Alig több mint 24 óra telt el azóta, hogy az ESA Philae leszállóegysége történelmet írt, az európai űrügynökség kutatói máris kénytelenek voltak versenybe szállni az idővel, hogy a lehető legtöbb tudományos adatot gyűjtsék be a 67P Csurjumov-Geraszimenko üstökösről, mielőtt a Philae végleg leáll, és örökre megszűnik vele a kapcsolat.

Ahogy korábbi cikkünkben beszámoltunk, nem volt zökkenőmentes az egység leszállása, kétszer is megpattant az üstökös felszínén, mielőtt megállapodott volna az objektum egy ismeretlen pontján, a becslések szerint egy kilométerre a tervezett leszállóhelytől. Három lábából csak kettő támaszkodik a talajon, a harmadik a levegőben maradt, így a Philae döntött pozícióban helyezkedik el, egy sziklafal árnyékában, ami jelentősen lekorlátozza a nappaneljeit érő napfény mennyiségét.

12 óránként csupán 90 percig éri az energiát adó fény, ami rendkívül megnehezíti a helyzetét. Töltés nélkül két napon belül lemerülnek a leszállóegység akkumulátorjai. "Jelenleg azt számoljuk, mit jelent mindez a közeli jövőre nézve" - tette hozzá a tegnap délután tartott sajtótájékoztatóján Koen Geurts, a küldetés leszállásvezetője. "Ez nem az a helyzet, amit reméltünk"

A Philae tíz fedélzeti műszere közül nyolc már küldött tudományos adatokat, az ESA pedig hatalmas sikerként értékeli az expedíciót, a darmstadti Európai Űrműveleti Központ szakemberei azonban jelenleg azon küzdenek, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a helyzetből. Holger Sierks, a Rosetta OSIRIS kamerájáért felelős mérnök két csapattal is elszántan keresi a Philae tényleges pozícióját az üstökösön. A leszállóegység az OSIRIS felvételein mindössze egy 3x3 pixeles pont, így az egész művelet a tű és a szénakazal esetére emlékeztet. A keresés teljes egészében egy manuális folyamat, mivel a 67P komplex és rendkívül szokatlan felszíni formái között gyakorlatilag lehetetlen az automatizált keresés. "Ehhez nem rendelkezünk algoritmussal" - mondta Sierks.


Így néz ki a Philae környezete, a kérdés, hogy hol is van mindez az eredeti leszállóhelyhez képest?
Ha sikerülne megtalálni az egységet, az nagyban segítene a Philae-csapatnak, hogy a környezet felmérésével képet kaphassanak, milyen az egység megvilágítottsága, illetve ezáltal mennyi energiát képes begyűjteni paneljeivel. Az ESA fontolgatja a Philae elmozdítását egy kedvezőbb pontra, azonban mivel a kis szondának nincs fedélzeti hajtóműve, egy meglehetősen kockázatos és kipróbálatlan tervről beszélünk. A Philae összességében négy műszerrel és rendszerrel rendelkezik, melyekkel elvileg meg lehetne mozdítani az egységet, persze egyiket sem erre a feladatra tervezték. "Ha csupán néhány fokot tudnánk mozdítani rajta, már az is elégséges lehetne" - nyilatkozott Jean-Pierre Bibring, a Philae tudósa a New Scientist-nek.

A tervek szerint a MUPUS elnevezésű műszerrel bírnák mozgásra, ami egy kis kalapáccsal is fel van szerelve, ennek fel-le mozgatásával talán sikerülne megadni a harmadik láb letételéhez szükséges lökést. Az egység szigonyának és fúrójának, valamint hideg-gáz fúvókájának alkalmazását is újra lehet értelmezni, hogy valahogy a fény felé mozdítsák a szerkezetet. Az ESA szakértői egész éjszaka dolgoztak a lehetséges megoldásokon, kétóránként összeülve, hogy megvitassák elképzeléseiket és megtalálják a legjobb megoldást.

Akárhogy alakuljon is a Philae sorsa, fedélzeti műszerei elsőként adnak közelképet egy üstökösről, ami talán feltárhatja a Föld, a víz és más életet adómolekulák eredetének rejtélyeit is. A hosszú távú tudományos céloknak azonban nagy valószínűséggel búcsút kell mondanunk, nagyon kicsi ugyanis az esély, hogy a szonda megéli a jövő márciust, amikor az üstökös a Nap közelében elkezd felmelegedni.