Gyurkity Péter
Vízkitörések vannak az Europán
A jégtakaró alól hatalmas oszlopokban törhet elő a víz, így egyszerűbb lesz az élet kutatása.
A NASA és a területtel foglalkozó lapok már a múlt héten jelezték, hogy az űrügynökség fontos bejelentésre készül, erre pedig hétfőn este valóban sor is került. A prezentációból megtudhattuk, hogy a Hubble űrteleszkóp segítségével olyan megfigyeléseket végeztek el, amelyek szerint az Europa vastag jégtakarója alól itt-ott magasra tör a mélyben lévő víz, ami megkönnyítheti a jövőbeni küldetéseket.
A kutatócsoport eredetileg arra volt kíváncsi, hogy vajon a Jupiter holdja valóban rendelkezik-e vékony atmoszférával vagy exoszférával. Ennek meghatározására a Hubble űrteleszkópot hívták segítségül, mégpedig azon elvre támaszkodva, miszerint a vékony légkör elnyeli a fény egy részét, ez pedig sziluettként jelenik meg az általunk készített felvételeken. Menet közben jöttek rá, hogy ugyanezen módszerrel akár a régóta sejtett vízgőz jelenlétét is ki lehetne mutatni, ez pedig a jelek szerint sikerrel zárult, hiszen a 15 hónapon keresztül tartó kampány során 3 alkalommal véltek megfigyelni magasra törő vízoszlopokat – ezen időszak alatt összesen 10-szer haladt át az Europa a Jupiter előtt, ami szükséges a módszer alkalmazásához, hiszen jelen esetben a Jupiterről visszavert fényt használjuk fel.
A NASA egy rövid videóban mutatja be a főbb tudnivalókat, ennek során kiemelik, hogy a globális óceánból kitörő víz (amely az egyelőre ismeretlen vastagságú jégtakarót töri át) akár 200 km-es magasságba is emelkedhet, vagyis igencsak látványos jelenségről lehet szó. A Hubble által visszaküldött adatokat egyébként a Galileo- és a Voyager-küldetések képanyagával kombinálták, így hozták össze a bejelentés fejlécében is látható, meglehetősen alacsony felbontású képeket.
A vízkitörések jelenléte nagy könnyebbséget jelent majd a jövőbeni küldetéseknél, hiszen itt az élet kutatásához nem lesz szükség a jégpáncél átfúrására, amely eddig az egyik nagy akadályt jelentette. Amennyiben sikerül visszaigazolni a jelenséget (többek között a 2018-ban rajtoló James Webb űrteleszkóp infravörös tartományban végzett megfigyeléseivel), az Europa sorrendben a második ilyen hold lesz a Naprendszerben, az Enceladus után, amelyről még 2005-ben kaptunk hasonló adatokat, a Cassini révén.
A NASA és a területtel foglalkozó lapok már a múlt héten jelezték, hogy az űrügynökség fontos bejelentésre készül, erre pedig hétfőn este valóban sor is került. A prezentációból megtudhattuk, hogy a Hubble űrteleszkóp segítségével olyan megfigyeléseket végeztek el, amelyek szerint az Europa vastag jégtakarója alól itt-ott magasra tör a mélyben lévő víz, ami megkönnyítheti a jövőbeni küldetéseket.
A kutatócsoport eredetileg arra volt kíváncsi, hogy vajon a Jupiter holdja valóban rendelkezik-e vékony atmoszférával vagy exoszférával. Ennek meghatározására a Hubble űrteleszkópot hívták segítségül, mégpedig azon elvre támaszkodva, miszerint a vékony légkör elnyeli a fény egy részét, ez pedig sziluettként jelenik meg az általunk készített felvételeken. Menet közben jöttek rá, hogy ugyanezen módszerrel akár a régóta sejtett vízgőz jelenlétét is ki lehetne mutatni, ez pedig a jelek szerint sikerrel zárult, hiszen a 15 hónapon keresztül tartó kampány során 3 alkalommal véltek megfigyelni magasra törő vízoszlopokat – ezen időszak alatt összesen 10-szer haladt át az Europa a Jupiter előtt, ami szükséges a módszer alkalmazásához, hiszen jelen esetben a Jupiterről visszavert fényt használjuk fel.
A NASA egy rövid videóban mutatja be a főbb tudnivalókat, ennek során kiemelik, hogy a globális óceánból kitörő víz (amely az egyelőre ismeretlen vastagságú jégtakarót töri át) akár 200 km-es magasságba is emelkedhet, vagyis igencsak látványos jelenségről lehet szó. A Hubble által visszaküldött adatokat egyébként a Galileo- és a Voyager-küldetések képanyagával kombinálták, így hozták össze a bejelentés fejlécében is látható, meglehetősen alacsony felbontású képeket.
A vízkitörések jelenléte nagy könnyebbséget jelent majd a jövőbeni küldetéseknél, hiszen itt az élet kutatásához nem lesz szükség a jégpáncél átfúrására, amely eddig az egyik nagy akadályt jelentette. Amennyiben sikerül visszaigazolni a jelenséget (többek között a 2018-ban rajtoló James Webb űrteleszkóp infravörös tartományban végzett megfigyeléseivel), az Europa sorrendben a második ilyen hold lesz a Naprendszerben, az Enceladus után, amelyről még 2005-ben kaptunk hasonló adatokat, a Cassini révén.