Balázs Richárd
Folyékony víz van a Marson
Jelenleg is megtalálható a folyékony sós víz a Marson, ami jelentősen megnövelhetné az élet létezésének esélyét a vörös bolygón, van azonban egy kis szépséghibája a történetnek.
A Mars rejtélyes sötét sávjait, az úgynevezett visszatérő lejtősávokat (angol rövidítése RSL), melyek időről-időre megjelennek a meredek, viszonylag meleg marsi lejtőkön, a sós folyékony víz hozza létre, állítja egy tanulmány. "A folyékony víz a földi élet egyik kulcs eleme" - nyilatkozott a tanulmány vezető szerzője, Lujendra Ojha, az atlantai Georgia Műszaki Egyetem kutatója, aki egyike volt az RSL-eket 2011-ben felfedező csapat tagjainak. "A folyékony víz marsi jelenléte ezáltal egy olyan környezetre utal, ami lakhatóbb, mint korábban gondoltuk"
Az RSL-ek a bolygó számos különböző területén jelen vannak, az egyenlítői régióktól egészen a középső földrajzi szélességi fokokig. A sávok többnyire 0,5-5 méter szélesek, melyek több száz méterre nyúlnak el a lankákon.
Az RSL-ek a melegebb időjárás következtében jelennek meg, a hőmérséklet csökkenésével pedig elhalványulnak. Mindez sok kutató fantáziáját megmozgatta már, ezek a jelek ugyanis folyékony vízre utaltak. Az új tanulmány, ami ma, szeptember 28-án jelent meg a Nature Geoscience szaklapban, határozottan alátámasztja a hipotézist.
Ojha és munkatársai négy különböző RSL lokációról gyűjtött adathalmazt vizsgáltak meg tüzetesen a Mars Reconnaisance Orbiter (MRO) műhold egyik műszerével, a CRISM-el. "A műszer alkalmazásával visszakövethetjük a felszíni anyagok ásványtani felépítését" - magyarázta Ojha. "Eredményeink szerint a legnagyobb RSL-ek észlelésének idején és helyén ugyancsak megtalálhatók a hidratált sók spektrális bizonyítékai"
A hidratált sók folyékony vízből csapódnak ki, ezért észlelésük különösen nagy áttörés, főleg annak fényében, hogy a CRISM nem is igazán alkalmas az észleléshez. Az RSL-hez kapcsolódó sók perklorátoknak, a Marson rendkívüli gyakori klórtartalmú anyagoknak tűnnek, amik lecsökkentik a víz fagyáspontját 0-ról -70 Celsius fokra, mondta Ojha, hozzátéve, hogy ez nagymértékben növeli a sós víz stabilitását a Marson.
A perklorátok képesek felszívni a légköri vizet, az azonban nem tisztázott, hogy a Mars légköre, a felszíni, vagy felszín közeli jég olvadása, esetleg a helyi víztárolók kiürülése lehet-e a forrás. "Elképzelhető, hogy a Mars különböző területein kialakuló RSL-ek különböző mechanizmusokon keresztül jönnek létre" - írja a tanulmány.
A NASA Curiosity marsjárója, valamint több űrszonda is bizonyította, hogy évmilliárdokkal ezelőtt a vörös bolygó viszonylag meleg és nedves világ volt, ami támogathatta az élet primitív formáit. A bolygó ma rendkívül hideg és száraz, ezért is okozott annyi izgalmat az RSL-ek felfedezése az elmúlt négy évben. A perklorátok azonban nem jelentenek túl sok jót az életre nézve. "Amennyiben az RSL-ek perkloráttal telítettek, az általunk ismert élet nem képes fennmaradni" - összegzett Ojha.
A Mars rejtélyes sötét sávjait, az úgynevezett visszatérő lejtősávokat (angol rövidítése RSL), melyek időről-időre megjelennek a meredek, viszonylag meleg marsi lejtőkön, a sós folyékony víz hozza létre, állítja egy tanulmány. "A folyékony víz a földi élet egyik kulcs eleme" - nyilatkozott a tanulmány vezető szerzője, Lujendra Ojha, az atlantai Georgia Műszaki Egyetem kutatója, aki egyike volt az RSL-eket 2011-ben felfedező csapat tagjainak. "A folyékony víz marsi jelenléte ezáltal egy olyan környezetre utal, ami lakhatóbb, mint korábban gondoltuk"
Az RSL-ek a bolygó számos különböző területén jelen vannak, az egyenlítői régióktól egészen a középső földrajzi szélességi fokokig. A sávok többnyire 0,5-5 méter szélesek, melyek több száz méterre nyúlnak el a lankákon.
Az RSL-ek a melegebb időjárás következtében jelennek meg, a hőmérséklet csökkenésével pedig elhalványulnak. Mindez sok kutató fantáziáját megmozgatta már, ezek a jelek ugyanis folyékony vízre utaltak. Az új tanulmány, ami ma, szeptember 28-án jelent meg a Nature Geoscience szaklapban, határozottan alátámasztja a hipotézist.
Ojha és munkatársai négy különböző RSL lokációról gyűjtött adathalmazt vizsgáltak meg tüzetesen a Mars Reconnaisance Orbiter (MRO) műhold egyik műszerével, a CRISM-el. "A műszer alkalmazásával visszakövethetjük a felszíni anyagok ásványtani felépítését" - magyarázta Ojha. "Eredményeink szerint a legnagyobb RSL-ek észlelésének idején és helyén ugyancsak megtalálhatók a hidratált sók spektrális bizonyítékai"
A hidratált sók folyékony vízből csapódnak ki, ezért észlelésük különösen nagy áttörés, főleg annak fényében, hogy a CRISM nem is igazán alkalmas az észleléshez. Az RSL-hez kapcsolódó sók perklorátoknak, a Marson rendkívüli gyakori klórtartalmú anyagoknak tűnnek, amik lecsökkentik a víz fagyáspontját 0-ról -70 Celsius fokra, mondta Ojha, hozzátéve, hogy ez nagymértékben növeli a sós víz stabilitását a Marson.
A perklorátok képesek felszívni a légköri vizet, az azonban nem tisztázott, hogy a Mars légköre, a felszíni, vagy felszín közeli jég olvadása, esetleg a helyi víztárolók kiürülése lehet-e a forrás. "Elképzelhető, hogy a Mars különböző területein kialakuló RSL-ek különböző mechanizmusokon keresztül jönnek létre" - írja a tanulmány.
A NASA Curiosity marsjárója, valamint több űrszonda is bizonyította, hogy évmilliárdokkal ezelőtt a vörös bolygó viszonylag meleg és nedves világ volt, ami támogathatta az élet primitív formáit. A bolygó ma rendkívül hideg és száraz, ezért is okozott annyi izgalmat az RSL-ek felfedezése az elmúlt négy évben. A perklorátok azonban nem jelentenek túl sok jót az életre nézve. "Amennyiben az RSL-ek perkloráttal telítettek, az általunk ismert élet nem képes fennmaradni" - összegzett Ojha.