Gyurkity Péter
A lehűlésnél sokkal később jött az első jégkorszak
Egy nemzetközi kutatócsapat szerint a globális lehűlés és a jégkorszak bekövetkezte nem esett egybe.
Az Ausztrál Nemzeti Egyetem, valamint a brit Nemzeti Oceanográfiai Központ és a Southampton Egyetem szakemberei közös tanulmányban jelezték, hogy kutatásuk eredménye ellentmond az eddigi feltételezéseknek, legalábbis ami a tengerek hőmérsékletének süllyedését, illetve a jégkorszak beköszöntét illeti. Szerintük a két esemény nem esett egybe, ezzel pedig közelebb jutottak a természetes mechanizmusok megértéséhez.
A kutatócsapat egy új eljárás révén fel tudja mérni a tengerek vízének hőmérséklete, valamint a vízszint változása közötti összefüggéseket, mégpedig egészen 5,3 millió évre visszamenőleg. A számukra igazán érdekes periódus azonban a 2-3 millió évvel ezelőtti, eddig ugyanis azt gondolták, hogy a globális lehűlés és az első intenzív jégkorszak kezdete nagyjából egybeesett, erre a fontos eseményre pedig 2,5 millió évvel ezelőtt került sor. A Földközi-tengerből származó, esetenként több mint 5 milliós éves planktonmaradványok, fosszíliák vizsgálata révén azonban ettől eltérő adatokat mutattak ki, ami további munkára ösztönözte a kutatókat.
A planktonfosszíliák oxigénizotópjainak vizsgálatával sikerült kimutatni, hogy a hőmérsékleti szintek csökkenése 2,7 millió évvel ezelőtt indult meg, az első komolyabb jégkorszak viszont csak 2,15 millió évvel ezelőttről volt kimutatható, vagyis ez jókora késéssel jelent meg. Ez utóbbira magyarázat, hogy a tengerek befagyásával a gibraltári-szoroson keresztüli vízcsere is alaposan lecsökkent, ez változást okozott az oxigénizotópok szintjében, ami viszont nagyon pontosan követhető a Földközi-tenger medencéjében talált fosszíliákból. A két fontos jelenség elválása egymástól sok kérdésre választ adhat, ezzel pedig a jelenleg zajló klímaváltozás is jobban felmérhető lehet.
A szakemberek szerint ez mindössze az első lépés az ősi folyamatok rekonstruálásában, a tudományos érdeklődés mellett azonban gyakorlati hasznot is remélnek, amely nemcsak a hatékonyabb környezetvédelmet, de akár az olajipart is segítheti, többek között a lerakódások struktúrájának jobb megértésével.
Az Ausztrál Nemzeti Egyetem, valamint a brit Nemzeti Oceanográfiai Központ és a Southampton Egyetem szakemberei közös tanulmányban jelezték, hogy kutatásuk eredménye ellentmond az eddigi feltételezéseknek, legalábbis ami a tengerek hőmérsékletének süllyedését, illetve a jégkorszak beköszöntét illeti. Szerintük a két esemény nem esett egybe, ezzel pedig közelebb jutottak a természetes mechanizmusok megértéséhez.
A kutatócsapat egy új eljárás révén fel tudja mérni a tengerek vízének hőmérséklete, valamint a vízszint változása közötti összefüggéseket, mégpedig egészen 5,3 millió évre visszamenőleg. A számukra igazán érdekes periódus azonban a 2-3 millió évvel ezelőtti, eddig ugyanis azt gondolták, hogy a globális lehűlés és az első intenzív jégkorszak kezdete nagyjából egybeesett, erre a fontos eseményre pedig 2,5 millió évvel ezelőtt került sor. A Földközi-tengerből származó, esetenként több mint 5 milliós éves planktonmaradványok, fosszíliák vizsgálata révén azonban ettől eltérő adatokat mutattak ki, ami további munkára ösztönözte a kutatókat.
A planktonfosszíliák oxigénizotópjainak vizsgálatával sikerült kimutatni, hogy a hőmérsékleti szintek csökkenése 2,7 millió évvel ezelőtt indult meg, az első komolyabb jégkorszak viszont csak 2,15 millió évvel ezelőttről volt kimutatható, vagyis ez jókora késéssel jelent meg. Ez utóbbira magyarázat, hogy a tengerek befagyásával a gibraltári-szoroson keresztüli vízcsere is alaposan lecsökkent, ez változást okozott az oxigénizotópok szintjében, ami viszont nagyon pontosan követhető a Földközi-tenger medencéjében talált fosszíliákból. A két fontos jelenség elválása egymástól sok kérdésre választ adhat, ezzel pedig a jelenleg zajló klímaváltozás is jobban felmérhető lehet.
A szakemberek szerint ez mindössze az első lépés az ősi folyamatok rekonstruálásában, a tudományos érdeklődés mellett azonban gyakorlati hasznot is remélnek, amely nemcsak a hatékonyabb környezetvédelmet, de akár az olajipart is segítheti, többek között a lerakódások struktúrájának jobb megértésével.