SG.hu·2013. november 26.

Nagyban különbözik a férfiak és nők szexuális bűntudata

A körülöttünk zajló szexuális tevékenységekről készült eddigi legnagyobb tanulmányban egy kutatócsoport éles kontrasztot fedezett fel a férfiak és a nők bűntudata között, új betekintéseket adva az emberi természet evolúciós történetébe.

"Ezt megelőzően a kutatások elsősorban a nemi vonzalom érzelmi részére összpontosítottak a szexuális döntésekben" - magyarázta David Buss, az amerikai Texas Egyetem evolúciós pszichológusa. "Ezek a tanulmányok rámutatnak egy elhanyagolt érzelem, a szexuális bűntudat fontosságára, ami gyakorlatilag egy negatív érzés, valójában rendkívüli funkcióval bír az adaptív szexuális döntésekben"

A tanulmány egyik részében 200 válaszadó értékelt elméleti szituációkat, melyekben valaki megbánta, hogy kihasználta, vagy éppen hogy nem használta ki egy nemi aktus lehetőségét. A tanulmány egy másik részében a résztvevők egy listát kaptak a gyakori szexuális bűntudatokról, majd megkérték őket, hogy jelöljék be azokat, amiket személyesen is átéltek. A tanulmány utolsó szakaszában megismételték ugyanezt egy jóval nagyobb 24.230 egyént magába foglaló csoporttal, köztük meleg, leszbikus és biszexuális válaszadókkal.

Az eredmények szerint az emberi érzelmek, mint a bűntudat fontos szerepet játszanak a túlélésben és a szaporodásban, mindemellett azt sugallják, hogy a férfiak általában azt bánják meg, ha nem használnak ki egy potenciális viszonyt, ezzel ellentétben a nőknél nagyobb a bűntudat az egyéjszakás, vagy rövidtávú kapcsolatok esetében.

Ami a többi eredményt illeti, a nőknél a bűntudatot illetően az első helyen a szüzesség a nem megfelelő partnerrel történő elvesztése (24%) végzett, majd egy jelenlegi vagy múltbéli partner megcsalása (23%) következett, a harmadik helyen pedig a szexualitásig való túl gyors eljutás (20%) végzett.

A férfiaknál az első helyen egy leendő szexuális partner bátortalanságból adódó elvesztése (27%) végzett, második a fiatalkori kalandok elmulasztása (23%), harmadik pedig a független időszakok szexuális kihasználatlansága (19%) lett. Emellett több nő bánta meg (17%), hogy "számára testileg nem vonzó partnerrel létesített nemi viszonyt", miközben a férfiaknál ez az arány mindössze 10%.

A meleg férfiak és leszbikus nők, valamint a biszexuális férfiak és nők összehasonlításában is hasonló séma rajzolódott ki, a nők minden esetben nagyobb arányban bánták meg az alkalmi kapcsolatokat, mint a férfiak.

"A férfiaknak az evolúciós történetünkben minden kihagyott lehetőség egy szexuális kapcsolat létesítésére egy új partnerrel gyakorlatilag egy elszalasztott reprodukciós lehetőség - ami igen nagy veszteség evolúciós szempontból" - magyarázta Martie Haselton, a kutatás egyik vezetője, az UCLA munkatársa. "A nőknek azonban a reprodukció sokkal nagyobb befektetést igényel minden egyes utód esetében, beleértve a terhesség kilenc hónapját, valamint a szoptatás várható további két évét. Az alkalmi szex következményei sokkal jelentősebbek a nőknél, mint a férfiak esetében"

Haselton megjegyzi, hogy ezek az ősi múlt szaporodási következményeiből eredő érzelmi reakciók ma már nem feltétlenül helytállók. "Vannak például megbízható módszereink a fogamzásgátlásra, ez azonban nem törölte el a nők és a férfiak nemi reakciói közötti különbségeket, melynek igen mély evolúciós történelme lehet" - összegzett.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Oxigénhiány okozta az első kihalást Plusz ütőér jelzi az emberi evolúció folytatódását Egymilliárd éves gombák írják át tudásunkat A városiasodás is hat az evolúcióra Hogyan tesz egyes formákat előnyösebbé az evolúció? Sétáló halakkal vizsgálják az evolúciót Feminizálódás eredménye a modern ember?Még mindig rejtélyes a tej megemésztésének képessége

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

Ez pontosan így van, a rómaiak még az orális szexben résztvevõ férfit is lenézték, mivel a nõ volt az "irányító" ez esetben. Az passzív, gyáva mód volt, ezzel szemben a közösülést meg dicsérték.

Nem tudom melyik kultúrára gondolsz pontosan, a homoszexualitás fogalmát a 19. században találták fel, addig nem is létezett ez a kifejezés. Persze homoszexuális aktusok mindig voltak, nyilván. Az ókoriak nem ítélték el, de a passzív felet megvetették, hiszen "nõi" szerepet vett fel, megszûnt igazi férfinak lenni (egyébként ma is létezik ez a megkülönböztetés, csak nem gondolunk rá, a "köcsög" az egész pontosan passzív homoszexuális férfit jelentett, illetve jelent ma is, pl. a börtönökben), az aktív fél viszont semmilyen társadalmi megvetésben nem részesült (ahogy szintén a börtönpéldával élve ma sem, de pl. az afgán törzsi társadalomban sem). Az ókori görögöknél a pederasztia létezett, azaz idõsebb érett férfiak jóval fiatalabb fiúkkal/férfiakkal létesített szexuális kapcsolata, amely alá-fölé rendeltségi viszony volt és egyfajta mester-tanítvány, beavatási jellege volt, és társadalmilag bevett volt. Szóval a lényeg, hogy a passzív felet szinte mindig és mindenhol lenézték, az ilyen szerepet önként vállaló/keresõ férfiakat megvetették, férfiatlan, puhány alakoknak tartották, ahogy ma is a köznyelvben a "buzi" egyik jelentése éppen ez, és nem szó szerint homoszexuálist értenek rajta feltétlenül, hanem (a használója szerint) nõiesen viselkedõ, gyáva stb. férfit. Az eredeti felosztás csak behatolót és a behatolást "elszenvedõt" ismert, pusztán a saját nemhez vonzódást nem tekintette külön kategóriának.
A behatoló a férfi, a passzív fél a nõ vagy a nõies, férfiatlan férfi. Ahogy az állatvilágban is létezik a dominancia azon kifejezése, hogy az egyik hím a másikat "meghágja", ez szokás volt a primitív társadalmakban is, ahogy az is, amit a köznyelv is megõrzött a "kapd be a f.om" trágársággal. A rómaiaknál pl. konkrétan volt ilyen szokás, hogy a fizetni nem tudó adós vagy a fõnökének csalódást okozott alárendelt személynek bizony orálisan kellett kielégítenie a "sértettet". Akit ugye senki nem nevezett "mocskos buzinak" ezért, de a magát így megalázó ezzel elismerte férfiatlanságát és teljes alávetettségét.

A vallás nyilvánvalóan befolyásolja az embereket, de ahogyan a jog sem képes betiltani olyasmit, amit a társadalom többsége nem tekint bûnnek (lásd: alkoholtilalom az USA-ban), úgy a vallás sem képes olyan erkölcsi normákat erõltetni a társadalomra, amit a többség nem támogat.
A vallás lényege, hogy hagyományok, rítusok, közösségi események, stb. segítségével rávezeti az egyént, hogy a társadalom erkölcsi normáit _önmoderációs_ alapon tartsa be.
Amikor egy vallás erõszakossá válik, az már válságtünet, amikor az egyház, mint intézmény szembe kerül a társadalom többségének igényeivel. Azaz megváltoznak a társadalmi normák, de az egyház képtelen azokat követni. Ez viszont már alapvetõen nem a vallás, hanem az egyházi intézmények és a többségi társadalom közötti konfliktus, ami politikai kérdés és nem sok köze van az erkölcsi normákhoz.
Ami a rómaiakat illeti, több sztereotípiát is érdemes tisztázni. Egyrészt az orgiák és általában a szexuális kicsapongás akkoriban sem számított mindennaposnak. A társadalom kétségtelenül toleránsabb volt a szexualitással szemben, mint mondjuk a középkorban, de a fûvel fával kefélõ, tivornyázó római ugyanolyan extremitásnak számított akkoriban, mint ha most valaki rendszeresen sado-maso klubba jár.
A másik, hogy az ókorban a rabszolga vagyontárgynak számított, így a velük folytatott szexuális viszony semmilyen erkölcsi megítélés alá nem esett, mert egyszerûen nem számított. A házasságot és a házastársi hûséget ugyanakkor nagyon komolyan vették, sõt egy apának törvény adta joga volt megölni azt a férfit, aki beleegyezése nélkül, házasságon kívül közösült a lányával.
A kereszténység amúgy önmagában nem foglalkozott komolyabban a szexualitással. A szexualitást erkölcsi alapon korlátozó elõírásait szinte egy az egyben a zsidó vallástól vette át. A kereszténység elterjedése és szektából állam vallássá válása pedig nem egyik napról a másikra történt.
Az mondjuk egy érdekes kérdés, hogy vajon a társadalmi viszonyok változása "futtatta fel" a kereszténységet vagy a kereszténység terjedése indított el társadalmi változásokat. Valószínûleg mindkettõ: bizonyos vallási tanok túlhaladottá váltak, a kereszténység jobban rezonált a társadalom megváltozott igényeire, ezért rohamosan terjedt, amivel a zsidó kultúrából átvett erkölcsi normái is elfogadottabbá váltak, míg bizonyos dolgokat a kereszténység integrált a saját normái közé, pogány rítusokat és ünnepeket vettek át egy az egyben (pl. karácsony). Ezek tehát egymást komplex módon befolyásoló társadalmi-gazdasági-kulturális folyamatok, így nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy "a rómaiaknál még lehetett szabadon szexelni, aztán jöttek a papok és betiltották".

már az is érdekes, hogy ma a homoszexualitás ennyire megvetendõ, betegségként kezelendõ. vajon ki és mikor ültette el azt a fejekben? az õsi civilizációk, kultúrák normái szerint abszolút elfogadható volt - legalább is férfi-férfi viszonylatban, mert a vágy, a szépérzék vagy éppen a szimpátia volt a kapcsolat alapja, indítéka, ami nem tesz különbséget.

Én sem értem, hogy az evolúciót és a szocializálódást egy ezzel a témával foglalkozó ember, miért mossa így egybe.

"A szexualitáshoz köthetõ bûntudat már jóval a kereszténység elõtt beágyazódott az európai kultúrába. Ennek alapja az öröklésen alapuló magántulajdon, illetve a nõk tulajdontárgyként való kezelése."

Ez így nagyon zavaros, és nem is stimmel. A római birodalomban lazán vették a szexualitást (orgiák, teljesen normális és megszokott volt a bordélyba járás, fûvel-fával nyomták, nem szégyellõsködtek), majd jött a kereszténység és hirtelen az ellentétére változott minden. A vallás az emberek befolyásolására való, és nem fordítva mûködik.

És ez hogy jön ide? Összekevered a szezont a fazonnal...

Amúgy érdekes, hogy az un. pick-up-artist mûfaj, mint alkalmazott pszichológia elvei/eredményei a fenti kutatással tökre egybevágnak.

Ezzel foglalkozó írásokban, már jó pár éve lehet ilyeneket olvasgatni. Van köztük egész mélyenszántó és némelyik szintén egyfajta evolúciós logikát visz az elméletbe, kb hasonló tartalommal.

Az egész mûvészet mondhatni arról szól, hogy a nõk fenti félelmeit hogyan oldja fel az emberfia, és elvezet a magunk és a másik nem megismeréséhez. Sokkal inkább, mint a szokásos, "hát ezt most akkor beszéljétek meg" párkapcsolati terápiák és hasonlók.

Csak tudnám ezt az evolúciós ostobaságot miért kell mindenbe belekeverni? <#fejvakaras>

A fenti cikk is jellemzõen tényként közöl feltételezéseket.
(Most nincs kedvem az összeset bekopizni, mert hemzseg tõlük az írás)

-1

További bejegyzések a fórumban...