Balázs Richárd
Kicsi a robot, de erős
Saját súlyuknak több százszorosát szállítani képes robotokat fognak bemutatni májusban, a Nemzetközi Robot és Automatikai Konferencián.
A különböző parányi prototípusok a kaliforniai Stanford Egyetem gépészmérnökeinek munkáját dicsérik. A szupererő titka a robotok lábában, egész pontosan az ott alkalmazott ragasztóanyagokban rejlik. Kialakításukat a legendás mászási képességgel büszkélkedő gekkók ihlették. A ragasztóhoz apró gumitüskék társulnak, amivel a robotok a mászás során szilárdan tapadnak a falhoz. Nyomás kifejtésekor a tüskék meghajlanak, növelve felületüket, ezáltal tapadásukat. Amikor a robot visszahúzza a lábát, a tüskék újra kiegyenesednek, könnyedén elválva a felülettől.
A robotok mozgását is a biológiától kölcsönözték. Akárcsak a hernyóknál, az egyik "párna" a robotot előre húzza, míg a másik a helyén marad a nagy súly megtartására. Ennek köszönhetően a robot nem zuhan le, illetve jelentős energiát takarít meg. Az eredmény 500 milligramm súly - esetünkben egy gemkapocs szállítása egy mindössze 20 milligrammos robottól. A Stanford csapatának egyik tagja, Elliott Hawkes mikroszkóp alatt, csipeszekkel építette ezt a gépezetet. A legmegdöbbentőbb paramétereket egy másik robot, a μTug produkálja. A 12 grammos szerkezet saját súlyának kétezerszeresét képes elhúzni, ami nagyjából olyan, mintha egy ember egy kék bálnát vonszolna maga után, magyarázta David Christensen, Hawkes munkatársa.
A csapat szerint ezeknek a prototípusoknak a felnagyított változatai a jövőben nagy szerepet játszhatnak a gyárak, vagy építkezések anyagmozgatási folyamataiban, de akár vészhelyzetekben is hasznosak lehetnek, például kötéllétrát feljuttatva egy égő ház valamelyik magasabban elhelyezkedő emeletén rekedteknek.
A különböző parányi prototípusok a kaliforniai Stanford Egyetem gépészmérnökeinek munkáját dicsérik. A szupererő titka a robotok lábában, egész pontosan az ott alkalmazott ragasztóanyagokban rejlik. Kialakításukat a legendás mászási képességgel büszkélkedő gekkók ihlették. A ragasztóhoz apró gumitüskék társulnak, amivel a robotok a mászás során szilárdan tapadnak a falhoz. Nyomás kifejtésekor a tüskék meghajlanak, növelve felületüket, ezáltal tapadásukat. Amikor a robot visszahúzza a lábát, a tüskék újra kiegyenesednek, könnyedén elválva a felülettől.
A robotok mozgását is a biológiától kölcsönözték. Akárcsak a hernyóknál, az egyik "párna" a robotot előre húzza, míg a másik a helyén marad a nagy súly megtartására. Ennek köszönhetően a robot nem zuhan le, illetve jelentős energiát takarít meg. Az eredmény 500 milligramm súly - esetünkben egy gemkapocs szállítása egy mindössze 20 milligrammos robottól. A Stanford csapatának egyik tagja, Elliott Hawkes mikroszkóp alatt, csipeszekkel építette ezt a gépezetet. A legmegdöbbentőbb paramétereket egy másik robot, a μTug produkálja. A 12 grammos szerkezet saját súlyának kétezerszeresét képes elhúzni, ami nagyjából olyan, mintha egy ember egy kék bálnát vonszolna maga után, magyarázta David Christensen, Hawkes munkatársa.
A csapat szerint ezeknek a prototípusoknak a felnagyított változatai a jövőben nagy szerepet játszhatnak a gyárak, vagy építkezések anyagmozgatási folyamataiban, de akár vészhelyzetekben is hasznosak lehetnek, például kötéllétrát feljuttatva egy égő ház valamelyik magasabban elhelyezkedő emeletén rekedteknek.