eddig felbukkant bolygók megkérdőjelezik az eddig használt elméleteket, legalábbis ami a bolygóképződés folyamatát illeti.
A hivatalos közleményből kiderül, hogy a tőlünk mintegy 500 fényévre elhelyezkedő csillag nagyon fiatal, korát ugyanis mindössze 2 millió évre teszik. Ezt a valóságos csecsemőt azonban nemcsak az először megtalált forró Jupiter kíséri (amely rendkívül közel helyezkedik el hozzá, és egyben ezen kategória első ismert példánya is volt), hanem 3 másik társa is, amelyek szintén méretesek, bár pályájukat tekintve nagyon eltérőek attól. Amíg a legbelső példány nagyjából a Merkúréhoz hasonló pályán mozog, addig a legtávolabbi testvér saját csillagától háromszor messzebb van, mint a Neptunusz a Naptól – a két belső bolygó tömegét tekintve a Jupiterhez fogható, illetve éppen tízszer nagyobb annál, míg a két külső égitest nagyjából a Szaturnusznak felel meg.
A kutatók leszögezik, hogy az általuk alkalmazott módszer nem alkalmazható számos másik rendszer esetében, hiszen ők a fiatal csillagot körülvevő, úgynevezett protoplanetáris korongot vették szemügyre az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) segítségével, és az abban megfigyelt rések (valamint a rendelkezésre álló számítógépes modell) alapján becsülték meg a másik három bolygó helyzetét és egyéb jellemzőit. Az általunk ismert csillagok mindössze 1 százaléka körül kering forró Jupiter, ezen csillagok azonban sokkal öregebbek, így ilyen korongot hiába is keresünk körülöttük. Fontos kérdésként merül fel, hogy a többi bolygó szerepet játszott-e az elsőként megtalált példány nagyon közeli pályájában, ezt azonban még szintén nem tudjuk megválaszolni.
Az ALMA révén valószínűleg egyéb rendszerekben is hasonló meglepetésekre bukkanunk majd, ez ugyanis a születőben lévő égitesteket is ki tudja szúrni, ezzel pedig alaposan módosulhat a bolygóképződésről alkotott képünk.
A Cambridge Egyetem szakemberei tették közzé most közös munkájuk legújabb eredményeit, amely a korábban szintén érdekesnek vélt CI Tau csillagot és annak kísérőit térképezi fel számunkra. A rendszer jellemzői kiemelten fontosak, hiszen az itt eddig felbukkant bolygók megkérdőjelezik az eddig használt elméleteket, legalábbis ami a bolygóképződés folyamatát illeti.
A hivatalos közleményből kiderül, hogy a tőlünk mintegy 500 fényévre elhelyezkedő csillag nagyon fiatal, korát ugyanis mindössze 2 millió évre teszik. Ezt a valóságos csecsemőt azonban nemcsak az először megtalált forró Jupiter kíséri (amely rendkívül közel helyezkedik el hozzá, és egyben ezen kategória első ismert példánya is volt), hanem 3 másik társa is, amelyek szintén méretesek, bár pályájukat tekintve nagyon eltérőek attól. Amíg a legbelső példány nagyjából a Merkúréhoz hasonló pályán mozog, addig a legtávolabbi testvér saját csillagától háromszor messzebb van, mint a Neptunusz a Naptól – a két belső bolygó tömegét tekintve a Jupiterhez fogható, illetve éppen tízszer nagyobb annál, míg a két külső égitest nagyjából a Szaturnusznak felel meg.
A kutatók leszögezik, hogy az általuk alkalmazott módszer nem alkalmazható számos másik rendszer esetében, hiszen ők a fiatal csillagot körülvevő, úgynevezett protoplanetáris korongot vették szemügyre az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) segítségével, és az abban megfigyelt rések (valamint a rendelkezésre álló számítógépes modell) alapján becsülték meg a másik három bolygó helyzetét és egyéb jellemzőit. Az általunk ismert csillagok mindössze 1 százaléka körül kering forró Jupiter, ezen csillagok azonban sokkal öregebbek, így ilyen korongot hiába is keresünk körülöttük. Fontos kérdésként merül fel, hogy a többi bolygó szerepet játszott-e az elsőként megtalált példány nagyon közeli pályájában, ezt azonban még szintén nem tudjuk megválaszolni.
Az ALMA révén valószínűleg egyéb rendszerekben is hasonló meglepetésekre bukkanunk majd, ez ugyanis a születőben lévő égitesteket is ki tudja szúrni, ezzel pedig alaposan módosulhat a bolygóképződésről alkotott képünk.