69
  • Macropus Rufus
    #69
    a csökkent gravitáció nagyon komoly egészségkárosító hatással bír. Ez tény.
    Komoly gondokat okoz, a csont szerkezetben, az izmokban és a szívet sem kíméli, pusztán azért mert az ember nem 0 gravitációban szocializálódott. És ez csak a gravitáció hiánya. A sugárzás meg adja a másik felét... Hát nem egy életbiztosítás az út az tuti.

    lazán kapcsolódik:
    https://sg.hu/cikkek/tudomany/132139/50-eve-is-elerhettuk-volna-a-marsot

    "Egy ilyen küldetés leginkább Magellán több évig tartó utazásához lenne hasonlítható, akkor pedig az 5 hajóból és a mintegy 250 emberből mindössze 1 hajó és 15-18 fő tért vissza, ami jól jelzi az akadályok méreteit. "

    A rák az csak az egyik lehetséges kockázat a sok közül. Lehet a rák ki sem fog tudni alakulni, mert keringési rendellenség miatt a banda már a kialakulása elött meg fog halni.
    Utoljára szerkesztette: Macropus Rufus, 2018.10.12. 13:07:43
  • Irasidus
    #68
    Nem azt mondtam, hogy te szemétkedsz, azt írtam szemét kérdés - nem mindegy! Másik, hogy nem űrhajósok pszichológiáról beszéltem, vagy vitattam, hanem csak azt a leegyszerűsítő dolgot, amit a személyiségtípusokról állítottál. Nehéz úgy beszélgetni, ha egyetlen szavat sem érted, és teljesen mást látsz bele, mint ami oda van írva. Az utolsó kérdésedre a válasz sokkal egyszerűbb mint gondolnád, ugyanis nem az elhivatottságot vizsgálják tudomásom szerint, hanem a fizikai és pszichológiai alkalmasságot.

    "katonapszichológiát halgattam"

    Ez tök jó, csakhogy itt nem katonákat keresnek. Egészen más kritériumoknak kell megfelelni, és nem lehet egy kalap alá venni egy űrhajóst, és egy emberölésre, meg, mindenkori parancsvégrehajtásra alkalmas egyént. Nagyon nem ugyanolyan embereket keresnek...
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2018.10.11. 21:06:45
  • NEXUS6
    #67
    Azt mondod szemétkedek, meg belemegyek olyanba, amihez nem értek. Nyilván! De én csak kérdezek. És már megbicsáss de felszínes pszohó tanulmányaim során (1-2 félév, kollokvium) nem igazán találkoztam az elhivatottság kérdésével, meg annak az elszigeteltségre adott kedvező reakcióival. Mondjuk katonapszichológiát halgattam, nem űrélettant, pszichológiát. Szal kérlek homályosítsál már fel hogy a pszichológia tudománya, hogy vizsgálta eddig ezt a kategóriát.
  • NEXUS6
    #66
    De azt ugye sejted, hogy itt jól kiragadtál egy mondatot a szövegkörnyezetéből. A marsra meg visszarepülésről beszélek, pár havonta van egy pályakorrekció meg fél évig ülsz egy konzervdobozban és vered a faszod. Ez jobban hasonlít a börihez azért, mint egy vadászrepülőzéshez. ;)
  • Nos
    #65
    Ok, ha egy embert egy marsjaroval hasonlitunk ossze, akkor egyertelmuen igazad van. De ha azt nezzuk, hogy hany es hanyfele robotot vagy szondat tudunk abbol a penzbol odakuldeni, amennyibol embert tudnank, akkor mar valoszinuleg nincs.
  • Irasidus
    #64
    "Ahhoz, hogy megismerjük a bolygót már egyre kevésbé van szükség emberre, ezt a robotok simán meg tudják csinálni, főleg annyi pénzből, amennyibe egy emberes küldetés kerül ... Annak én sem látom értelmét, hogy űrhajósunk ott lapátolja a saját kezével a mintákat, meg zászlót tűzzön, de azt már igen, hogy ott legyenek, mint szakképzett személyzet, akik a robotok vezérlését és szervizelést megoldják, már inkább."

    Tévedés. Amit azok a félig meddig autonóm (és nem robot) szondák meg tudnak csinálni, az meg sem közelíti azt amire egy ember képes. Ez az összehasonlítás már egy kicsit unalmas. Minden esetben az ember kutat, nem az űrszonda, csak az ember meghosszabbított, rendkívül lassú és béna karja, amivel az ember kutat. Amit az eddig szondák bejártak, és "kikutattak" az egy ember egy pár óra alatt megcsinálta volna. Most hasonlítsd össze a 40 évet a pár órával, és ár/érték arányban értékeld.

    Szondát oda kell küldeni, ahova az ember nem tud elmenni, mert mondjuk messze van, vagy ami nagyon kockázatos, vagy lehetetlen. Embernek - kutatónak - meg oda kell mennie, ahova csak tud.
  • ostoros
    #63
    Na, ez egy jó felvetés, de van egy nagy hátulütője, az pedig a time lag. Ha mondjuk egy Mars körül keringő űrállomásról irányítaná a lenti robotainkat szakképzett személyzet, az majd két nagyságrenddel gyorsítaná meg az egész munkát. Vagyis a robotjaink adott idő alatt akár százszor annyi munkát tudnának elvégezni.
    Így nézve már nem is annyival olcsóbb a tisztán robotos küldetés.

    Annak én sem látom értelmét, hogy űrhajósunk ott lapátolja a saját kezével a mintákat, meg zászlót tűzzön, de azt már igen, hogy ott legyenek, mint szakképzett személyzet, akik a robotok vezérlését és szervizelést megoldják, már inkább.
    Utoljára szerkesztette: ostoros, 2018.10.11. 15:04:54
  • ostoros
    #62
    Igen, én is látom ezt a problémát, csak ebből így soha nem lesz űrmeghódiccsa, azt garantálom. Az ismeretlen felfedezése sosem lehet GARANTÁLTAN biztonságos, mert ugye nem ismerjük, és emiatt a veszélyeket sem ismerjük.
  • Nos
    #61
    Viszont akkor tök felesleges embert küldeni. Ahhoz, hogy megismerjük a bolygót már egyre kevésbé van szükség emberre, ezt a robotok simán meg tudják csinálni, főleg annyi pénzből, amennyibe egy emberes küldetés kerül. Az emberes küldetésnek pont az a lényege, hogy megmutassuk, hogy képesek vagyunk túlélni, hogy ez az ember számára is járható.
  • Irasidus
    #60
    Erre nem lehet építeni. Ugyanis a pénzt vagy az állam adja, akinek a választok felé el kell számolnia, vagy a magáncég, akinek a jogi+politikai következményekkel el kell számolnia (végső soron szintén a lakosság számoltatja el, közvetve). Ez még diktatúrában sem lenyelhető dolog (lásd. szu.: vagy kína), és a közfelháborodás ezt nem engedi. Marad a biztonság növelés (bármi áron), és kockázatkerülés.
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2018.10.11. 14:09:44
  • ostoros
    #59
    Szerintem nem is szabadna egy abszolút célnak lennie, hogy "mindenki épségben visszatérjen". Törekedni kell rá, igen, de csak addig ameddig ésszerű. Egy határon túl már csak ellehetetlenít mindenféle küldetést a túlzott biztonságra törekvés. Az űrutazás belátható időn belül NEM lesz egy biztonságos mindenki számára hozzáférhető dolog. Vagyis ha ragaszkodunk hozzá, hogy soha senkinek ne essen baja, azzal gyakorlatilag megöljük az egészet.
    Ha nem adunk lehetőséget a hibázásra, akkor fejlődés sincs.
  • ostoros
    #58
    Na és? A fejlevágás talán túlzásnak hat, de manapság sem bánnak kesztyűs kézzel a lázadó legénységgel, tudtommal.
  • Irasidus
    #57
    Azt hiszem itt félre értés van.

    " Mo-n nem sok tengerész létezik"

    Nem hazánkról beszéltem, ez nyilvánvaló talán, mivel nincs atomtengeralattjárónk.

    "Viszont azért aránylag sokan mentek el hajón dolgozni."

    Még mindig hadsereg, és atomtengeralattjáró.

    " A nagyobb hajózási hagyománnyal rendelkező országokban viszont most is megbecsült szakma."

    Nem a megbecsülésről beszéltem, hanem, hogy milyen motivációk alapján lesz valaki atomtengeralattjáró matróz, és hogy egyre kevesebben választják mind a hadi-tengereészetet (még egyszer: hadi), és azon belül a tengeralattjárókat. Ezek a statisztikák elérthetők.

    "Ami a tengeralattjárósokat illeti,"

    Csak ezt illet, mivel erről beszéltem...

    "mind pedig Oroszország drasztikusan leépítette a tengeralattjáró-flottáját, egyszerűen nincs szükség annyi emberre. Leépítések vannak, nem is kicsik"

    Csak is azokról az országokról van szó, ahol van tengeralattjáró, tehát nem "pedig" hanem ezek. Továbbá még mindig nem arról beszéltem, hogy leépítették, vagy sem, hanem, hogy milyen motivációk alapján lesz valaki tengeralattjáró matróz.
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2018.10.11. 10:44:57
  • teddybear
    #56
    "A repülés közbeni környezethez leginkább a börtönök világa hasonlít."

    Ezt meg honnan veszed? Talán azért, mert csak utasként repültél egy fapadoson?

    Még nem találkoztam olyan repülőssel, aki nem a azt mondta, hogy repülés közben sokkal szabadabbnak érzi magát. Viszont ez olyan hivatás, amely komoly önfegyelmet követel, és precizitást. Ebben a szakmában ha hibázik valaki, annak halál az eredménye. Nem való minden jöttmentnek aki beesik az utcáról.
  • teddybear
    #55
    Izé, ezt honnan veszed? Mo-n nem sok tengerész létezik, még folyami hajós se sok van. Viszont azért aránylag sokan mentek el hajón dolgozni. A nagyobb hajózási hagyománnyal rendelkező országokban viszont most is megbecsült szakma.

    Ami a tengeralattjárósokat illeti, mivel mind az USA, mind pedig Oroszország drasztikusan leépítette a tengeralattjáró-flottáját, egyszerűen nincs szükség annyi emberre. Leépítések vannak, nem is kicsik. Az orosz hadikikötőkben százával állnak a bontásra váró tengók, hadihajók, és Amerikában sincs másként.
  • Irasidus
    #54
    "Mi alapján szűröd meg az embereket? Mik lehetnek ezek a pszichológiai sztenderdek, milyen személyiségtípust keresel? Az úton egy passzív, visszahúzódó, szemlélődő ember lehet a jobb, a Marson a váratlan körülmények között meg egy extravertált, proaktív, dinamikus személyiség. Tök ellentétes kritériumok."

    A kérdésed egy szemét kérdés, mert ha valaki nem pszichológus nyilván nem tudja megmondani, hogy mi alapján, és hogyan szűrne. De te sem érted a személyiségtípusokat, és valami elképesztően leegyszerűsítő formában használod, és még rosszul is. Az emberek nem ilyen kategorikusan csoportosíthatók, ahogy te azt egyszerűen szemlélteted. Nem, tudom kívánod-e a beszélgetés ilyen irányba elvinni? Én nem szeretném...

    "A repülés közbeni környezethez leginkább a börtönök világa hasonlít. Abból is van persze elég tapasztalat, de nem kifejezetten az egészséges mentális állapotú emberek vannak ott"

    1. Vannak emberek akiket nem zavar a bezártság, magány, egyedül lét. Sőt így érzik jól magukat. A börtönökbe nem ilyen szempontok alapján válogatják az embereket, szóval a példád megint sántít.
    2. Megint megfeledkezel az elhivatottságról, vannak dolgok amik csak áldozatok révén érhetők el, ha valaki valamit nagyon akar, azaz elhivatott, akkor bármire képes. Tényleg bármire, elég lenne az internet kinyitni ehhez...
  • teddybear
    #53
    Magelán esetében nem volt szó a legénység pszichikai átválogatásáról. A híres útja során fel is lázadtak ellene, és nem csak a közönséges matrózok, de a hajóparancsnokai közül is. Le is fejeztette az egyiket, egy másik tisztet és egy a lázadásban hangadó papot meg kitetetett Patagóniában, ami gyak. ugyanúgy halálos ítéletnek számított.
    Később ennek dacára az egyik hajója elszökött még a Magelán-szorosnál, egy másik meg a Fülöp-szigeteknél.

    Szóval nem volt annyira sikeres.

    Érdekes egyébként, hogy Drake későbbi világ körüli útján is volt lázadás, sőt ugyanabban az öbölben fejeztette le a főkolompost, mint Magelán.
  • Irasidus
    #52
    A tengerészek nem mind elhivatott egyének, nem ez követelmény, és a pszichológiai teszten sem ezt nézik. Főleg manapság, amikor úgy kell összefogdosni az embereket, mert szinte senki nem jelentkezik tengerésznek, főleg nem tengeralattjáróra. A legtöbben a pénz, vagy karier, és a "beetetés" miatt választják ezt. Ugyanígy akármilyen hadseregnél nem az a fő követelmény, hogy elhivatott legyen, egészen más dolgokat néznek. Tehát ez a példád rossz.
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2018.10.11. 09:10:07
  • NEXUS6
    #51
    Nyilván nem gondolkoztak sokat, mert épp a túlélésükért küzdöttek, amikor meg nem, akkor egymással, zendültek, miegymás. Azok az utak nem arról voltak híresek, hogy mindenki épségben visszatért.
  • jovokutato
    #50
    Más a földi élet és más a Mars meghódítása.
    A Marsra szerintem egyedülállókat kellene küldeni.
    Ők hozzászoktak a magányhoz,nem várja őket senki vissza,de a munkahelyük révén tudnak csapatban dolgozni és gondolkodni
    Később,a kolonizáláskor már lehet párokat is küldeni
  • ostoros
    #49
    Azért amikor ilyet hallok, kicsit elgondolkodok, hogy mondjuk Magellán és a legénysége akik a hajóikkal a Földet először megkerülték (3 év alatt!) vajon mit gondolnának erről. Akik hónapokat töltöttek a hajófenékben szivattyúzva a rozzant árbócosokon fürdés, rendes élelem és szalmabálán alvás után.
    Vajon mit gondolnának ezekről a pszichológiai problémákról?
  • NEXUS6
    #48
    Igen jól mondod földi teszt. Csak az az alapvető különbség a földi teszt, meg az éles helyzet között, hogy a földi teszt alatt bármikor leveheted a sisakodat és visszatérsz a rendes életedhez, a családodhoz. Az űrben meg leveszed a sisakodat és visszatértsz a teremtődhöz. Más az alapérzés azért szerintem.
  • NEXUS6
    #47
    Mi alapján szűröd meg az embereket? Mik lehetnek ezek a pszichológiai sztenderdek, milyen személyiségtípust keresel? Az úton egy passzív, visszahúzódó, szemlélődő ember lehet a jobb, a Marson a váratlan körülmények között meg egy extravertált, proaktív, dinamikus személyiség. Tök ellentétes kritériumok.
    A repülés közbeni környezethez leginkább a börtönök világa hasonlít. Abból is van persze elég tapasztalat, de nem kifejezetten az egészséges mentális állapotú emberek vannak ott. A Marson meg mint egy harci misszió. Valaki poszt traumás stresszt kap és a visszaúton kinyírja magát, meg az egész személyzetet. Fasza. Iszonyatosan bonyolult környezetet jelent pszichológiai szempontból ez az utazás.
  • kvp
    #46
    "Vagy családdal mennek, ami viszont önmagában konfliktus helyzet, vagy fogalmam sincs mi a megoldás."

    Erre jelenleg ketfele terv van. Vagy csaladokat kuldenek (parokat), ahol mindket fel urhajos vagy olyan embereket akik nem akarnak meg/mar csaladot. Mindkettore volt foldi teszt es mindket modszer mukodik. Kutatni erdemesebb az utobbit kuldeni, hosszu tavu ottmaradasra, letelepedesre az elobbit. De ezt azert az amerikaiak a Mayflower ota tudjak. Ja es ott kb. 50%-os volt az elso evben a halalozasi rata es megis tulelte a kozosseg. Ennel azert meg egy kezdeti marsi kolonia is jobb eselyekkel indulna.
  • overseer-7
    #45
    A pszichológiai faktor egy nagyon egyszerű kérdés.. és egyszerű a megoldása.

    Több féle személyiségű emberek vannak.
    a küldetés előtt a szakma feladata az, hogy kiszűrje a mentálisan alkalmatlan embereket.
    Akik nem bírják a bezártságot... akik nem képesek a állandó, perzisztens önfegyelemre.
    Akik nem küszködnek belső konfliktusokkal, szorongással, neurózisokkal.
    Akik nem cluster a-b és c személyiség típusokba tartoznak.

    Egyszóval ki lehet válogatni a valóban EGÉSZSÉGES és arra alkalmas embereket.
    Ha rosszul végzik el a kiválogatást.. megtörténhet az is, hogy egy személy becsavarodik.. előjönnek az önző és bestiális predátor ösztönök..amik természetes részét képezik az emberi elmének.. de amit az ember gyerek korban már megtanul kontroll alatt tartani.
    Ez ilyesmit a mentálisan sérült emberek sokszor az impulzivitásuk miatt képtelenek uralni.
    A hosszú ideig tartó nem természetes életmód.. érzelmi sivárság.. bezártság, időérzékelés felborulása, TERMÉSZETES társas kapcsolatok hiánya.. monotonitás.. stb
    szorongást és depressziót okozhat, és ezt a belső feszültséget és zavarodottságot vetíti rá az ember a munkatársaira..
    és elkezdődik a macska-egér hatalmi játszma.
    Ami a munka elszabotálásához vezethet.. öngyilkossághoz.. gyilkossághoz, károkozáshoz, krónikus mentális fáradsághoz (chronic mental fatigue - kiégés).. szélsőséges esetben olyan katasztrófát is okozhat az ilyen ember ami az űrhajó, űrállomás elpusztítását eredményezheti.

    Nagyon fontos tényező a mentális alkalmasság.
    Nehezíti a dolgot, hogy a mentális alkalmasságot NEM LEHET MEGTANULNI.. ez gyerekkorban a neveléssel alakul ki.. megfelelő környezet hatására.. ha ez el van baszva.. azt már NEM LEHET HELYRE HOZNI.

  • NEXUS6
    #44
    Jó meglátás, más kérdés, hogy őket is az űrhajón levő kollégék fogják zavarni.
  • NEXUS6
    #43
    Szép dolog az elhivatottság, de az atomtengók személyzeténél is követelmény, hogy legyen inkább családja, aki hazavárja. Ez fenntartja azt a szociális érzékenységet és a probléma megoldására való törekvést is, ami az összezártságból fakadó konfliktusok megoldásához azért kell. Az elhivatott embereknek nem biztos, hogy túl jók egy közösségben, az enyhe isten komplexus sem igazán segíti a kooperatív viselkedést, pláne ilyeneket összezárni.

    Katonai tapasztalatok szerint 3-6 hónapos missziót az adott átlagos emberke és a család még kihever.
    2 éveset nem biztos. Vagy családdal mennek, ami viszont önmagában konfliktus helyzet, vagy fogalmam sincs mi a megoldás.
  • defiant9
    #42
    Szerintem sem akkora gond a pszichológiai faktor. Főleg hogy a Z generáció egyre nagyobb arányú a digitális kommunikációra szocializálódik rá. Egy szálon óránként 1-2 interaktív videó/chat üzenetváltás fér bele Mars-Föld viszonylatban, és több szálat is fent lehet tartani. Simán végig mozizzák/számítógépezik/facebook-ozzák az egész utat:) A kedvenc hírportáljaikból kaphatnak napi cache-elt frissítést, offline youtube-ozás amit azért szokniuk kell, az viszont alapkövetelmény lesz hogy mondjuk a kedvenc sorozataikat/sporteseményeket kapják folyamatosan HD-ben, úgyhogy net sávszél az fog kelleni.
  • Irasidus
    #41
    Fura lesz amit mondok, azoknak akikből valami hiányzik, amit úgy hívnak, hogy elhivatottság. Vannak emberek, akik életüket tették fel valamire, ezeket az életpályákat hívjuk hivatásnak. Azok az emberek akik berepülőpilóták, űrhajósok - vagy leendő Marskutató-Űrhajósók nem egy szakmát képviselnek, hanem ez az életcéljuk, ezért születtek, és minden gondolatuk ez. Az ilyen embereknek nem az a céljuk, hogy vasárnap a tévé előtt megigyanak egy sört, és focit nézzék. Így ők nem mondanak le semmiről. Nehéz megérteni ezt azoknak, akiknek nincs ilyen elhivatottságuk, vagyis céljuk az életben. Egy ilyen embert nem fog érdekelni egy-két év bezártság, már csak azért sem mert ez nem bezártság lesz, hanem cél elérésének eszköze, másrészt nem fognak unatkozni, az űrhajó elég munkát fog adni, és emelt valószínűleg kutatásokat fognak végezni az út alatt is, és ott is. Nem nyaralni mennek. Túl van lihegve ez a bezártság dolog, mint általában az űrhajózásban minden, míg ki nem próbálják. Ugyanez, és még számtalan egyéb "okos" dolog felmerült az Apollo küldetéseknél is az orvosok részéről. Nincs új a nap alatt...
  • NEXUS6
    #40
    Csak ez már sem Gagarint, sem Armstrongot nem fogja érdekelni.

    Azon kívül pár órás, napos küldetést könnyen bevállal az ember, túl vagy rajta aztán tied a tuti. Addig evés nélkül is kibírod, a stressz nem kezdi ki az agyad.

    Pár hét alatt azonban, hiába vagy te az acélember is a stressz, a hormonok kicsinálnak, itt meg évekről van szó. Szóval az marha kevés, hogy a jelenlegi űreszközöknek megfelelő, sőt még szűkösebb körülményeket teremtünk egy Mars utazáshoz. Mondván, ha egy tengerész egy tengeralattjárón bírja, akkor te is.
    Létkövetelmény, hogy ezeknek az embereknek ki legyen nyalva a segge, gyak minden értelemben.
    Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2018.10.09. 12:45:49
  • ostoros
    #39
    "Katonai kikepzesen atesett tudos-mernokoket. A NASA urhajos allomanyanak meglepoen nagy szazaleka esik ebbe a kategoriaba. Ez koszonheto annak, hogy aki katonai szolgalatot vallal az USA-ban es eleg okos is, annak jellemzoen fizeti az allam a tanulmanyait. Igy aki szegeny, de okos, annak szinte ez az egyetlen modja arra, hogy diplomat szerezzen. Mintha nallunk csak a kozszolgalati egyetemen lehetne ingyen diplomazni, katonai esku letetele mellett. (azaz utanna nem lehetne hosszu evtizedekig kulfoldre menni dolgozni) Igy az amerikai allamnak van egy halom sokdiplomas, phd-s, katonai kikepzesen es szolgalaton is atesett tudosa es mernoke. Akiknek mindket vegzettseguk van, kozzuluk kerulnek ki az urhajosok."

    Na, ha valamiért el lehet ismerni az USA-t, akkor az ez.
  • ostoros
    #38
    Már hogyne lehetne... Az a titka, hogy előtte szembe kell nézni vele, többször...
  • kvp
    #37
    A Wright testvereket kvazi mindenki ismeri mert nekik sikerult eloszor a motoros iranyitott repules. Kulon kulon viszont masok megeloztek oket. Otto Lilienthal-t max. a nemetek egy resze ismeri, de nemzetkozileg nem olyan hires, pedig siklorepulnie eloszor neki sikerult a modern korban. Azota pesze tudjuk, hogy Leonardo is siklorepult, az a talalmanya leirasa mellett van szeljegyzetkent (szo szerint), hogy azert kell a Templomteto udvari oldalarol indulni, mert akkor nem latjak meg az utcarol... A Wright testverek elismerese egyebkent egy eleg hosszu folyamat volt es sokaig kerdeses volt ki is volt az elso.

    Gagarin eseteben o az elso aki kijutott az urbe. De tudjuk-e, hogy ki volt aki eloszor lepte at a hangsebesseget? (Chuck Yeager volt) Minel tavolabbrol nezzuk annal kevesbe tunik lenyegesnek, kiveve az a par ember akiknek a neve valahogy fennmarad. Leonardoval is megeshetett volna hogy szepen lassan elfelejtik...

    "Akkor most katonákat, vagy mérnököket?"

    Katonai kikepzesen atesett tudos-mernokoket. A NASA urhajos allomanyanak meglepoen nagy szazaleka esik ebbe a kategoriaba. Ez koszonheto annak, hogy aki katonai szolgalatot vallal az USA-ban es eleg okos is, annak jellemzoen fizeti az allam a tanulmanyait. Igy aki szegeny, de okos, annak szinte ez az egyetlen modja arra, hogy diplomat szerezzen. Mintha nallunk csak a kozszolgalati egyetemen lehetne ingyen diplomazni, katonai esku letetele mellett. (azaz utanna nem lehetne hosszu evtizedekig kulfoldre menni dolgozni) Igy az amerikai allamnak van egy halom sokdiplomas, phd-s, katonai kikepzesen es szolgalaton is atesett tudosa es mernoke. Akiknek mindket vegzettseguk van, kozzuluk kerulnek ki az urhajosok.

    Ugyhogy egy atlagos NASA urhajos valojaban hivatasos katona-mernok-tudos. Ennek kevesebbel max. mission specialist vagy urturista lehet valaki. Meg a Boeing-Spacex polgari urhajosai is volt katonak es mernokok, egyikuk pedig volt NASA urhajos.
  • wraithLord
    #36
    Szerintem együtt fogják emlegetni Gagarint, Neil Armstrongot és azt aki először lép majd a Marsra, és 2300-ban már mindenki azt fogja hinni, hogy ők "ilyen rakétával vagy mivel repkedős haverok" voltak. És az egyik csak ment egy kört az International Space Supermarket and Wellness Station alatt, a többiek meg le is szálltak valamire a Földhöz közel...
  • Nos
    #35
    Egyáltalán nem biztos. Minél messzebb lesz a múltban a XX. század, annál inkább csak a legfontosabb mozzanatok maradnak meg. És lehet, hogy fontosabbnak fogják gondolni azt, hogy először lépett ember egy másik égitest felszínére, mint azt, hogy valaki először a légkör fölé emelkedett, és ezzel kijutott az űrbe.

    Minket még befolyásolnak a "közeli" élmények, de objektíven, melyik tűnik az emlékezetesnek:
    1, Elhagyta a légört és így kilépett az űrbe.
    2, Egy másik égitest felszínére lépett.

    (A két esemény között csak 8 év volt.)

    Kiváncsi vagyok a véleményekre, szerintem ez nem egyértelmű, de én a 2-re szavazok.
  • overseer-7
    #34
    Gagarin tovább lesz a történelem könyvekben.. mint a hold vagy a mars meghódítása.

    Gagarinról 1000 év múlva is olvasni fognak.
  • NEXUS6
    #33
    Úgy hallottam azért Steve Jobs véleménye is megváltozott a sikerről, hírnévről a halálos ágyán.
  • Gerin
    #32
    Arra nem lehet felkészülni.....Az hogy is van?

    A sikeres kiküldetés kulcsa a hírnév. Hiszen aki először lép a Mars felszínére annak a neve szinte soha nem merülne feledésbe.. én ezért mennék.
  • ostoros
    #31
    Ezért kell katonákat küldeni. Azok már felkészültek a halálra. :)
  • NEXUS6
    #30
    Akkor most katonákat, vagy mérnököket? :)