Gyurkity Péter

Rákot okozhat a Marsra való utazás

A folyamatos sugárzás jelenti ránk a veszélyt, ezt ki kell küszöbölni.

Az elmúlt néhány évben az űrturizmus mellett egyre inkább a hosszabb űrutazásokra helyeződött át a hangsúly a NASA és az egyéb szereplők háza táján, amin a Trump-adminisztráció is nagyot lendített. Az amerikai fél készül a Holdra való visszatérésre, valamint a Marson való leszállásra, egy új tanulmányban azonban ez utóbbi veszélyeire figyelmeztetnek.

Azt eddig is tudtuk, hogy a Marsig tartó hosszú út több szempontból hatalmas kihívást és egyben veszélyeket is rejt a jövendő űrhajósokra nézve, a NASA és a Georgetown Egyetem szakértői azonban most egy közös tanulmányban tették közzé munkájuk eredményét, amely egy további fontos szempontra világít rá. Ők egereken próbálták ki a hosszan tartó, alacsony dózisú sugárzás hatásait, amely az űrhajósokat is érinti, hiszen ők több hónapon keresztül lennének kénytelenek az űrben utazni, hogy elérjék a vörös bolygót – hacsak addig fel nem találjuk a fényhajtóművet és az egyéb, eddig a tudományos fantasztikum területén alkalmazott finomságokat. Az eredmény meglehetősen lesújtó, hiszen még a várható alacsony dózis mellett is komoly negatív hatásokkal vagyunk kénytelenek számolni.

Eszerint a nehézionok (többek között a vas) folyamatos sugárzása lesz egy további akadály, ez ugyanis hosszan tartó sérüléseket, idővel pedig rákot idézhet elő a gyomorban és a végbélben. A bélrendszer maga az állandó megújulás és sejtcsere jegyében végzi munkáját (ahogy gyakorlatilag egész testünk is), a legfelső réteg például 3-5 nap alatt cserélődik teljesen le. Ezen folyamat megbomlása először a tápanyagok megfelelő felszívódását akadályozza meg, majd pedig rák kialakulását eredményezheti, ami ellen jelen pillanatban nincs megfelelő védekezés. A sugárzás ellen védő pajzs kidolgozása és alkalmazása körülményesnek és rendkívül nehéznek tűnik, a rák kialakulását pedig egyelőre nem tudjuk megelőzni.

A kutatók szerint számos további szervben és szövettípusban fordulhatnak elő hasonló problémák, ezen folyamatokat tehát pontosan fel kell mérnünk és meg kell értenünk, mielőtt belevágunk a hosszabb utakba.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Macropus Rufus #69
    a csökkent gravitáció nagyon komoly egészségkárosító hatással bír. Ez tény.
    Komoly gondokat okoz, a csont szerkezetben, az izmokban és a szívet sem kíméli, pusztán azért mert az ember nem 0 gravitációban szocializálódott. És ez csak a gravitáció hiánya. A sugárzás meg adja a másik felét... Hát nem egy életbiztosítás az út az tuti.

    lazán kapcsolódik:
    https://sg.hu/cikkek/tudomany/132139/50-eve-is-elerhettuk-volna-a-marsot

    "Egy ilyen küldetés leginkább Magellán több évig tartó utazásához lenne hasonlítható, akkor pedig az 5 hajóból és a mintegy 250 emberből mindössze 1 hajó és 15-18 fő tért vissza, ami jól jelzi az akadályok méreteit. "

    A rák az csak az egyik lehetséges kockázat a sok közül. Lehet a rák ki sem fog tudni alakulni, mert keringési rendellenség miatt a banda már a kialakulása elött meg fog halni.
    Utoljára szerkesztette: Macropus Rufus, 2018.10.12. 13:07:43
  • Irasidus #68
    Nem azt mondtam, hogy te szemétkedsz, azt írtam szemét kérdés - nem mindegy! Másik, hogy nem űrhajósok pszichológiáról beszéltem, vagy vitattam, hanem csak azt a leegyszerűsítő dolgot, amit a személyiségtípusokról állítottál. Nehéz úgy beszélgetni, ha egyetlen szavat sem érted, és teljesen mást látsz bele, mint ami oda van írva. Az utolsó kérdésedre a válasz sokkal egyszerűbb mint gondolnád, ugyanis nem az elhivatottságot vizsgálják tudomásom szerint, hanem a fizikai és pszichológiai alkalmasságot.

    "katonapszichológiát halgattam"

    Ez tök jó, csakhogy itt nem katonákat keresnek. Egészen más kritériumoknak kell megfelelni, és nem lehet egy kalap alá venni egy űrhajóst, és egy emberölésre, meg, mindenkori parancsvégrehajtásra alkalmas egyént. Nagyon nem ugyanolyan embereket keresnek...
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2018.10.11. 21:06:45
  • NEXUS6 #67
    Azt mondod szemétkedek, meg belemegyek olyanba, amihez nem értek. Nyilván! De én csak kérdezek. És már megbicsáss de felszínes pszohó tanulmányaim során (1-2 félév, kollokvium) nem igazán találkoztam az elhivatottság kérdésével, meg annak az elszigeteltségre adott kedvező reakcióival. Mondjuk katonapszichológiát halgattam, nem űrélettant, pszichológiát. Szal kérlek homályosítsál már fel hogy a pszichológia tudománya, hogy vizsgálta eddig ezt a kategóriát.
  • NEXUS6 #66
    De azt ugye sejted, hogy itt jól kiragadtál egy mondatot a szövegkörnyezetéből. A marsra meg visszarepülésről beszélek, pár havonta van egy pályakorrekció meg fél évig ülsz egy konzervdobozban és vered a faszod. Ez jobban hasonlít a börihez azért, mint egy vadászrepülőzéshez. ;)
  • Nos #65
    Ok, ha egy embert egy marsjaroval hasonlitunk ossze, akkor egyertelmuen igazad van. De ha azt nezzuk, hogy hany es hanyfele robotot vagy szondat tudunk abbol a penzbol odakuldeni, amennyibol embert tudnank, akkor mar valoszinuleg nincs.
  • Irasidus #64
    "Ahhoz, hogy megismerjük a bolygót már egyre kevésbé van szükség emberre, ezt a robotok simán meg tudják csinálni, főleg annyi pénzből, amennyibe egy emberes küldetés kerül ... Annak én sem látom értelmét, hogy űrhajósunk ott lapátolja a saját kezével a mintákat, meg zászlót tűzzön, de azt már igen, hogy ott legyenek, mint szakképzett személyzet, akik a robotok vezérlését és szervizelést megoldják, már inkább."

    Tévedés. Amit azok a félig meddig autonóm (és nem robot) szondák meg tudnak csinálni, az meg sem közelíti azt amire egy ember képes. Ez az összehasonlítás már egy kicsit unalmas. Minden esetben az ember kutat, nem az űrszonda, csak az ember meghosszabbított, rendkívül lassú és béna karja, amivel az ember kutat. Amit az eddig szondák bejártak, és "kikutattak" az egy ember egy pár óra alatt megcsinálta volna. Most hasonlítsd össze a 40 évet a pár órával, és ár/érték arányban értékeld.

    Szondát oda kell küldeni, ahova az ember nem tud elmenni, mert mondjuk messze van, vagy ami nagyon kockázatos, vagy lehetetlen. Embernek - kutatónak - meg oda kell mennie, ahova csak tud.
  • ostoros #63
    Na, ez egy jó felvetés, de van egy nagy hátulütője, az pedig a time lag. Ha mondjuk egy Mars körül keringő űrállomásról irányítaná a lenti robotainkat szakképzett személyzet, az majd két nagyságrenddel gyorsítaná meg az egész munkát. Vagyis a robotjaink adott idő alatt akár százszor annyi munkát tudnának elvégezni.
    Így nézve már nem is annyival olcsóbb a tisztán robotos küldetés.

    Annak én sem látom értelmét, hogy űrhajósunk ott lapátolja a saját kezével a mintákat, meg zászlót tűzzön, de azt már igen, hogy ott legyenek, mint szakképzett személyzet, akik a robotok vezérlését és szervizelést megoldják, már inkább.
    Utoljára szerkesztette: ostoros, 2018.10.11. 15:04:54
  • ostoros #62
    Igen, én is látom ezt a problémát, csak ebből így soha nem lesz űrmeghódiccsa, azt garantálom. Az ismeretlen felfedezése sosem lehet GARANTÁLTAN biztonságos, mert ugye nem ismerjük, és emiatt a veszélyeket sem ismerjük.
  • Nos #61
    Viszont akkor tök felesleges embert küldeni. Ahhoz, hogy megismerjük a bolygót már egyre kevésbé van szükség emberre, ezt a robotok simán meg tudják csinálni, főleg annyi pénzből, amennyibe egy emberes küldetés kerül. Az emberes küldetésnek pont az a lényege, hogy megmutassuk, hogy képesek vagyunk túlélni, hogy ez az ember számára is járható.
  • Irasidus #60
    Erre nem lehet építeni. Ugyanis a pénzt vagy az állam adja, akinek a választok felé el kell számolnia, vagy a magáncég, akinek a jogi+politikai következményekkel el kell számolnia (végső soron szintén a lakosság számoltatja el, közvetve). Ez még diktatúrában sem lenyelhető dolog (lásd. szu.: vagy kína), és a közfelháborodás ezt nem engedi. Marad a biztonság növelés (bármi áron), és kockázatkerülés.
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2018.10.11. 14:09:44