Gyurkity Péter
Egységes külső rétege volt az ősi Földnek
Erre gyanakodnak a szakemberek, a leletek alapján ugyanis a fiatal részek tovább „éltek”.
Az elmúlt néhány hónapban több érdekes eredményről számolhattunk be a különböző kanadai kutatásokkal kapcsolatban, amelyek közül kiemelkedik a kétmilliárd éves víz. Egy másik csapat most ősi kőzetmintákat vett közelebbről szemügyre, ezek alapján pedig arra gyanakodnak, hogy a Föld korábban eltérő mechanizmusokon keresztül újította meg magát.
A manapság oly divatos „zöld” eljárásokra utalnak az írásban, valamint az erről szóló beszámolókban, amelyek a Science magazinban jelentek meg. Jonathan O’Neil csapata az észak-amerikai kontinens legrégebbi, mintegy 2,7 milliárd éves múltra visszatekintő kőzeteit vizsgálta meg, amelyek Kanada középső részén találhatók, hiszen a kontinens szélei a az idők során mindkét irányban fokozatosan terjeszkedtek, kiépítve az ezt körülvevő régiót. A szakemberek a Neodímium-142 izotóp jelenlétét mutatták itt ki, ami azért érdekes, mert ez a Föld első 500 millió éve során jött létre, ami arra utal, hogy ez a „mag” a 4,3 milliárd évvel ezelőtt az ősi óceán mélyén elhelyezkedő legrégebbi kőzetből ered.
A Föld legősibb kőzeteit vizsgálták
A kutatók számára nagy kérdés, hogy mi mehetett végbe az itt megjelenő 1,4 milliárd éves időszak alatt. Itt jön be a „zöld” kifejezés, hiszen a Föld manapság viszonylag gyorsan dolgozza fel újra külső burkát, az óceánok közepén megjelenő új kőzetek mintegy 200 millió év alatt buknak ismét alá, ahogy beleütköznek egy kontinensbe. A jelenleg rendelkezésre álló adatok viszont arra utalnak, hogy ez az említett időszakban jóval lassabban, nagyjából 1 milliárd év alatt ment végbe, vagyis egy ettől eltérő folyamatnak is jelen kellett itt lennie. Egyes feltevések szerint egyetlen, jóval kevésbé töredezett külső kéreg létezett ekkoriban, de ezzel kapcsolatban még hiányoznak a perdöntő bizonyítékok.
Tekintettel arra, hogy a fenti izotóp kimutatására alkalmas eljárások csak az utóbbi 12 évben váltak elérhetővé, számos más kőzet vár még részletesebb vizsgálatra. Ennek elvégzése után tisztábban látunk majd.
Az elmúlt néhány hónapban több érdekes eredményről számolhattunk be a különböző kanadai kutatásokkal kapcsolatban, amelyek közül kiemelkedik a kétmilliárd éves víz. Egy másik csapat most ősi kőzetmintákat vett közelebbről szemügyre, ezek alapján pedig arra gyanakodnak, hogy a Föld korábban eltérő mechanizmusokon keresztül újította meg magát.
A manapság oly divatos „zöld” eljárásokra utalnak az írásban, valamint az erről szóló beszámolókban, amelyek a Science magazinban jelentek meg. Jonathan O’Neil csapata az észak-amerikai kontinens legrégebbi, mintegy 2,7 milliárd éves múltra visszatekintő kőzeteit vizsgálta meg, amelyek Kanada középső részén találhatók, hiszen a kontinens szélei a az idők során mindkét irányban fokozatosan terjeszkedtek, kiépítve az ezt körülvevő régiót. A szakemberek a Neodímium-142 izotóp jelenlétét mutatták itt ki, ami azért érdekes, mert ez a Föld első 500 millió éve során jött létre, ami arra utal, hogy ez a „mag” a 4,3 milliárd évvel ezelőtt az ősi óceán mélyén elhelyezkedő legrégebbi kőzetből ered.
A Föld legősibb kőzeteit vizsgálták
A kutatók számára nagy kérdés, hogy mi mehetett végbe az itt megjelenő 1,4 milliárd éves időszak alatt. Itt jön be a „zöld” kifejezés, hiszen a Föld manapság viszonylag gyorsan dolgozza fel újra külső burkát, az óceánok közepén megjelenő új kőzetek mintegy 200 millió év alatt buknak ismét alá, ahogy beleütköznek egy kontinensbe. A jelenleg rendelkezésre álló adatok viszont arra utalnak, hogy ez az említett időszakban jóval lassabban, nagyjából 1 milliárd év alatt ment végbe, vagyis egy ettől eltérő folyamatnak is jelen kellett itt lennie. Egyes feltevések szerint egyetlen, jóval kevésbé töredezett külső kéreg létezett ekkoriban, de ezzel kapcsolatban még hiányoznak a perdöntő bizonyítékok.
Tekintettel arra, hogy a fenti izotóp kimutatására alkalmas eljárások csak az utóbbi 12 évben váltak elérhetővé, számos más kőzet vár még részletesebb vizsgálatra. Ennek elvégzése után tisztábban látunk majd.