Berta Sándor
Gumipáncélosokkal a nácik ellen
Az Amerikai Egyesült Államok a második világháborúban egy fantomhadsereget is bevetett.
A különleges egység fegyvertárában szerepeltek a dezinformációs rádióadások, a hangszórókból kihallatszó különböző harci zajok, a felfújható gumitankok és repülőgépek. Mindez évtizedeken át titokban maradt, ugyanis a katonákat hallgatásra kötelezték, de most az egyikük megtörte a csendet. Gazo Nemeth lassan 93 éves lesz és évtizedek óta nyugodtan élt Fort Myers városában lévő otthonában. A nyugdíjazása előtt Ohióban egy acélműben dolgozott, majd kőműves volt és egy bútorgyárban is alkalmazták, mielőtt Floridába költözött volna a feleségével. Ezután látott napvilágot a Ghost Army története és hirtelen vége szakadt a békés nyugdíjas éveknek.
"Mindez elég komikus: egész életemben egy senki voltam és most hirtelen híresség vagyok és interjúkat adok" - jelentette ki Gazo Nemeth, aki közel 70 éven át hallgatott a második világháborúban történtekről. Még a feleségének és a két lányának sem mesélhette el, hogy mi is volt a feladata. "Csak egy egyszerű rádiós voltam. Mindannyiunkat teljes titoktartásra köteleztek és mi ahhoz is tartottuk magunkat" - mondta a veterán, aki most örül annak, hogy végre beszélhet a világ hadtörténetének legtitkosabb hadműveleteiben játszott szerepéről.
Nemeth tagja volt annak a 23rd Headquarter Special Troops nevű, 1100 tagú egységnek, amelyben 150 rádiós volt. Mellettük szolgáltak még álcázási és zajszakértők, makettépítők és néhány tucat mesterlövész. A fantomhadsereg közvetlenül Dwight Eisenhower tábornoknak, a szövetséges fegyveres erők főparancsnokának alárendeltségébe tartozott és a feladata volt az utánzás, a félrevezetés és a megtévesztés.
Az ellenség megtévesztése mindig is a háborúk fontos részét képezte, ugyanakkor az teljesen új ötlet volt, hogy erre egy egész egységet alkalmazzanak. Az eredeti elképzelés Ralph Ingersoll New York-i újságírótól és írótól származott, aki 1943-ban Londonban századosként szolgált és a briteket akarta megtéveszteni. A dolog nagyon jól sikerült és még őt is meglepte, amikor a közvetlen felettesét meg tudta győzni a szokatlan és ambíciózus terv megvalósításáról.
A 23rd Headquarter Special Troops 1944 januárjától működött és négy részegysége volt: a 3132 Sonic Service Company, amely különleges harctéri zajokat tartalmazó lemezeket és hangszórókat alkalmazott; az elsősorban művészeket foglalkoztató és gumirepülőgépeket, illetve -tankokat létrehozásáért felelős 603rd Engineer Battalion; a különböző makettek felszereléséért, elhelyezéséért és szállításáért felelős 406th Engineer Combat Company; s végül a különösen tehetséges rádiósokat alkalmazó Signal Company Special. Gazo Nemeth még tökéletesen emlékezett arra a napra, amikor meghívták az egységbe. "Őrültségnek hangzott, de nagyon, nagyon komolyan vettük" - elevenítette fel az akkori gondolatát.
A fantomhadseregnek képesnek kellett lennie, hogy két teljes értékű szövetséges hadosztály, vagyis 30 000 ember mozgását szimulálja. Az amerikai hadsereg ehhez minden segítséget meg is adott: hangtechnikusokat, fényképészeket, illusztrátorokat, színészeket és más kreatív szakembereket kerestek. Köztük voltak olyanok, akik a második világháború után híresek lettek, például George Vander Sluis festő, Arthur Singer, Ellsworth Kelly, Bill Blass és Jack Masey. 1944 májusában azonban még csupán katonák voltak, akiket sok tízezer társukhoz hasonlóan Angliába szállítottak, majd néhány héttel később részt vettek a normandiai offenzívában.
A második világháború végéig a 23-asok több mint 20 hadműveletben vettek részt, köztük voltak nagy csaták is, például a bresti. A forgatókönyv mindig ugyanaz volt: a fantomhadsereg különböző hadosztályok pozícióit vette fel és a hangszórókkal felszerelt autókkal, gumijárművekkel, hamis rádióadásokkal azt az érzést keltette, mintha komoly harci tevékenységet folytatna. Eközben a valódi harcoló alakulatok más pozíciókat foglalhattak el és meglepetésszerű támadásokat hajthattak végre.
A megtévesztés mindig nagyszerűen sikerült. Volt, hogy az egység tagjai - lánctalpas munkagépek segítségével a mezőkön hagytak eredetinek tűnő tanknyomokat, a hangszórókból vonuló harckocsik és teherautók zajai hallatszottak, máskor fegyverropogás és tüzérségi tűz hangzott fel. A fegyvertárban voltak még a fényszórók, továbbá hamis repülőtereket, benzinraktárakat és tüzérségi állásokat alakítottak ki. A fantomhadsereg annyira tökéletesen dolgozott, hogy gyakran amerikai egységeket is megtévesztett.
"Még hamis egyenruhajelzéseket is hordtunk és emiatt a saját bajtársainkkal is nézeteltérésekbe keveredtünk" - hangsúlyozta Nemeth. A veterán közölte, hogy a 23-asok tagjainak feladatuk volt az is, hogy Franciaország már felszabadított területein visszamaradt kémeket és kollaboránsokat lássanak el dezinformációkkal. Fegyveres összecsapásokra ugyanakkor nem került sor. A férfi egyetlen alkalommal sem lőtt, ahogy kiemelte: csupán a morzekészülékével harcolt.
Ennek ellenére néhányszor veszélyes helyzetbe kerültek, volt, hogy tüzérségi tűz érte őket. A németek ugyanis annyira valódi harcoló alakulatnak nézték őket, hogy támadást indítottak ellenük. A legobban azonban attól féltek, hogy foglyul ejthetik őket. Ilyen esetekben el kellett volna ugyanis pusztítaniuk minden felszerelést, elégetni minden papírt és ciánkapszulát bevenni, hogy ne essenek élve az ellenség kezébe, de erre sosem került sor. Az egység a második világháború során 3 embert veszített és 75 sebesültje volt.
A legnagyobb sikerüket az utolsó bevetés során, 1945 március közepén könyvelhették el. Viersen mellett hatalmas "showműsort rendeztek": több mint 600 gumitank, -teherautó és -ágyú bevonásával azt szimulálták, hogy megtámadják a Rajna túloldalán lévő német egységeket. A megtévesztés ezúttal is kiválóan sikerült, annyi német egységet kötöttek le, hogy a szövetségesek a március 23-án, 40 kilométerre északabbra végrehajtott valódi támadásukkor alig ütköztek ellenállásba. A washingtoni vezetők el voltak ragadtatva a fantomhadsereg sikereitől és ismét teljes titoktartásra kötelezték az egység tagjait, hogy a taktikát a későbbi háborúkban is alkalmazhassák.
A 23-asokkal kapcsolatos összes aktát és dokumentumot 1996 előtt nem is hozta nyilvánosságra a Pentagon. A közvélemény először tíz évvel ezelőtt figyelt fel a történetre, amikor előbb könyv, majd Rick Breyer rendező segítségével dokumentumfilm készült az alakulatról. A filmet 2013-ban mutatták be. Nemeth hangsúlyozta, hogy ők sosem nevezték magukat fantomhadseregnek, ennek ellenére egy ilyen feliratú pólóban kereste fel a rendezővel közösen tavaly ősszel azokat az európai helyszíneket, ahol bevetették őket. A második világháború befejezése után akkor látogatott először Európába és nem is számított arra, hogy még egyszer eljut ezekre a helyekre.
A különleges egység fegyvertárában szerepeltek a dezinformációs rádióadások, a hangszórókból kihallatszó különböző harci zajok, a felfújható gumitankok és repülőgépek. Mindez évtizedeken át titokban maradt, ugyanis a katonákat hallgatásra kötelezték, de most az egyikük megtörte a csendet. Gazo Nemeth lassan 93 éves lesz és évtizedek óta nyugodtan élt Fort Myers városában lévő otthonában. A nyugdíjazása előtt Ohióban egy acélműben dolgozott, majd kőműves volt és egy bútorgyárban is alkalmazták, mielőtt Floridába költözött volna a feleségével. Ezután látott napvilágot a Ghost Army története és hirtelen vége szakadt a békés nyugdíjas éveknek.
"Mindez elég komikus: egész életemben egy senki voltam és most hirtelen híresség vagyok és interjúkat adok" - jelentette ki Gazo Nemeth, aki közel 70 éven át hallgatott a második világháborúban történtekről. Még a feleségének és a két lányának sem mesélhette el, hogy mi is volt a feladata. "Csak egy egyszerű rádiós voltam. Mindannyiunkat teljes titoktartásra köteleztek és mi ahhoz is tartottuk magunkat" - mondta a veterán, aki most örül annak, hogy végre beszélhet a világ hadtörténetének legtitkosabb hadműveleteiben játszott szerepéről.
Nemeth tagja volt annak a 23rd Headquarter Special Troops nevű, 1100 tagú egységnek, amelyben 150 rádiós volt. Mellettük szolgáltak még álcázási és zajszakértők, makettépítők és néhány tucat mesterlövész. A fantomhadsereg közvetlenül Dwight Eisenhower tábornoknak, a szövetséges fegyveres erők főparancsnokának alárendeltségébe tartozott és a feladata volt az utánzás, a félrevezetés és a megtévesztés.
Az ellenség megtévesztése mindig is a háborúk fontos részét képezte, ugyanakkor az teljesen új ötlet volt, hogy erre egy egész egységet alkalmazzanak. Az eredeti elképzelés Ralph Ingersoll New York-i újságírótól és írótól származott, aki 1943-ban Londonban századosként szolgált és a briteket akarta megtéveszteni. A dolog nagyon jól sikerült és még őt is meglepte, amikor a közvetlen felettesét meg tudta győzni a szokatlan és ambíciózus terv megvalósításáról.
A 23rd Headquarter Special Troops 1944 januárjától működött és négy részegysége volt: a 3132 Sonic Service Company, amely különleges harctéri zajokat tartalmazó lemezeket és hangszórókat alkalmazott; az elsősorban művészeket foglalkoztató és gumirepülőgépeket, illetve -tankokat létrehozásáért felelős 603rd Engineer Battalion; a különböző makettek felszereléséért, elhelyezéséért és szállításáért felelős 406th Engineer Combat Company; s végül a különösen tehetséges rádiósokat alkalmazó Signal Company Special. Gazo Nemeth még tökéletesen emlékezett arra a napra, amikor meghívták az egységbe. "Őrültségnek hangzott, de nagyon, nagyon komolyan vettük" - elevenítette fel az akkori gondolatát.
A fantomhadseregnek képesnek kellett lennie, hogy két teljes értékű szövetséges hadosztály, vagyis 30 000 ember mozgását szimulálja. Az amerikai hadsereg ehhez minden segítséget meg is adott: hangtechnikusokat, fényképészeket, illusztrátorokat, színészeket és más kreatív szakembereket kerestek. Köztük voltak olyanok, akik a második világháború után híresek lettek, például George Vander Sluis festő, Arthur Singer, Ellsworth Kelly, Bill Blass és Jack Masey. 1944 májusában azonban még csupán katonák voltak, akiket sok tízezer társukhoz hasonlóan Angliába szállítottak, majd néhány héttel később részt vettek a normandiai offenzívában.
A második világháború végéig a 23-asok több mint 20 hadműveletben vettek részt, köztük voltak nagy csaták is, például a bresti. A forgatókönyv mindig ugyanaz volt: a fantomhadsereg különböző hadosztályok pozícióit vette fel és a hangszórókkal felszerelt autókkal, gumijárművekkel, hamis rádióadásokkal azt az érzést keltette, mintha komoly harci tevékenységet folytatna. Eközben a valódi harcoló alakulatok más pozíciókat foglalhattak el és meglepetésszerű támadásokat hajthattak végre.
A megtévesztés mindig nagyszerűen sikerült. Volt, hogy az egység tagjai - lánctalpas munkagépek segítségével a mezőkön hagytak eredetinek tűnő tanknyomokat, a hangszórókból vonuló harckocsik és teherautók zajai hallatszottak, máskor fegyverropogás és tüzérségi tűz hangzott fel. A fegyvertárban voltak még a fényszórók, továbbá hamis repülőtereket, benzinraktárakat és tüzérségi állásokat alakítottak ki. A fantomhadsereg annyira tökéletesen dolgozott, hogy gyakran amerikai egységeket is megtévesztett.
"Még hamis egyenruhajelzéseket is hordtunk és emiatt a saját bajtársainkkal is nézeteltérésekbe keveredtünk" - hangsúlyozta Nemeth. A veterán közölte, hogy a 23-asok tagjainak feladatuk volt az is, hogy Franciaország már felszabadított területein visszamaradt kémeket és kollaboránsokat lássanak el dezinformációkkal. Fegyveres összecsapásokra ugyanakkor nem került sor. A férfi egyetlen alkalommal sem lőtt, ahogy kiemelte: csupán a morzekészülékével harcolt.
Ennek ellenére néhányszor veszélyes helyzetbe kerültek, volt, hogy tüzérségi tűz érte őket. A németek ugyanis annyira valódi harcoló alakulatnak nézték őket, hogy támadást indítottak ellenük. A legobban azonban attól féltek, hogy foglyul ejthetik őket. Ilyen esetekben el kellett volna ugyanis pusztítaniuk minden felszerelést, elégetni minden papírt és ciánkapszulát bevenni, hogy ne essenek élve az ellenség kezébe, de erre sosem került sor. Az egység a második világháború során 3 embert veszített és 75 sebesültje volt.
A legnagyobb sikerüket az utolsó bevetés során, 1945 március közepén könyvelhették el. Viersen mellett hatalmas "showműsort rendeztek": több mint 600 gumitank, -teherautó és -ágyú bevonásával azt szimulálták, hogy megtámadják a Rajna túloldalán lévő német egységeket. A megtévesztés ezúttal is kiválóan sikerült, annyi német egységet kötöttek le, hogy a szövetségesek a március 23-án, 40 kilométerre északabbra végrehajtott valódi támadásukkor alig ütköztek ellenállásba. A washingtoni vezetők el voltak ragadtatva a fantomhadsereg sikereitől és ismét teljes titoktartásra kötelezték az egység tagjait, hogy a taktikát a későbbi háborúkban is alkalmazhassák.
A 23-asokkal kapcsolatos összes aktát és dokumentumot 1996 előtt nem is hozta nyilvánosságra a Pentagon. A közvélemény először tíz évvel ezelőtt figyelt fel a történetre, amikor előbb könyv, majd Rick Breyer rendező segítségével dokumentumfilm készült az alakulatról. A filmet 2013-ban mutatták be. Nemeth hangsúlyozta, hogy ők sosem nevezték magukat fantomhadseregnek, ennek ellenére egy ilyen feliratú pólóban kereste fel a rendezővel közösen tavaly ősszel azokat az európai helyszíneket, ahol bevetették őket. A második világháború befejezése után akkor látogatott először Európába és nem is számított arra, hogy még egyszer eljut ezekre a helyekre.