Az óceán mélyén végzett mérések szerint koránt sem olyan rózsás a helyzet a Mexikói-öbölben, mint azt korábban feltüntették, az olajszivárgás nyomai nem tűntek el, csupán nem a felszínen keresendők.

Egy átfogó felmérés hatalmas vízalatti szénhidrogén felhőt talált, ami félő hogy nem az egyetlen. Az 1100 méter mélyen húzódó másfél kilométer széles és legalább 35 kilométer hosszú szennyeződés vizsgálatát félbe kellett szakítani az Alex hurrikán miatt. A szennyeződés az áramlatokkal délnyugati irányba halad, távolodva a kontinenstől.


A szennyeződés feltérképezéséhez használt Sentry robot tengeralattjáró
A hónap elején a kormány képviselői azt állították, hogy a Deepwater Horizon olajfúró torony katasztrófájából kiömlött olajnak már csak a negyede van jelen az öbölben. Az új jelentés, ami csütörtökön jelent meg a Science Expressben azonban a harmadik olyan publikáció, ami szerint a kormány igen erősen mellélőtt a becslést illetően. Bár tény, hogy a felfedezett mennyiség mindössze 0,1 százaléka a vízbe került teljes mennyiségnek, nem zárható ki, hogy több ilyen szennyeződés is rejtőzik a felszín alatt.

A Woods Hole Oceanográfiai Intézet kutatói június végén egy robot tengeralattjárót és a hajók által végzett hagyományos víz-mintavételezést alkalmazták a szennyeződés feltérképezéséhez, bizonyítva a jelenlétét, majd megpróbáltak választ találni arra, vajon miért nem jutott el a felszínig, mint a kiáramlott olaj többi része.

A Sentry felvételei különböző mélységeken

Elemzéseik szerint az elsődleges tényezők, amik létrehozhatták az olajfelhőt, az óceán mélyén uralkodó magas nyomás és alacsony hőmérséklet. Ezen körülmények között az olaj könnyebb, illékonyabb összetevői, mint a toluol, a benzol, etil-benzol és a xilolok nem áramlanak a felszín felé, hanem folyékonyak maradnak és belekeverednek a tengervízbe. Ezen felül számolni kell a puszta mélységgel is; az olajnak hatalmas utat kell megtennie a felszínig, ami rengeteg lehetőséget biztosít a szénhidrogéneknek, hogy elkeveredjenek a vízzel, magyarázta a Woods Hole expedíció vezető tudósa, Richard Camili.

A kutatók egy tömegspektrométerrel feltérképezték a szennyeződés összetevőit, illetve az oxigén szintjeit is, ami a várakozásokkal ellentétben normálisnak bizonyult. Ez azt jelzi, hogy az olajfelhő már jó ideje jelen van, ugyanakkor nagyon lassú a lebomlása, a mikrobákat lelassítja az alacsony hőmérséklet. Camili szerint azért nem vették észre előbb a vízalatti szennyeződést - bár többen sejtették a létezését -, mert senki nem kereste előttük. "Mi voltunk az elsők, akik megpróbáltuk bebizonyítani a jelenlétét, ennek érdekében egy felhőre összpontosítottunk, így nem zárható ki, hogy ne lenne több is a térségben" - nyilatkozott a Discovery News-nak.

Az expedíciónak nem volt ideje újabb felszín alatti szennyeződéseket keresni, a kedvezőtlen időjárás ugyanis visszazavarta őket a kikötőbe, munkájuk azonban jelentősen átértékelheti a Nemzeti Óceán- és Légkörügyi Hivatal (NOAA) legutóbbi jelentését, ami a kiáramlott olaj nagy részének az eltűnéséről számolt be. A kialakult helyzetért felelőssé tett olajcég, a BP szóvivője korlátozottnak nevezte a Woods Hole tanulmányt, mondván az adataik csupán egy újabb információval járultak hozzá egy amúgy is terjedelmes halmazhoz, ezen felül a kutatási adatok elavultak és nem aktuálisak a jelenlegi tevékenységek tükrében. A NOAA még nem reagált a mélyben rejlő szennyeződésről szóló információkra.