Gyurkity Péter
A Holdon gyártanák le az új napelemeket
A globális klímaváltozásra is megoldást nyújtó ötlet szerint az űrből töltenénk le a napenergiát.
Egy érdekes tanulmány jelent meg a New Space magazin oldalán, amely nemcsak az olcsó energia, de a globális klímaváltozás problematikájára is megoldást nyújtana. Az ötlet szerint a Holdon gyárthatnánk le napelemek millióit, amelyek a Föld körül keringve látnának el minket árammal.
A YouTube-on közzétett prezentációban elhangzik, hogy az eredetileg a hetvenes években felmerült ötlet ma már jóval inkább megvalósíthatónak tűnik, tekintettel a technológiai fejlődésre. A cél a teljes bolygó ellátása olcsó árammal, ehhez azonban a felszínen Nevada állam területével csaknem megegyező méretű részt kellene befednünk napelemekkel, de emellett ki kellene kerülnünk az éjszakákat és az időjárást is. Sokkal hatékonyabb lenne tehát az űrben, Föld körüli pályán lévő napelemekkel megvalósítani ezt a célkitűzést, mivel így ez utóbbi két tényező nem játszana szerepet, a beérkező fény pedig 27 százalékkal intenzívebb lenne.
Mivel a rengeteg komponens fellövése több 10 billió dollárt emésztene fel (még a SpaceX olcsóbb, startonként 60 millió dolláros költségével számolva is), ehelyett a Holdra küldenének önmagukat újból legyártani, replikálni képes eszközöket, az elkészült példányokat pedig a hatszor gyengébb gravitáció révén jóval olcsóbb módon juttatnák el a Föld körüli pályára, ahol méretes naperőműveket állítanának össze belőlük. Ezek mikrohullámok révén továbbítanák az áramot a felszínre, ahol a fogadóállomást számos különböző helyen felállíthatnánk, így lehetővé válna a távoli, illetve a katasztrófa sújtotta területek gyors és olcsó kiszolgálása.
A legnagyobb akadály, hogy önmagukat replikáló gépek egyelőre nem elérhetők, a legjobb eredményt itt egy 3D-nyomtató érte el a maga 73 százalékos arányával. A kutatás-fejlesztési költséget 10 milliárd dollárra becsülik, ez nem jelent elérhetetlen összeget (de még egy 100 milliárd dolláros költségvetés sem lenne áthidalhatatlan akadály), a vezetéknélküli továbbítást Japánban már sikerrel tesztelték, ezért úgy becsülik, hogy egy nemzetközi csapat 2021-ig az ISS-en, illetve ezt követően az űrben próbálhatná ki a napenergia továbbítását. Ehhez mindössze 350 millió dollárra lenne szükség, ennyi pénzt pedig a Halloween alatt a tengerentúlon a háziállatok beöltöztetésére is elköltenek.
Egy érdekes tanulmány jelent meg a New Space magazin oldalán, amely nemcsak az olcsó energia, de a globális klímaváltozás problematikájára is megoldást nyújtana. Az ötlet szerint a Holdon gyárthatnánk le napelemek millióit, amelyek a Föld körül keringve látnának el minket árammal.
A YouTube-on közzétett prezentációban elhangzik, hogy az eredetileg a hetvenes években felmerült ötlet ma már jóval inkább megvalósíthatónak tűnik, tekintettel a technológiai fejlődésre. A cél a teljes bolygó ellátása olcsó árammal, ehhez azonban a felszínen Nevada állam területével csaknem megegyező méretű részt kellene befednünk napelemekkel, de emellett ki kellene kerülnünk az éjszakákat és az időjárást is. Sokkal hatékonyabb lenne tehát az űrben, Föld körüli pályán lévő napelemekkel megvalósítani ezt a célkitűzést, mivel így ez utóbbi két tényező nem játszana szerepet, a beérkező fény pedig 27 százalékkal intenzívebb lenne.
Mivel a rengeteg komponens fellövése több 10 billió dollárt emésztene fel (még a SpaceX olcsóbb, startonként 60 millió dolláros költségével számolva is), ehelyett a Holdra küldenének önmagukat újból legyártani, replikálni képes eszközöket, az elkészült példányokat pedig a hatszor gyengébb gravitáció révén jóval olcsóbb módon juttatnák el a Föld körüli pályára, ahol méretes naperőműveket állítanának össze belőlük. Ezek mikrohullámok révén továbbítanák az áramot a felszínre, ahol a fogadóállomást számos különböző helyen felállíthatnánk, így lehetővé válna a távoli, illetve a katasztrófa sújtotta területek gyors és olcsó kiszolgálása.
A legnagyobb akadály, hogy önmagukat replikáló gépek egyelőre nem elérhetők, a legjobb eredményt itt egy 3D-nyomtató érte el a maga 73 százalékos arányával. A kutatás-fejlesztési költséget 10 milliárd dollárra becsülik, ez nem jelent elérhetetlen összeget (de még egy 100 milliárd dolláros költségvetés sem lenne áthidalhatatlan akadály), a vezetéknélküli továbbítást Japánban már sikerrel tesztelték, ezért úgy becsülik, hogy egy nemzetközi csapat 2021-ig az ISS-en, illetve ezt követően az űrben próbálhatná ki a napenergia továbbítását. Ehhez mindössze 350 millió dollárra lenne szükség, ennyi pénzt pedig a Halloween alatt a tengerentúlon a háziállatok beöltöztetésére is elköltenek.