Gyurkity Péter
Gyakran szivárognak a rétegrepesztéses kutak
Ezt pedig sokszor nem is jelentik, kihasználva az eltérő előírásokat.
A földgáz- és olajtermelés területén valóságos forradalom ment végbe az ezredfordulót követően, amelynek köszönhetően számos, addig többnyire kihasználatlan régió vált jelentős kitermelőhellyé. Ez előnyös helyzetbe hozta az észak-amerikai államokat, ennek viszont komoly ára van.
A palagáz és palaolaj révén az Egyesült Államok jelentős mértékben tudta növelni saját termelését, az olaj terén például a hetvenes évek óta nem látott szintet értek el, a teljes energiatermelés szempontjából pedig többször felmerült az önellátás megvalósulása. Az úgynevezett fracking, vagyis a rétegrepesztéses technológia elterjedésével, annak olcsóbbá válásával azonban nemcsak a termelési mutatók, hanem a környezeti katasztrófák száma is megugrott, és bár a földrengések előidézését illetően még mindig komoly vita zajlik, a különböző kiömlések és szivárgások már valamivel egyértelműbb képet vázolnak fel nekünk.
A kőzetréteget belepumpált anyagokkal repesztik meg, így hozzák fel a szénhidrogéneket, azonban eközben elszennyezik a vízkészleteket
Az Environmental Science & Technology oldalán most közzétett tanulmányban arról olvashatunk, hogy itt nemcsak a talajvizet közvetlenül érintő eseteket kellene összesíteni és megvizsgálni, hiszen a felszínen végbement kiömlések legalább ilyen súlyos következményekkel járnak. A repesztéshez használt folyadékok ugyanis nem minden esetben kerülnek közvetlenül a sokszor ivóvízként használt folyókba és tavakba, a felszínen azonban látványos károkat okoznak, amely a madarakat és a vízi élőlényeket egyaránt súlyosan érinti.
Az anyagot elkészítő csapat interaktív térképen vázolja fel a tengerentúlon az elmúlt években bekövetkezett balesetek megoszlását, itt azonban gondot jelent, hogy államonként eltérő előírások vannak érvényben, a problémát sokszor nem időben, vagy egyáltalán nem jelentik, ezen felül pedig számos olyan baleset fordulhat elő, amelyről senkinek nincs tudomása.
Példaként említik a telefonos bejelentés rendszerét, amely ugyan az állami illetékesek számára lehetővé teszi a gyors reagálást, a szükséges személyzet azonnali kiküldését, ezeket azonban nem minden esetben rögzítik, vagyis az utólagos összeírás nehézkes lehet. A cégek nem mindig kötelesek jelenteni a kiömlést, itt egyes államokban 30 napjuk van annak eltakarítására, mielőtt jelentést kell tenniük, a kutak életének vége felé pedig sok eset maradhat észrevétlenül, hiszen az első, eleinte nagy fellendülést, majd pedig gyors esést mutató időszak után már nem mindig tartózkodik a helyszínen a személyzet.
A több mint 31 ezer kutat érintő összesítés szerint a kiömlések 75-94 százaléka az első három évben, vagyis a legaktívabb periódusban történt, itt azonban mindenképpen szükséges lenne az előírások szigorítása, vagy legalább a nyilvántartásba vétel hatékonyabb végrehajtása. Tekintettel arra, hogy az új amerikai adminisztráció inkább lebontaná az előírások jó részét, erre jelenleg nem sok esélyt látni.
A földgáz- és olajtermelés területén valóságos forradalom ment végbe az ezredfordulót követően, amelynek köszönhetően számos, addig többnyire kihasználatlan régió vált jelentős kitermelőhellyé. Ez előnyös helyzetbe hozta az észak-amerikai államokat, ennek viszont komoly ára van.
A palagáz és palaolaj révén az Egyesült Államok jelentős mértékben tudta növelni saját termelését, az olaj terén például a hetvenes évek óta nem látott szintet értek el, a teljes energiatermelés szempontjából pedig többször felmerült az önellátás megvalósulása. Az úgynevezett fracking, vagyis a rétegrepesztéses technológia elterjedésével, annak olcsóbbá válásával azonban nemcsak a termelési mutatók, hanem a környezeti katasztrófák száma is megugrott, és bár a földrengések előidézését illetően még mindig komoly vita zajlik, a különböző kiömlések és szivárgások már valamivel egyértelműbb képet vázolnak fel nekünk.
A kőzetréteget belepumpált anyagokkal repesztik meg, így hozzák fel a szénhidrogéneket, azonban eközben elszennyezik a vízkészleteket
Az Environmental Science & Technology oldalán most közzétett tanulmányban arról olvashatunk, hogy itt nemcsak a talajvizet közvetlenül érintő eseteket kellene összesíteni és megvizsgálni, hiszen a felszínen végbement kiömlések legalább ilyen súlyos következményekkel járnak. A repesztéshez használt folyadékok ugyanis nem minden esetben kerülnek közvetlenül a sokszor ivóvízként használt folyókba és tavakba, a felszínen azonban látványos károkat okoznak, amely a madarakat és a vízi élőlényeket egyaránt súlyosan érinti.
Az anyagot elkészítő csapat interaktív térképen vázolja fel a tengerentúlon az elmúlt években bekövetkezett balesetek megoszlását, itt azonban gondot jelent, hogy államonként eltérő előírások vannak érvényben, a problémát sokszor nem időben, vagy egyáltalán nem jelentik, ezen felül pedig számos olyan baleset fordulhat elő, amelyről senkinek nincs tudomása.
Példaként említik a telefonos bejelentés rendszerét, amely ugyan az állami illetékesek számára lehetővé teszi a gyors reagálást, a szükséges személyzet azonnali kiküldését, ezeket azonban nem minden esetben rögzítik, vagyis az utólagos összeírás nehézkes lehet. A cégek nem mindig kötelesek jelenteni a kiömlést, itt egyes államokban 30 napjuk van annak eltakarítására, mielőtt jelentést kell tenniük, a kutak életének vége felé pedig sok eset maradhat észrevétlenül, hiszen az első, eleinte nagy fellendülést, majd pedig gyors esést mutató időszak után már nem mindig tartózkodik a helyszínen a személyzet.
A több mint 31 ezer kutat érintő összesítés szerint a kiömlések 75-94 százaléka az első három évben, vagyis a legaktívabb periódusban történt, itt azonban mindenképpen szükséges lenne az előírások szigorítása, vagy legalább a nyilvántartásba vétel hatékonyabb végrehajtása. Tekintettel arra, hogy az új amerikai adminisztráció inkább lebontaná az előírások jó részét, erre jelenleg nem sok esélyt látni.