Informatika és tudomány

Balázs Richárd

Egyetemes lehet az élet

Erre utalnak a mindenhol jelenlévő csillagpor kutatások. A csillagpor már nevében is ott hordoz egyfajta misztikumot, miközben valójában is megdöbbentő tulajdonságokkal rendelkezik. A Naprendszeren keresztül utazó porszemcsék parányi vízzsebeket rejtenek, melyek a Nap szelének köszönhetően jöttek létre.

A mögöttes kémiai reakciót korábban már sikerült feltérképezni laboratóriumi körülmények között, most azonban első alkalommal valódi csillagporban is észleltek vizet. Mindezt kombinálva a korábbi felfedezésekkel, melyek szerves anyagot találtak a bolygóközi porban, arra következtethetünk, hogy a szemcsékben minden rendelkezésre áll az élet alapjaihoz.

Mivel ismereteink szerint hasonló porszemcsék találhatók a világegyetem többi naprendszerében is, elméletben az egész kozmoszban adottak a feltételek az élet létezéséhez. "Ez egy különösen izgalmas lehetőség, miszerint ez a porbeáramlás a Naprendszer égitestjeinek felszínére mind vizet, mind szerves anyagokat tartalmazó parányi reakcióedények egy folyamatos záporaként viselkedett, biztosítva az élet kialakulásához szükséges alapanyagokat" - mondta Hope Ishii, a Hawaii Egyetem kutatója, a tanulmány egyik szerzője.

A naprendszerek tele vannak porral, ami számos folyamatból keletkezhet, többek közt az üstökösök széttöredezéséből. John Bradley a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumban kollégáival a Föld sztratoszférájából kinyert bolygóközi részecskéket vizsgálta meg. A csapat a legmodernebb nagyfelbontású mikroszkóppal végezte elemzését, felfedve az 5-25 mikrométeres porszemcsékben csapdába esett vizet.

A laboratóriumi vizsgálatokból kikövetkeztethető. hogyan került a szemcsék felszíne alá a víz. A por főként szilikátokból áll, ami oxigént tartalmaz. Miközben utazik az űrben, szembetalálja magát a napszéllel, a Napból kiáramló töltéssel rendelkező részecskék áramlásával, melyek között nagy energiájú hidrogén ionok is találhatók. Ütközésükkor a hidrogén és az oxigén egyesüléséből víz képződik. Mivel ez a bolygóközi por záporozott a korai Földre, valószínű, hogy a részecskék hozták magukban a vizet bolygónkra, bár azt továbbra is elég nehéz elképzelni, hogy csupán ezek a porszemek felelnének a Földet borító sok millió köbkilométernyi vízért. "Semmiképpen nem állítjuk, hogy ez elégséges volt az óceánok kialakulásához" - tette hozzá Ishii.

A bolygónkon található hatalmas vízmennyiség legvalószínűbb forrása a vízjeget tartalmazó aszteroidák becsapódása, melyek szintén nagy számban érkezhettek a fiatal Földre. Az üstökösök is ott vannak a tudósok listáján, az ő szerepükről az ESA Rosetta szondája adhat átfogóbb képet, ami az idén egy leszállóegységet is eljuttat egy üstökösre.

Bradley csapatának eredményei azonban újabb reményt adhatnak a más bolygók élete utáni kutatásoknak. A víztermelő reakció nagy valószínűséggel egyetemesnek mondható, a világegyetem bármely részén bekövetkezhet, csak egy csillag, vagy akár egy szupernóva és némi por kell hozzá, összegzett Ishii. Naprendszerünk és más naprendszerek bolygóközi pora is tartalmaz szerves szenet. A víz és a szén együtt pedig azt jelenti, hogy az élet alapjai bárhol jelen lehetnek a naprendszerekben.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • physis #56
    Úgy értem, hogy a teljes reprodukálandó rendszernek nem a DNS-t tekintjük, hanem a sejtet (a benn elevő DNS-sel együtt). A gyár az pedig a sejt összes gépi alkatrésze együtt (enzimek, mindenféle gyártó gépecskék-szervecskék a sejten belül, nem értek hozzá). A tervrajz pedig a DNS. Az új sejtet a régi sejt gyártja, az ehhez szükséges információ (egy része) a DNS-be van kódolva. A 22-es csapdája ott törik meg, hogy magát a DNS-t nem kell külön legyártani, hiszen az közvetlenül is lemásolható az eredeti szalagról. Tehát a DNS-nek nem kell külön még a saját információtartalmát is valami végtelen matroskababaszerű metaszinten még külön tartalmaznia, elég ha csak az őt körülölelő ,,gyári'' részt leírja.

    Mármint ez az alapötlet ez (és úgy tudom, az Életjátékban is ez van felhasználva). A tényleges biológiai valóság persze lehet részletesebb, de én úgy tudom, a lényeg nagyjából ez. Vagyis hogy nincs 22-es csapdája, hanem egy jól rétegezhető behúzási folyamattal meg lehet oldani az önreprodukáló gyár kérdését.

    A C-beli quine-nál egy rövidebb, tömörebb PHP-quine: codepad link ITT. A tömörebb nyelvi lehetőségek miatt itt talán jobban látszik, hogy a tervrajz ($plan) tényleg csak a környező gyártómasinériát kódolja, a saját magára vonatkozó rész helyén elég, ha csak egy ! metakarakter (copyutasítás) szerepel. A másolás könnyebb, mint a gyártás, nem igényel külön részletezett metanyelvi ábrázolást.

    Az a kérdés még, hogy ezt a quine-technológiát hogyan találta fel a természet (hiszen ma az életen kívül nem nagyon találni ilyen természeti jelenséget, tehát nem lehet közvetlenül látni, hogy miből tudott ez a technológia kifejlődni). Talán ez valami bootstrap (behúzási) folyamat eredménye lehetett, amit persze ma már nem annyira könnyű reprodukálni (épp az élet mindenütt jelenvaló ,,zavaró'' jelenléte miatt), de a prebiotikus világban még valós módon végbemehetett. Egy egyszerűbb, de működő szerkezetre fokozatosan ráépülhet egy bonyolultabb, de csak részben működő rendszer, amely ahogy egyre önállóbbá válik, alóla fokozatosan eltűnik a régi ,,állványzat'', így utólag nézve szinte csodának látszik a kifejlődése (a középkori katedrálisoknál is nehéz megérteni, hogy a kezdetleges technikával hogy lehetett felépíteni őket, a valóságban persze mindenféle ideiglenes segédépítmény is lehetett ott, amit később elhordtak).
  • errorista #55
    az a sejtesem, hogy a DNS pont nem igy mukodik, hanem ugy, hogy az az utasitas, hogy a DNS-t (a forraskodot) nezze meg, hogy mit tartalmaz, es masolja le. Azaz "csalassal".
  • physis #54
    codepad link itt
  • physis #53
    Az Általad írt módszer teljesen jó, megírtam plain C-ben, az idézőjellel kapcsolatos gondokat az előző hsz-ben említett escape-eléssel javítottam. Szóval így tényleg pontosan működik, diff-fel meg lehet nézni, hogy az output nem különbözik a forráskódtól.
  • physis #52
    Szerintem ez nagyon szép megoldás, és nem jutott eszembe még soha így, köszönöm, hogy ilyen értetően leírtad. A rögtön kipróbálható működéstől szerintem már nem választja sok el, valószínűleg csak annyi, hogy a tervrajz-stringben belül is vannak idézőjelek (mármint nem a tervrajz-stringet határoló idézőjelpárra gondolok, hanem épp azokra, amiket a tervrajz-string mint a forráskód részét alkotó idézőjeleket ábrázol), ezeket kétféleképp kell majd használni: a külső részeknél közvetlenül ki lehet íratni őket, a középre beszúrt tervrajz-másodpéldánynál pedig escape-elve kell őket kiíratni. Ezért itt kell egy ,,escape''-elő, ,,idéző'', ,,kódoló'' segédfüggvény is:

    SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!

    function idéz(string s)
    {
    az idézőjel-karaktereket backslash-idézőjel karakterszekvenciákra cseréli:
    foreach char c in s do replace c as '"' ---> "\"";
    }

    function quine(string előtteQutána) {
    print előtte;
    print idéz(előtteQutána);
    print utána;
    }

    string tervrajz = "function idéz(..){..}
    function quine(..){..}
    string tervrajz = "Q";
    quine(tervrajz)";

    quine(tervrajz);


    Még nem tudtam kipróbálni, de szerintem így már működni fog.

    Az escape-elés elméleti szinten szerintem valami olyasmivel kapcsolatos, hogy a tárgynyelvi és a metanyelvi szintet elválasztjuk, és az egyik nyelven belül reprezentáljuk a másikat. Sajnos az általános elméleti keretre már nem emlékszem, de van ilyen, a quine-ok ötlete nagymértékben általánosítható, és épp ezért ez a megoldás a biológia által a valóságban alkalmazott megoldással rokon.
  • errorista #51
    Letezik JS-ben irt JS ertelmezo :). De talan az eval-nak azt a funkciojat, hogy osszefuz ket stringet, meg lehet eval nelkul is oldani. Most mar nehezen tudok elszakadni elobbi gondolatmenetemtol:

    SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!
    function muvelet(s)
    {
    ha s egy "elotti Q mogotti" tipusu string, akkor s-t "elottielotti Q mogottimogotti" tipusuva alakitja
    }
    a = 'elotti Q mogotti'; //a egy string, ' Q ' egy elvalaszto karakter szerepet tolti be
    muvelet(a);
    print(a);

    Ahol az elotti helyere beirjuk, az elotti elott, a mogotti helyere pedig a mogotti mogott levo forraskodot, es ha szerencsenk van, a nyelv tudni fogja, mikor string, es mikor kod.
    A forraskodunk elottielotti Q mogottimogotti alaku lesz, a kiprintelt szoveg is.

    Egyre kevesebb eselyet latom, hogy ebbol egy mukodo JS kodot kapjak (bar hemzsegnek a neten).

    Ugy nezem, korulbelul ugyanaz, mint mit te is irtal:

    Az általam látott quine-okban a dolog úgy néz ki konkrétan, hogy van egy ,,gyár'' (mindenféle stringkezelő és kiírató függvények, tehát lényegében maga a program), és van egy tervrajz (egy hosszú string). A teljes quine program forráskódja nem más, mint a jól definiált stringkezelő-és-kirató függvény (gyár), plusz a tervrajz-string **együtt egy fájlban**.

    A stringkiírató résznek (gyárnak) argumentumul adjuk a nagy stringet (tervrajzot), erre ez kiírja majdnem a teljes program forráskódját, kivéve magát a tervrajz-stringet. Tehát a gyár a tervrajz alapján új gyárat duplikál, de a tervrajz reprodukálása kimarad. Éppen ezért a tervrajz-stringben van egy ,,copy''-metakarakter, amely a ,,gyárat'' arra utasítja, hogy azon a ponton magát a teljes tervrajz másolatát ,szúrja bele' az éppen születőfélben lévő új gyárba. Az eredmény az, hogy a gyárból és a tervrajzból alló rendszer egy új gyárat rak össze, és a tervrajz is lemásolódik, tehát ugyanolyan új rendszer képződik a régi mellé.
  • physis #49
    Az idézőjelek pontos kitételével kapcsolatos eltérés még nem nagy baj, ezt lehet finomítani, lehet escape-elő segédfüggvényt is berakni, itt a fontos dolog inkább az, hogy az eval használata sajnos szintén tiltva van, tehát csak a print utasítás és a szokásos algoritmuselméleti struktúrák és stringműveletek használhatóak, nem hívhatjuk meg az értelmezőt (ez főleg az ilyen eval-szerű szolgáltatásokat nyújtó programnyelvekben érdekes), nem használhatjuk az operációs rendszert. Sajnos nem tudom jól megfogalmazni, a lényeg olyasvalami, hogy a program ,,nem láthat ki saját magából'', ez a megkötés kell ahhoz, hogy az igazi lényeg kijöjjön.
  • wraithLord #48
    Igen, hogy ha a rendszered egy képzelt rendszer (itt most egy rajzfilmhez hasonlítod), aminek a létezését semmi sem igazolja (mondjuk eleve úgy van kitalálva, hogy még véletlenül se lehessen).
    Így tényleg csak hinni lehet benne.
    De ne mondd azt, hogy az is csak hiszi, hogy "nem rajzfilmfigurák vagyunk", aki nem ért vele egyet. Miért kéne nem hinni bármiben is, aminek nincs semmiféle alapja?

    Végtelen mennyiségű hasonló marhaságot ki lehetne találni, és azt mondani, hogy aki szerint ez nem létezik, az csak hiszi, hogy nem létezik. Értelme nem sok van.
  • Zero 7th #47
    Pedig ez egész egyértelműen erre vezet vissza. Mondasz-e olyat, amiről nincs semmi adatod, tudásod, megfigyelésed, vagy ilyen esetben csendben maradsz? És bizony ez a határvonal, amin túl az ostobaság végtelen birodalma terül el. Hülyeséget magyarázni bárki tud, az nem teljesítmény.
  • errorista #46
    Hat, papiron megvan, javascriptben nem tudom prezentalni, az idezojelek sehogy sem akarnak jol ertelmezodni (azt hiszem, nem a print-printes problemat vezettem vissza idezojelekre)

    most igy nez ki, csak nem mukodik:
    SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!

    var a = 'a="eleje"+a+"vege";' ;
    document.write(eval(a));
    ahol az elejere kene berini, hogy var a=', a vegere meg hogy '; document.write(eval(a));. Azt hiszem, ez ugyanaz a gyar-tervrajz, amit mondtal

    koszonom, szep problema.
További bejegyzések a fórumban...