Balázs Richárd
Az emberhez hasonlóan sétáltak a kenguruk ősei
A fejük a nyulakéra emlékeztet és közel 2 méter magasak voltak, sőt a kihalt óriáskenguru faj nem ugrált, hanem járt.
A "rövidarcú óriáskenguruk", a sthenurinok 12,5 millió éven át barangoltak Ausztráliában, mielőtt 30.000 évvel ezelőtt kihaltak. Senki sem tudja mi okozta a mai kenguruk rokonainak vesztét, talán a helyi éghajlat változása, szárazabbá válása. A mai kengurukkal ellentétben ezek az ősi óriások szinte ugyanúgy jártak, mint mi. "Minden bizonyítékunk arra utal, hogy ezek az állatok egyszerre egy lábra támaszkodtak, akárcsak az emberek" - mondta Christine Janis, az amerikai Brown Egyetem kutatója.
Janis munkatársaival több száz mérést végzett el a kengurucsalád 66 élő és 78 kihalt fajának példányain, beleértve 71 óriáskengurut, hogy kiszámítsák az állatok csontjainak, valamint izmainak méretét és funkcióját. Az eredmények arra utaltak, hogy a stheurinok csontszerkezete a súlyukat egyik lábukról a másikra áthelyező állatokéra, az emberére és a majmokéra hasonlít. A lábszárcsontnál megfigyelhető perem, hasonló az embereknél és a lovaknál is megtalálhatóhoz, megakadályozhatta a lábak oldalirányú elmozdulását a test súlya alatt.
Akárcsak a sétáló főemlősöké, medencecsontjuk hátul szélesedett ki. "Nagy faruk volt, ezáltal sokkal több hellyel rendelkeztek a nagy farizmokhoz, mint a mai kenguruk" - mondta Janis, hozzátéve, hogy ezek az izmok segítették a lábakat a járás közben.
A sthenurinoknak merevebb gerincük és rövidebb farkuk volt a modern kenguruknál, akik egyfajta ötödik lábként használják testük e részét. "Ez is arra utal, hogy napjaink kenguruinak ősei másként mozogtak" - mondta Max Donelan, a kanadai Simon Fraser Egyetem kutatója. "Amennyiben az ötlábú közlekedés nem volt alkalmas ezeknek a hatalmas, kihalt kenguruknak, akkor valószínűleg valamilyen más megoldást alkalmaztak"
Janis szerint magasságukat és kétlábúságukat kihasználva a fákat és bokrokat böngészték élelem után, anélkül hogy ugrálásra pazarolták volna az energiájukat.
A "rövidarcú óriáskenguruk", a sthenurinok 12,5 millió éven át barangoltak Ausztráliában, mielőtt 30.000 évvel ezelőtt kihaltak. Senki sem tudja mi okozta a mai kenguruk rokonainak vesztét, talán a helyi éghajlat változása, szárazabbá válása. A mai kengurukkal ellentétben ezek az ősi óriások szinte ugyanúgy jártak, mint mi. "Minden bizonyítékunk arra utal, hogy ezek az állatok egyszerre egy lábra támaszkodtak, akárcsak az emberek" - mondta Christine Janis, az amerikai Brown Egyetem kutatója.
Janis munkatársaival több száz mérést végzett el a kengurucsalád 66 élő és 78 kihalt fajának példányain, beleértve 71 óriáskengurut, hogy kiszámítsák az állatok csontjainak, valamint izmainak méretét és funkcióját. Az eredmények arra utaltak, hogy a stheurinok csontszerkezete a súlyukat egyik lábukról a másikra áthelyező állatokéra, az emberére és a majmokéra hasonlít. A lábszárcsontnál megfigyelhető perem, hasonló az embereknél és a lovaknál is megtalálhatóhoz, megakadályozhatta a lábak oldalirányú elmozdulását a test súlya alatt.
Akárcsak a sétáló főemlősöké, medencecsontjuk hátul szélesedett ki. "Nagy faruk volt, ezáltal sokkal több hellyel rendelkeztek a nagy farizmokhoz, mint a mai kenguruk" - mondta Janis, hozzátéve, hogy ezek az izmok segítették a lábakat a járás közben.A sthenurinoknak merevebb gerincük és rövidebb farkuk volt a modern kenguruknál, akik egyfajta ötödik lábként használják testük e részét. "Ez is arra utal, hogy napjaink kenguruinak ősei másként mozogtak" - mondta Max Donelan, a kanadai Simon Fraser Egyetem kutatója. "Amennyiben az ötlábú közlekedés nem volt alkalmas ezeknek a hatalmas, kihalt kenguruknak, akkor valószínűleg valamilyen más megoldást alkalmaztak"
Janis szerint magasságukat és kétlábúságukat kihasználva a fákat és bokrokat böngészték élelem után, anélkül hogy ugrálásra pazarolták volna az energiájukat.