Informatika és tudomány

Balázs Richárd

Jéghideg csillag a szomszédban

A NASA WISE (Széles Látószögű Infravörös Felmérő Felfedező) és a Spitzer űrtávcsövei egy barna törpe csillagot észleltek mindössze 7,2 fényévnyire, ami minden eddig felfedezett példánynál hidegebb.

"Rendkívül izgalmas felfedezni egy, a naprendszerünkhöz ilyen közel eső új szomszédot" - nyilatkozott a hőmérsékletében a Föld északi sarkvidékét idéző csillagról Kevin Luhman, a Pennsylvania Állami Egyetem asztrofizikusa. "Ezen felül szélsőséges hőmérséklete sok mindent elárulhat a bolygók légköréről, melyek gyakran hasonlóan hidegek"

A barna törpék átlagos csillagként kezdik életüket, azonban nincs meg a kellő tömegük a nukleáris üzemanyag fúziójához, ezáltal nem bocsátanak ki fényt. Az újonnan felfedezett barna törpe, ami a WISE J085510.83-071442.5 jelzést kapta, a Jupiter tömegének megközelítőleg 3-10-szeresével rendelkezhet. Amennyiben a becslések helytállók, ez az egyik legkisebb barna törpe, amit eddig észleltek.

A WISE kétszer pásztázta végig a teljes égboltot infravörös fényben, egyes területeket akár háromszor is szemügyre véve, így sikerült kiszúrni a ritka objektumot. "A WISE adataiban egy rendkívül gyorsan mozgó objektumként jelenik meg" - magyarázta Luhman. "Egész különleges dolgot tudtunk meg általa. Minél közelebb van egy égitest, annál mozgékonyabbnak tűnik a felvételeken, melyek elkészítése között hónapok telnek el. A repülőgépek jó például szolgálnak erre a hatásra: egy közeli, alacsonyan repülő gép látszólag gyorsabban suhan el a fejünk felett, mint egy magasan repülő"

A WISE J085510.83-071442.5 gyors mozgásának márciusi észlelése után Luhman a Spitzer és a Gemini South távcsövek további felvételeit elemezte. A Spitzer infravörös észlelései segítettek megállapítani a barna törpe fagyos hőmérsékletét, ami a becslések szerint -47 és -12 Celsius fok között lehet. A WISE és a Spitzer kombinált észlelései, melyeket a Nap körüli különböző pozícióikból készítettek, végül a távolság mérését is lehetővé tették a látószögelhajlásnak nevezett hatás segítségével.


"Elképesztő, hogy az égbolt ilyen sok évtizednyi tanulmányozása után sem teljes a Nap legközelebbi szomszédjainak listája" - mondta Michael Werner, a Spitzer projekt tudósa, a NASA munkatársa. "Ez az izgalmas új eredmény jól példázza az új eszközök, mint a WISE és a Spitzer infravörös szemeinek képességeit"

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • figyu #16
    Köszönöm a válaszokat.
  • gforce9 #15
    Persze, lehetséges. Hát hogy kimérni ki tudjuk e, fene tudja. Ha a neutrínókat jobban megértjük, képalkotásra is alkalmasan lehetnek, aztán franc se tudja, hogy mondjuk 200 év múlva nem e neutrínókkal fogjuk a föld belsejét megröntgenezni. Most még ez nyilvánvaló képtelenség, de elképzelhető, hogy kitalálnak valami módszert a jobb befogásukra, érzékelésükre.

    Amúgy ha szóbakerült a galaxisütközés:
    http://www.youtube.com/watch?v=FspMTUn7BPw

    Igaz 2010-es videó, de elég jó. Érdekes látni, hogy a sima a tejút spirálgalaxis képe hogyan vált egy kétkarú óriássá a méréstechnika fejlődésével. Ha érdekel.
  • Vol Jin #14
    Hát igen, de ne feledjük, hogy ezek nem csak gázóriások, hanem sok aszteroidát, kőzetet bekebeleztek, illetve már az elején is rendelkeztek velük, azaz bomlani való radioaktív elem lehet a belsejükben. Na és azt a büdös életben nem fogjuk kimérni. Mondjuk a mágneses mezőből következtethetünk a vasra, meg a ferromágneses elemekre, de belejuttatni egy szerkezetet, ami ott méricskélne az felejtős. Ki mondja meg mennyi urán süllyedhetett a magba?

    Elvileg a föld is azért nem szilárdult meg a kérget leszámítva, mert a radioaktív elemek bomlása hővel táplálja.
  • Vol Jin #13
    "Ettől nem kell annyira parázni. Egyrészt úgysincs mit tenni :)
    Másrészt kicsi az esély. Nemsokára -pár milliárd év :) - a galaxisunk összeütközik a szomszédos Andromédával. Egyik se kicsi. Szimulálták a találkozást, és inkább látványos mint veszélyes. Akkora üres helyek vannak, hogy átrohannak a csillagok. Pályájuk megváltozik, néhány kirepül a semmibe. Persze jó sok ütközök, de a java túléli. Legalábbis ezt adta a szimuláció. De ez kozmikus mércével is nagy ütközés lesz."

    Azért ez nem annyira egyszerű. A becsapódásokban is van egy ciklikusság. A galaxis karjai nem mereven állnak egymáshoz képest, illetve igen, de vannak kisebb régiók, amik elnyújtott, illetve eltérő sebességű pályán keringenek a galaxis körül, ezért rendszeresen keresztezik a mi karunkat, és ez okozza a ciklikusságot a becsapódásokban. Na most képzeld el ezt egy konkrét galaxis keresztül trappolásával!
  • gforce9 #12
    Amúgy a csillagra amit írtál valószínű az lesz az igazság. Még nem hűlt ki.
  • gforce9 #11
    Tudtommal ezek mind csak elméletek, mérés nélkül. Igazak is lehetnek. Nem vitatkozni szándékozom, de nincs általánosan elfogadott verzió. Kimért pedig főleg nincs.
  • gforce9 #10
    Hát na, még nem tudunk mindent. :) A Jupiterről is megy még a vita, hogy vajon mi lehet. Az már kezd elfogadott lenni, hogy fúzió tutinem, akárhogy is számolgatják kevés a tömege ahhoz. Viszont szóbajöhetnek egyéb dolgok is. Az árapály tudtommal nincs a táblán. Nyilván gondoltak rá, de elvetésre került. Egyéb kémiai folyamatok viszont lehetnek, amiket táplálhat a légkör mozgásának energiája. De mivel anyagösszetételi mérések lényegében csak a külső burokról vannak, nem tudjuk beljebb mi is van pontosan, így nagyonnehéz kitalálni, mi a csuda is lehet. Nyilván vannak elméletek, de azok konkrét mérések híjján a levegőben lógnak. Nagyon érdekes hely az univerzum :) Bazisok kutatnivaló van még benne.
  • Vol Jin #9
    Az elnyelt radioaktív anyagok bomlása, valamint az árapály, illetve a kialakuláskori belső hőmérséklet. Magyarán még folyamatosan hűl a saját hőjét veszítve.
  • Vol Jin #8
    "Meg tudja valaki mondani, hogy ez a "Jéghideg csillag" mitől lesz ilyen meleg? ;)
    Kb. 250 Kelvin. És ugye "nincs meg a kellő tömegük a nukleáris üzemanyag fúziójához"

    A háttérsugárzás kb. 3 Kelvint megmagyaráz. Honnan jön a többi?

    Árapály hatás jutott eszembe, de ahhoz kell egy nehéz társcsillag."

    Ez inkább egy bolygó, mint csillag, csak nincs csillaga, ami körül keringjen, ezért meg nem bolygó.

    A kezdeti hőjét onnan nyerte, hogy kialakult, és ahogy kebelezte be a környezetében az anyagot azok becsapódva energiát közöltek vele, és ahogy egyre nagyobb tömege lett, a gravitációs nyomás is egyre nagyobb lett a belsejében, ami összenyomta a magját, és ha valamit összenyomsz, az felmelegszik, ha valamit széthúzol, az lehől. Ezen az elven működik a légkomndi és az inverteres klíma, meg a hűtőszekrény is.

    Gondolom használtál biciklipumpát, és ott is melegedik az összenyomott levegő, illetve ennek a fordítottja játszódik le a szódapatronnál.

    Ahogy telik az idő, úgy veszítette a hőmérsékletét termikus sugárzással. A termikus hővesztés a környezet és a test hőmérséklet különbségével négyzetesen arányos. Tehát a most 250 Kelvines barna törpe az ezer kelvines állapotában tizenhatszor intenzívebben veszítette a hőmérsékletét, ha nem vesszük figyelembe, hogy a felszíne milyen mértékben változott azóta. Azért vetemedek erre a feltételezésre, mert a hőjének zöme a felszín alatt van, és az melegebb, mint a felszín. Ez egy bonyolult modell lenne kiszámolni, és nem vagyok asztrofizikus, és a hőtágulásra meg egyebekre így fejből nem fogok neked semmit mondani, de az tény, hogy ezeknek az objektumoknak a hővesztése az idő múláséval lassul. De az tény, hogy hosszútávon közelíteni fog a kozmikus háttérsugárzás hőmérsékletéhez. De, hogy neki ehhez egymillió vagy tíz milliárd évre lenne szüksége, az komoly számításokat igényelne, és aki elsőként ezt megcsinálta, az doktori címet kaphatott volna érte, de szerintem már előtte is az volt.

    Végül is hogyan alakul és mitől függ a hőmérséklete az idő függvényében egy ilyen objektumnak?

    Mennyi idő alatt alakult ki, és mekkora hőmérsékletre tett szert ezalatt a becsapódásokból, a bekebelezett radioaktív elemek bomlásával, és a belső nyomás hatására. Tuti, hogy valamilyen tényezőt kihagytam. Modjuk a perdülete okozta belső súrlódást.

    Azután ezt a hőt folyamatosan veszíti. A belső nyomás nem egyenletes benne, hanem a belseje felé nő, azaz a hőmérséklet is. Ki kell dolgozni egy modelt, hogyan vándorol a hő a felszín felé, azaz mennyire szigeteli a külső réteg a forróbb belsőket. Ebből adüdik, hogy mekkora lesz a felszín hőmérséklete. Az mennyit vesz fel a galaxis hősugárzásából, és mennyit ad le a környezetének. Ahogy változik a hőmérséklete, úgy változik a sűrűsége is, ami kihat a méretére, ami kihat a hőleadó képességére is. Ahogy hűl, úgy csökken a mag hőnyomása is, aminek a hatására akár jobban is összehúzódhat, ami megint melegíti. SZóval valamiféle egyensúly alakul ki, és én meg nem mondom, hogy ez összességében méretnövekedéssel, vagy csökkenéssel jár. Ez egy kurva bonyolult modell.

    Na most ebből a lényeg, hogy azért 250 K-es, mert még nem volt elég ideje jobban lehűlnie.

    Az elején említett dilemma, hogy ez egy csillah, vagy egy központi csillag nélküli óriásbolygó, még mindig fent ákk a részemről.

    Nekem az volt a feltételezésem, hogy tele lehet velük a galaxis. Egyszerűen elindultak a csillagfejlődés útján, és nem volt a környezetükben elég bekebelezendő anyag. Na most mi van akkor, ha ezek olyan gyakoriak, hogy nem is kell keresni tovább a sötét anyagot?
  • figyu #7
    "ez egy félelmetes hír.
    Mert mi van akkor, ha egy ilyen pont felénk tart?"

    Ettől nem kell annyira parázni. Egyrészt úgysincs mit tenni :)
    Másrészt kicsi az esély. Nemsokára -pár milliárd év :) - a galaxisunk összeütközik a szomszédos Andromédával. Egyik se kicsi. Szimulálták a találkozást, és inkább látványos mint veszélyes. Akkora üres helyek vannak, hogy átrohannak a csillagok. Pályájuk megváltozik, néhány kirepül a semmibe. Persze jó sok ütközök, de a java túléli. Legalábbis ezt adta a szimuláció. De ez kozmikus mércével is nagy ütközés lesz.
További bejegyzések a fórumban...