Balázs Richárd
Kedvezőnek tűnik az Europa óceánja az élet számára
A Jupiter jeges holdjának felszínén éktelenkedő fekete "forradások" erőteljes óceáni áramlatok jelei lehetnek, ami segíthet az élet fenntartásában.
Az Europa több milliárd éves kora ellenére egészen jól néz ki, a Naprendszer többi ráncos és ragyás égitesteihez képest egyike a legsimább objektumoknak. Persze ez a hold sem hibátlan, vízjégből álló felszínét, ami alatt elméletileg egy örök sötétségbe burkolózott, hatalmas óceán húzódik meg, hosszú, sötét forradások borítják. Az Europa az egyik legígéretesebb égitest az idegen életnek otthont adóható helyek közül, azt azonban igen nehéz kideríteni, mi zajlik a felszín alatt. Vajon a folyékony vizű közeg hemzseg az idegen mikrobáktól, esetleg nagyobb lények is fellelhetők benne, vagy csak egy hatalmas steril pusztaságról beszélhetünk?
Az egyetlen lehetőség jelenleg, ami tükrözheti a mélyben zajló folyamatokat a jeges felszín, ezért a tudósok megpróbálnak a kusza csíkokból kiolvasni valamilyen utalást, miközben heves viták zajlanak arról, vajon tényleg utalhat-e ez a kaotikus felszín bármire is. A forradásokat valószínűleg a jég melegebb és vékonyabb területeken lezajló töredezése és újrafagyása okozza. Ezek a felszíni jegyek jóval gyakoribbak a hold egyenlítői régióiban, mint a sarkvidékeken - de vajon miért?
A Földdel ellentétben az egyenlítő és a sarkok közötti hőmérséklet különbség nem magyarázható a Nap hatásaival, fénye ugyanis túl halvány, míg az Europa felszíne túlságosan is reflektív. Egy másik lehetőség lenne a Jupiter gravitációs vonzása, ami tektonikus erőket fejt ki, felmelegítve a hold óceánját, a modellek azonban azt mutatják, hogy ez a hatás inkább a sarkoknál fejeződik ki, sem mint az egyenlítőnél.
A legutóbbi tanulmány szerint az Európa óceánjának turbulenciája formázza a jeges felszínt. Már korábban is feltételezték, hogy a hold forgásából adódó úgynevezett Coriolis-erő határozza meg a felszín alatt óceán mozgását, a hőt a magasabb földrajzi szélességek felé áramoltatva. Az új modell szerint az óceáni áramlatokat a hold belső hőjének konvekciója, hőáramlása okozza. A németországi Lindauban működő Max Planck Naprendszer Kutató Intézet csapata szerint ez egy, az Europán is láthatóhoz nagyon hasonló kaotikus felszínt eredményez. "A kapott áramlás kevésbé rendezett, viszont annál hevesebb az egyenlítői területen" - mondta a kutatás vezetője, Johannes Wicht. "Ez szépen illeszkedik a holdon látottakhoz"
A modell szerint ez az óceán rendkívül turbulens. három erős áramlatot foglal magába, ezért a vastag jégpáncél ellenére is a víztömeg tulajdonságai megjelennek a felszínen. "Megismerhetjük az Europa óceánját a felszín vizsgálatán keresztül" - mondta Wicht munkatársa, Britney Schmidt, az atlantai Georgia Műszaki Egyetem kutatója. A dolog érdekessége, hogy egy turbulens óceánból az élet is kamatoztathatna, mivel az áramlás segít a tengerfenéken ülepedő tápanyagok szétosztásában, tette hozzá a csapat harmadik tagja, Krista Soderlund. Mikrobák állóvízben is megélnek, egy dinamikus óceán azonban jelentősen növeli az élet esélyét.
A felszínt az ESA JUICE (Jupiteri Jeges Hold Felderítő) szondája veheti közelről szemügyre 2030-ban, illetve a NASA Europa Clipper küldetése lehet egy másik esély, utóbbi azonban még csak koncepció szinten létezik. "A jeges felszín alatti óceánok gyakoriak lehetnek a Naprendszerben" - véli Leigh Fletcher, a JUICE tudományos munkacsoportjának tagja, az Oxford Egyetem tudósa. "A JUICE olyan aktivitás után fog kutatni, mint ami a Szaturnusz holdját, az Enceladust jellemzi, hogy betekintést nyerjünk ebbe a jeges óceánba. Ez kiváló teszt lesz naprendszerünk jeges égitesteinek modelljei számára"
Az Europa több milliárd éves kora ellenére egészen jól néz ki, a Naprendszer többi ráncos és ragyás égitesteihez képest egyike a legsimább objektumoknak. Persze ez a hold sem hibátlan, vízjégből álló felszínét, ami alatt elméletileg egy örök sötétségbe burkolózott, hatalmas óceán húzódik meg, hosszú, sötét forradások borítják. Az Europa az egyik legígéretesebb égitest az idegen életnek otthont adóható helyek közül, azt azonban igen nehéz kideríteni, mi zajlik a felszín alatt. Vajon a folyékony vizű közeg hemzseg az idegen mikrobáktól, esetleg nagyobb lények is fellelhetők benne, vagy csak egy hatalmas steril pusztaságról beszélhetünk?
Az egyetlen lehetőség jelenleg, ami tükrözheti a mélyben zajló folyamatokat a jeges felszín, ezért a tudósok megpróbálnak a kusza csíkokból kiolvasni valamilyen utalást, miközben heves viták zajlanak arról, vajon tényleg utalhat-e ez a kaotikus felszín bármire is. A forradásokat valószínűleg a jég melegebb és vékonyabb területeken lezajló töredezése és újrafagyása okozza. Ezek a felszíni jegyek jóval gyakoribbak a hold egyenlítői régióiban, mint a sarkvidékeken - de vajon miért?A Földdel ellentétben az egyenlítő és a sarkok közötti hőmérséklet különbség nem magyarázható a Nap hatásaival, fénye ugyanis túl halvány, míg az Europa felszíne túlságosan is reflektív. Egy másik lehetőség lenne a Jupiter gravitációs vonzása, ami tektonikus erőket fejt ki, felmelegítve a hold óceánját, a modellek azonban azt mutatják, hogy ez a hatás inkább a sarkoknál fejeződik ki, sem mint az egyenlítőnél.
A legutóbbi tanulmány szerint az Európa óceánjának turbulenciája formázza a jeges felszínt. Már korábban is feltételezték, hogy a hold forgásából adódó úgynevezett Coriolis-erő határozza meg a felszín alatt óceán mozgását, a hőt a magasabb földrajzi szélességek felé áramoltatva. Az új modell szerint az óceáni áramlatokat a hold belső hőjének konvekciója, hőáramlása okozza. A németországi Lindauban működő Max Planck Naprendszer Kutató Intézet csapata szerint ez egy, az Europán is láthatóhoz nagyon hasonló kaotikus felszínt eredményez. "A kapott áramlás kevésbé rendezett, viszont annál hevesebb az egyenlítői területen" - mondta a kutatás vezetője, Johannes Wicht. "Ez szépen illeszkedik a holdon látottakhoz"
A modell szerint ez az óceán rendkívül turbulens. három erős áramlatot foglal magába, ezért a vastag jégpáncél ellenére is a víztömeg tulajdonságai megjelennek a felszínen. "Megismerhetjük az Europa óceánját a felszín vizsgálatán keresztül" - mondta Wicht munkatársa, Britney Schmidt, az atlantai Georgia Műszaki Egyetem kutatója. A dolog érdekessége, hogy egy turbulens óceánból az élet is kamatoztathatna, mivel az áramlás segít a tengerfenéken ülepedő tápanyagok szétosztásában, tette hozzá a csapat harmadik tagja, Krista Soderlund. Mikrobák állóvízben is megélnek, egy dinamikus óceán azonban jelentősen növeli az élet esélyét.
A felszínt az ESA JUICE (Jupiteri Jeges Hold Felderítő) szondája veheti közelről szemügyre 2030-ban, illetve a NASA Europa Clipper küldetése lehet egy másik esély, utóbbi azonban még csak koncepció szinten létezik. "A jeges felszín alatti óceánok gyakoriak lehetnek a Naprendszerben" - véli Leigh Fletcher, a JUICE tudományos munkacsoportjának tagja, az Oxford Egyetem tudósa. "A JUICE olyan aktivitás után fog kutatni, mint ami a Szaturnusz holdját, az Enceladust jellemzi, hogy betekintést nyerjünk ebbe a jeges óceánba. Ez kiváló teszt lesz naprendszerünk jeges égitesteinek modelljei számára"
