Legalábbis egy rövid időre, mielőtt a bolygó visszasüllyedt volna jelenlegi állapotába.

A Colorado Egyetem honlapján jelent meg nemrég egy érdekes közlemény, amely az intézmény egy jelenlegi, illetve egy korábbi kutatójának munkáját összegzi. Ebből kiderül, hogy a szimulációk szerint egyes becsapódások ideiglenesen felmelegíthették a bolygó légkörét, ezzel pedig alkalmassá tehették azt az élet megőrzésére.

Az egyetem által használt Janus szuperszámítógép segítségével elvégzett szimulációk során kráterek milliót vizsgálták meg, felmérve az egyes becsapódások által okozott változásokat, legalábbis ami a hőmérséklet szintjét illeti. Ebből kiindulva arra a következtetésre jutottak, hogy a Naprendszer formálódásának idején, mintegy 3,9 milliárd évvel ezelőtt, amikor a mainál jóval több üstökös és törmelék volt jelen közvetlen környezetünkben, egyes nagyobb becsapódások helyi hidrotermikus rendszereket hozhattak létre a Marson, amelyek hasonlíthattak a többek között a YellowStone Nemzeti Parkban megfigyelhető jelenségre.

A hőmérséklet, valamint a légnyomás emelkedése lehetővé tette a mélyben meghúzódó jég megolvadását, ezáltal a felszínen is megjelenhetett a folyékony víz, amit a ma látható, régen kiszáradt egykori folyómedrek és erek is tanúsítanak. Egy-egy nagyobb becsapódás néhány millió évre biztosíthatta ezt a felmelegedést, ezt követően azonban a Mars visszasüllyedt a jelenlegi hideg, általunk is jól ismert állapotába, miközben a Földön egészen eltérő helyzet alakult ki, hiszen itt évmilliárdokon keresztül biztosítva voltak a megfelelő körülmények - ebben egyébként szerintük a hatalmas óceánok játszottak döntő szerepet, amelyeket képtelenség volt "befagyasztani".

Konkrét bizonyítékok hiányában ilyen és hasonló szimulációkra vagyunk kénytelenek támaszkodni, érdemes azonban megjegyezni, hogy egyetlen számítógépes modell szerint sem volt lehetséges a melegebb állapot hosszabb ideig való fenntartása, vagyis az élet időközönként jelenhetett meg és tűnhetett el égi szomszédunkon.