Balázs Richárd
Nem könnyű parkolóhelyet találni egy üstökösön
Nem is olyan könnyű landolni egy üstökösön, bár a 67P/Csurjumov-Geraszimeko szokatlan alakja is hozzájárulhat ahhoz, hogy alig talál biztonságosnak mondható leszállóhelyet az európai űrügynökség, az ESA.
"Tudományos szempontból rendkívül izgalmas az üstökös alakja, de rengeteg kihívás elé állít minket" - nyilatkozott Matt Taylor az Európai Űrkutatási és Műszaki Központ tudósa, aki egyszerűen csak "kacsának" nevezi az objektumot, bizonyos szögekből ugyanis egy gumikacsára emlékeztet.
A Rosetta űrszonda augusztus 6-án tízévnyi utazás után érte el az üstököst. A tervek szerint november 11-én a szondával utazó leszállóegység, a Philae megkezdi ereszkedését a felszín felé. Az ESA öt lehetséges leszállóhelyet nevezett meg augusztus 25-én, a portugáliai Cascais-ban szeptember 8-án megrendezett Európai Bolygótudományi Kongresszuson azonban a Philae csapat bevallotta, hogy egyik sem nevezhető kifejezetten biztonságosnak. "A test alakja miatt minden leszállóhely rosszabb, mint amire számítottunk" - mondta Hermann Böhnhardt, a göttingeni Max Planck Naprendszerkutató Intézet munkatársa, a leszállóegység vezető tudósa.
A Böhnhardt által említett "rossz" inkább kicsiként értelmezhető, a Philae-t ugyanis úgy tervezték, hogy egy 1 kilométer hosszú ellipszisen belül landoljon. Az öt leszállóhely közül csak a kacsa "fejénél" elhelyezkedő B jelű felel meg ennek a követelménynek. A kacsa "testén" vannak simább és nagyobb területek is, azonban túl gyengék a fényviszonyok a Philae akkuinak feltöltéséhez a négyhónapos küldetés során.
A Rosetta nagyfelbontású kamerájának új felvételein láthatóvá váltak az üstököst átszelő rétegezett sziklák is, melyekből sok mindent megtudhatunk az üstökös történetéről, a Philae-re azonban komoly veszélyt jelenthetnek. Amint a leszállóegység elhagyta a Rosettát, már nem lesz lehetőség pályájának módosítására. 5-8 óra alatt éri el a felszínt, az üstökös ugyanis rendkívül gyenge gravitációs vonzást fejt ki. Ha túl keményre sikerül a leszállás és az egység az oldalára fordul még mindig képes egyes vizsgálatok elvégzésére, ha azonban a fejjel lefelé köt ki, az a küldetés végét jelenti.
Időközben a Rosetta begyűjtötte az üstökös által kibocsátott első szemcséket, ami leginkább 12,4 órás napjának délutánjaira jellemző, a részecskék többsége a kacsa "nyakánál" távozik. Ennek a helynek a vizsgálatából kiderülhet, hogy az üstökös egy vagy két darabban kezdte-e pályafutását.
"Tudományos szempontból rendkívül izgalmas az üstökös alakja, de rengeteg kihívás elé állít minket" - nyilatkozott Matt Taylor az Európai Űrkutatási és Műszaki Központ tudósa, aki egyszerűen csak "kacsának" nevezi az objektumot, bizonyos szögekből ugyanis egy gumikacsára emlékeztet.
A Rosetta űrszonda augusztus 6-án tízévnyi utazás után érte el az üstököst. A tervek szerint november 11-én a szondával utazó leszállóegység, a Philae megkezdi ereszkedését a felszín felé. Az ESA öt lehetséges leszállóhelyet nevezett meg augusztus 25-én, a portugáliai Cascais-ban szeptember 8-án megrendezett Európai Bolygótudományi Kongresszuson azonban a Philae csapat bevallotta, hogy egyik sem nevezhető kifejezetten biztonságosnak. "A test alakja miatt minden leszállóhely rosszabb, mint amire számítottunk" - mondta Hermann Böhnhardt, a göttingeni Max Planck Naprendszerkutató Intézet munkatársa, a leszállóegység vezető tudósa.
A Böhnhardt által említett "rossz" inkább kicsiként értelmezhető, a Philae-t ugyanis úgy tervezték, hogy egy 1 kilométer hosszú ellipszisen belül landoljon. Az öt leszállóhely közül csak a kacsa "fejénél" elhelyezkedő B jelű felel meg ennek a követelménynek. A kacsa "testén" vannak simább és nagyobb területek is, azonban túl gyengék a fényviszonyok a Philae akkuinak feltöltéséhez a négyhónapos küldetés során.
A Rosetta nagyfelbontású kamerájának új felvételein láthatóvá váltak az üstököst átszelő rétegezett sziklák is, melyekből sok mindent megtudhatunk az üstökös történetéről, a Philae-re azonban komoly veszélyt jelenthetnek. Amint a leszállóegység elhagyta a Rosettát, már nem lesz lehetőség pályájának módosítására. 5-8 óra alatt éri el a felszínt, az üstökös ugyanis rendkívül gyenge gravitációs vonzást fejt ki. Ha túl keményre sikerül a leszállás és az egység az oldalára fordul még mindig képes egyes vizsgálatok elvégzésére, ha azonban a fejjel lefelé köt ki, az a küldetés végét jelenti.
Időközben a Rosetta begyűjtötte az üstökös által kibocsátott első szemcséket, ami leginkább 12,4 órás napjának délutánjaira jellemző, a részecskék többsége a kacsa "nyakánál" távozik. Ennek a helynek a vizsgálatából kiderülhet, hogy az üstökös egy vagy két darabban kezdte-e pályafutását.