physis#56
Úgy értem, hogy a teljes reprodukálandó rendszernek nem a DNS-t tekintjük, hanem a sejtet (a benn elevő DNS-sel együtt). A gyár az pedig a sejt összes gépi alkatrésze együtt (enzimek, mindenféle gyártó gépecskék-szervecskék a sejten belül, nem értek hozzá). A tervrajz pedig a DNS. Az új sejtet a régi sejt gyártja, az ehhez szükséges információ (egy része) a DNS-be van kódolva. A 22-es csapdája ott törik meg, hogy magát a DNS-t nem kell külön legyártani, hiszen az közvetlenül is lemásolható az eredeti szalagról. Tehát a DNS-nek nem kell külön még a saját információtartalmát is valami végtelen matroskababaszerű metaszinten még külön tartalmaznia, elég ha csak az őt körülölelő ,,gyári'' részt leírja.
Mármint ez az alapötlet ez (és úgy tudom, az Életjátékban is ez van felhasználva). A tényleges biológiai valóság persze lehet részletesebb, de én úgy tudom, a lényeg nagyjából ez. Vagyis hogy nincs 22-es csapdája, hanem egy jól rétegezhető behúzási folyamattal meg lehet oldani az önreprodukáló gyár kérdését.
A C-beli quine-nál egy rövidebb, tömörebb PHP-quine: codepad link ITT. A tömörebb nyelvi lehetőségek miatt itt talán jobban látszik, hogy a tervrajz ($plan) tényleg csak a környező gyártómasinériát kódolja, a saját magára vonatkozó rész helyén elég, ha csak egy ! metakarakter (copyutasítás) szerepel. A másolás könnyebb, mint a gyártás, nem igényel külön részletezett metanyelvi ábrázolást.
Az a kérdés még, hogy ezt a quine-technológiát hogyan találta fel a természet (hiszen ma az életen kívül nem nagyon találni ilyen természeti jelenséget, tehát nem lehet közvetlenül látni, hogy miből tudott ez a technológia kifejlődni). Talán ez valami bootstrap (behúzási) folyamat eredménye lehetett, amit persze ma már nem annyira könnyű reprodukálni (épp az élet mindenütt jelenvaló ,,zavaró'' jelenléte miatt), de a prebiotikus világban még valós módon végbemehetett. Egy egyszerűbb, de működő szerkezetre fokozatosan ráépülhet egy bonyolultabb, de csak részben működő rendszer, amely ahogy egyre önállóbbá válik, alóla fokozatosan eltűnik a régi ,,állványzat'', így utólag nézve szinte csodának látszik a kifejlődése (a középkori katedrálisoknál is nehéz megérteni, hogy a kezdetleges technikával hogy lehetett felépíteni őket, a valóságban persze mindenféle ideiglenes segédépítmény is lehetett ott, amit később elhordtak).