Gyurkity Péter
A sarki olvadás fele természetes
Erre a következtetésre jutott egy tanulmány, amely több modell eredményeit veti össze.
Az Északi-sark régiójában megfigyelhető olvadás mértéke az utóbbi években riasztó méreteket öltött, most már azt is tudjuk, hogy ebből a szempontból a tavalyi év az eddigi legrosszabb volt. Egy új tanulmány azonban arra utal, hogy a folyamat akár fele is természetes eredetű lehet, némileg mérsékelve az üvegházhatás jelentőségét.
A Nature Climate Change oldalán közzétett részletes anyagban arról olvashatunk, hogy a UC Santa Barbara professzora szerint bár a megfigyelések rohamos olvadást és rendkívül gyorsan végbemenő kedvezőtlen folyamatot mutatnak, ez nem vág egybe a klimatikus modellekkel, hiszen ezek nem mutatják ki a folyamat gyorsaságát. Ők a maguk részéről a szeptemberi állapotokat (a legalább 15 százalékos tengeri jeget mutató terület méretét) vetették össze a június és augusztus közötti időszakban megfigyelt légköri áramlásokkal, arra igyekezvén rájönni, hogy a trópusi eredetű cirkuláció mennyiben van hatással a szezonális eltérésekre.
Normál körülmények között (tehát az üvegházhatás kizárásával) az észak-atlanti oszcilláció valóban jelentős eltéréseket okoz az éves adatokban. Ennek pozitív változata hűvösebb levegőt tart a régióban, míg a negatív oszcilláció lehetővé teszi ennek elszökését, ami természetesen magasabb hőmérsékletet eredményez a területen. Nyilván akadnak helyi eltérések, ám az Északi-sark helyzete többé-kevésbé ennek megfelelően alakul, és míg a professzor korábbi munkája azt mutatta ki, hogy a trópusi eredetű levegő hatással van az észak-atlanti oszcillációra, most ezt fejlesztik tovább, rámutatva a természetes folyamat további következményeire.
Az emberi tevékenység által a légkörbe juttatott szén-dioxid teljes kizárása mellett is tapasztalnak bizonyos olvadást, ez pedig sebességében hasonló, mint amit jelenleg látunk. A negatív oszcilláció tehát valóban további légtömegeket hoz a régióba, ekkor azonban rögtön felmerül a kérdés, hogy vajon ez a folyamat lehet-e ugyanezen emberi tevékenység eredménye. Ez az alkotók szerint nincs így, ez ugyanis rögtön látszódna a számos meglévő, az elmúlt időszakon alapuló klimatikus modell egybevetése és azok átlagolása esetén – ez nem látszik, az egymással ellentétes hatások ugyanis az átlagolás után kiütik egymást, ami természetes eredetre utal.
Ennek alapján kijelentik, hogy a jelenlegi olvadás 30-50 százaléka lehet természetes folyamat eredménye, a fennmaradó rész írható az üvegházhatás számlájára.
Az Északi-sark régiójában megfigyelhető olvadás mértéke az utóbbi években riasztó méreteket öltött, most már azt is tudjuk, hogy ebből a szempontból a tavalyi év az eddigi legrosszabb volt. Egy új tanulmány azonban arra utal, hogy a folyamat akár fele is természetes eredetű lehet, némileg mérsékelve az üvegházhatás jelentőségét.
A Nature Climate Change oldalán közzétett részletes anyagban arról olvashatunk, hogy a UC Santa Barbara professzora szerint bár a megfigyelések rohamos olvadást és rendkívül gyorsan végbemenő kedvezőtlen folyamatot mutatnak, ez nem vág egybe a klimatikus modellekkel, hiszen ezek nem mutatják ki a folyamat gyorsaságát. Ők a maguk részéről a szeptemberi állapotokat (a legalább 15 százalékos tengeri jeget mutató terület méretét) vetették össze a június és augusztus közötti időszakban megfigyelt légköri áramlásokkal, arra igyekezvén rájönni, hogy a trópusi eredetű cirkuláció mennyiben van hatással a szezonális eltérésekre.
Normál körülmények között (tehát az üvegházhatás kizárásával) az észak-atlanti oszcilláció valóban jelentős eltéréseket okoz az éves adatokban. Ennek pozitív változata hűvösebb levegőt tart a régióban, míg a negatív oszcilláció lehetővé teszi ennek elszökését, ami természetesen magasabb hőmérsékletet eredményez a területen. Nyilván akadnak helyi eltérések, ám az Északi-sark helyzete többé-kevésbé ennek megfelelően alakul, és míg a professzor korábbi munkája azt mutatta ki, hogy a trópusi eredetű levegő hatással van az észak-atlanti oszcillációra, most ezt fejlesztik tovább, rámutatva a természetes folyamat további következményeire.
Az emberi tevékenység által a légkörbe juttatott szén-dioxid teljes kizárása mellett is tapasztalnak bizonyos olvadást, ez pedig sebességében hasonló, mint amit jelenleg látunk. A negatív oszcilláció tehát valóban további légtömegeket hoz a régióba, ekkor azonban rögtön felmerül a kérdés, hogy vajon ez a folyamat lehet-e ugyanezen emberi tevékenység eredménye. Ez az alkotók szerint nincs így, ez ugyanis rögtön látszódna a számos meglévő, az elmúlt időszakon alapuló klimatikus modell egybevetése és azok átlagolása esetén – ez nem látszik, az egymással ellentétes hatások ugyanis az átlagolás után kiütik egymást, ami természetes eredetre utal.
Ennek alapján kijelentik, hogy a jelenlegi olvadás 30-50 százaléka lehet természetes folyamat eredménye, a fennmaradó rész írható az üvegházhatás számlájára.