Gyurkity Péter
A klímaváltozás tartja szmogban a kínai városokat
Erre utal egy új tanulmány, amely szerint a változó időjárási trendek súlyosbítják a helyzetet.
A Science Advances magazin oldalán bukkant fel a napokban egy új tanulmány, amely portálunkon is a klímaváltozás témájával foglalkozó anyagok sorát bővíti. Az alkotók most először igyekeztek felmérni az összefüggéseket a jégtakaró változása, valamint a helyi időjárási viszonyok között, ennek alapján pedig érdekes következtetéseket vontak le.
A fősodratú (mainstream) médiában is visszatérő témának számít a kínai városok levegőminősége, hiszen itt időről-időre mindenki láthat igencsak lesújtó, már-már ijesztő képeket a szmog méreteiről. A kutatók a most közzétett anyagban azt vizsgálták meg, hogy milyen összefüggés van a klímaváltozás (pontosabban a sarki régió jégtakarója) és a helyi időjárási trendek között, itt pedig szerintük egyértelmű a helyzet, hiszen a jég visszahúzódásával, valamint a szibériai hó megugrásával egy időben a kelet-ázsiai téli monszun még keletebbre helyeződik át, ezzel pedig gyengül a Kína keleti részein (így Peking környékén is) a szél hatása, vagyis a városokat ez nem tisztítja meg az ott megrekedt szmogtól – egy másik tanulmány szerint egyébként szigorúbb előírásokkal akár évente 3 millió életet lehetne megmenteni.
Mivel megbízható, hosszú időre visszatekintő mérések nem állnak rendelkezésre, a csapat tagjai másodlagos becslésekre támaszkodtak, amelyek a látásviszonyoktól kezdve a műholdas adatokig terjedtek. Különösen érdekes volt számukra a 2013-as tél, amikor a részecskeszennyeződés jelentős mértékű volt, hiszen ezen apró részecskék a rövid távú hatások (irritáció a szemen, az szájon, az orrban, stb.) mellett komolyabb következményekkel (asztma és szívbetegség) járhatnak. A visszahúzódó jég és a megszaporodó szibériai hóesések mintha valóban ilyen következménnyel jártak volna, ez pedig a most véget érő tél alatt is megfigyelhető volt. Előrejelzésük szerint a klímaváltozás előrehaladásával ez a folyamat is erősödni fog, ami nem sok jót ígér.
A tanulmányt véleményező külsős szakértők egy része dicséri az alkotókat, amiért a bonyolult összefüggéseket is igyekeznek felmérni. Mások már némileg kritikus hangot ütnek meg, szerintük ugyanis bár a légköri mozgások valóban jelentős hatással lehetnek, a közvetlen kapcsolat felvázolása erősen spekulatív – ez a tél folyamán kevésbé lehet jelentős, hiszen a jég kiterjedése éppen ekkor a legnagyobb.
A Science Advances magazin oldalán bukkant fel a napokban egy új tanulmány, amely portálunkon is a klímaváltozás témájával foglalkozó anyagok sorát bővíti. Az alkotók most először igyekeztek felmérni az összefüggéseket a jégtakaró változása, valamint a helyi időjárási viszonyok között, ennek alapján pedig érdekes következtetéseket vontak le.
A fősodratú (mainstream) médiában is visszatérő témának számít a kínai városok levegőminősége, hiszen itt időről-időre mindenki láthat igencsak lesújtó, már-már ijesztő képeket a szmog méreteiről. A kutatók a most közzétett anyagban azt vizsgálták meg, hogy milyen összefüggés van a klímaváltozás (pontosabban a sarki régió jégtakarója) és a helyi időjárási trendek között, itt pedig szerintük egyértelmű a helyzet, hiszen a jég visszahúzódásával, valamint a szibériai hó megugrásával egy időben a kelet-ázsiai téli monszun még keletebbre helyeződik át, ezzel pedig gyengül a Kína keleti részein (így Peking környékén is) a szél hatása, vagyis a városokat ez nem tisztítja meg az ott megrekedt szmogtól – egy másik tanulmány szerint egyébként szigorúbb előírásokkal akár évente 3 millió életet lehetne megmenteni.
Mivel megbízható, hosszú időre visszatekintő mérések nem állnak rendelkezésre, a csapat tagjai másodlagos becslésekre támaszkodtak, amelyek a látásviszonyoktól kezdve a műholdas adatokig terjedtek. Különösen érdekes volt számukra a 2013-as tél, amikor a részecskeszennyeződés jelentős mértékű volt, hiszen ezen apró részecskék a rövid távú hatások (irritáció a szemen, az szájon, az orrban, stb.) mellett komolyabb következményekkel (asztma és szívbetegség) járhatnak. A visszahúzódó jég és a megszaporodó szibériai hóesések mintha valóban ilyen következménnyel jártak volna, ez pedig a most véget érő tél alatt is megfigyelhető volt. Előrejelzésük szerint a klímaváltozás előrehaladásával ez a folyamat is erősödni fog, ami nem sok jót ígér.
A tanulmányt véleményező külsős szakértők egy része dicséri az alkotókat, amiért a bonyolult összefüggéseket is igyekeznek felmérni. Mások már némileg kritikus hangot ütnek meg, szerintük ugyanis bár a légköri mozgások valóban jelentős hatással lehetnek, a közvetlen kapcsolat felvázolása erősen spekulatív – ez a tél folyamán kevésbé lehet jelentős, hiszen a jég kiterjedése éppen ekkor a legnagyobb.