Gyurkity Péter
Frissült a kínai J-10 vadászgép
A korosodó elődöket leváltani hivatott J-10 maga is frissítésen esett át, a sorozatgyártás zajlik.
A hivatalos kínai források mindig is szűkszavúak voltak az új és éppen zajló fejlesztésekkel kapcsolatban, legyen szó a saját kútfőből eredő, vagy akár a külföldről, többnyire orosz forrásból beszerzett, majd pedig általuk módosított technikáról. Most az évek óta szolgálatban álló J-10A frissítéséről jelentek meg újabb képek, amelyek a PLAAF által használt példányokat mutatják meg számunkra.
A J-10 eredetileg a Su-27, J-7, valamint Q-5 típusok leváltására készült, a Chengdu Aircraft Corporation (CAC) jóvoltából. A fejlesztés már 1988 elején elindult, az első példányokat azonban csak a kétezres évek elején vette át a légierő, ezt követte 2007 januárjában a hivatalos bejelentés. Az illetékesek az elmúlt években a frissített változaton dolgoztak, amely J-10B jelöléssel bukkant fel, először néhány rövidebb hírben, majd pedig fotókon – most további felvételek láttak napvilágot, amelyek alapján elmondható, hogy ezen gépek száma egyre bővül, hamarosan pedig egy teljes ezred áll majd a PLAAF rendelkezésére.
A legfelső képen egy AL-31F hajtóműves J-10A, a másodikon és a harmadikon ugyanezzel szerelt J-10B módosított beömlővel, a negyediken pedig Kína saját gyártású hajtóművével (WS-10A) szerelt J-10B látható
A J-10B legfontosabb újítása az AESA-radar, amelynek hatótávolsága nagyobb, a frekvenciaváltások révén pedig nagyobb eséllyel játssza ki az ellenséges zavarást, illetve követi a lopakodó repülőket, vagyis kifejezetten a B-2 bombázók, illetve az F-22 és F-35 vadászok ellenében készült. A diverterless supersonic intake (DSI) a beömlőnyílások álcázásában, a lopakodó tulajdonság fokozásában segít, az IRST-szenzor az infravörös tartományban kutat az ellenséges lopakodók után, míg az AL-31FN Series III hajtómű nagyobb tolóerőt biztosít (itt rögtön meg is ragadható az orosz közreműködés ténye). Ami a fegyverzetet illeti, itt lehetőség van a 100 km-es hatótávú PL-12 levegő-levegő rakéták, valamint az LS-500J lézervezérlésű bombák alkalmazására, ami a multifunkciós jelleget hivatott biztosítani. Ezen képességek révén a J-10B egy kategóriába sorolható a francia Rafale, valamint az Eurofighter Typhoon vadászgépekkel.
A típus sorozatgyártása a tavalyi év második felében indult meg, az eddig regisztrált legnagyobb sorozatszám a 124, ami arra utal, hogy 24 példányt szállítottak le. A három (eltérő számozású) prototípus egyikét a saját fejlesztésű WS-10B hajtóművel szerelték fel, ezzel teljes mértékben kínai eredetűnek számít, ám a költségek leszorítása, a nagyobb tolóerő, valamint a kompatibilitási gondok miatt végül az orosz alternatíva mellett döntöttek – a kínai fejlesztés azonban később az exportra szánt változatokban tűnhet fel, ezzel kerülhetik meg ugyanis az ezzel kapcsolatos orosz ellenkezést.
A hivatalos kínai források mindig is szűkszavúak voltak az új és éppen zajló fejlesztésekkel kapcsolatban, legyen szó a saját kútfőből eredő, vagy akár a külföldről, többnyire orosz forrásból beszerzett, majd pedig általuk módosított technikáról. Most az évek óta szolgálatban álló J-10A frissítéséről jelentek meg újabb képek, amelyek a PLAAF által használt példányokat mutatják meg számunkra.
A J-10 eredetileg a Su-27, J-7, valamint Q-5 típusok leváltására készült, a Chengdu Aircraft Corporation (CAC) jóvoltából. A fejlesztés már 1988 elején elindult, az első példányokat azonban csak a kétezres évek elején vette át a légierő, ezt követte 2007 januárjában a hivatalos bejelentés. Az illetékesek az elmúlt években a frissített változaton dolgoztak, amely J-10B jelöléssel bukkant fel, először néhány rövidebb hírben, majd pedig fotókon – most további felvételek láttak napvilágot, amelyek alapján elmondható, hogy ezen gépek száma egyre bővül, hamarosan pedig egy teljes ezred áll majd a PLAAF rendelkezésére.
A legfelső képen egy AL-31F hajtóműves J-10A, a másodikon és a harmadikon ugyanezzel szerelt J-10B módosított beömlővel, a negyediken pedig Kína saját gyártású hajtóművével (WS-10A) szerelt J-10B látható
A J-10B legfontosabb újítása az AESA-radar, amelynek hatótávolsága nagyobb, a frekvenciaváltások révén pedig nagyobb eséllyel játssza ki az ellenséges zavarást, illetve követi a lopakodó repülőket, vagyis kifejezetten a B-2 bombázók, illetve az F-22 és F-35 vadászok ellenében készült. A diverterless supersonic intake (DSI) a beömlőnyílások álcázásában, a lopakodó tulajdonság fokozásában segít, az IRST-szenzor az infravörös tartományban kutat az ellenséges lopakodók után, míg az AL-31FN Series III hajtómű nagyobb tolóerőt biztosít (itt rögtön meg is ragadható az orosz közreműködés ténye). Ami a fegyverzetet illeti, itt lehetőség van a 100 km-es hatótávú PL-12 levegő-levegő rakéták, valamint az LS-500J lézervezérlésű bombák alkalmazására, ami a multifunkciós jelleget hivatott biztosítani. Ezen képességek révén a J-10B egy kategóriába sorolható a francia Rafale, valamint az Eurofighter Typhoon vadászgépekkel.
A típus sorozatgyártása a tavalyi év második felében indult meg, az eddig regisztrált legnagyobb sorozatszám a 124, ami arra utal, hogy 24 példányt szállítottak le. A három (eltérő számozású) prototípus egyikét a saját fejlesztésű WS-10B hajtóművel szerelték fel, ezzel teljes mértékben kínai eredetűnek számít, ám a költségek leszorítása, a nagyobb tolóerő, valamint a kompatibilitási gondok miatt végül az orosz alternatíva mellett döntöttek – a kínai fejlesztés azonban később az exportra szánt változatokban tűnhet fel, ezzel kerülhetik meg ugyanis az ezzel kapcsolatos orosz ellenkezést.