A veszélyes éghajlatváltozás elkerülése érdekében minden idők legnagyobb iparát kell létrehoznunk, hogy kiszívjuk az üvegházgázokat a levegőből. Ezt a jövőbeli, úgynevezett geomérnöki iparágat vázolták fel Oxfordban, a Negatív Kibocsátási Technológiák Konferenciáján.

Immár az éghajlatváltozást vizsgáló kormányközi bizottság, az IPCC is számol a geomérnökséggel. Az ok egyszerű, ha nem kezd el hamarosan csökkenni az üvegházgáz kibocsátásunk, a Föld több mint 2 Celsius fokkal fog melegedni, ahonnan már nem lesz visszaút. A kibocsátás azonban továbbra is emelkedik, aminek az az eredménye, hogy meg kell találnunk a módját a széndioxid kivonásának a levegőből. Az oxfordi konferencián résztvevők felmérték a szóba jöhető módszerek hatékonyságát és költségeit, melyek között szerepel a fák ültetésétől kedve, az összezúzott kövek óceánba lapátolásán át a kémiai "szivacsok" millióinak megalkotása, melyekkel kivonhatók a gázok a levegőből.

Önmagukban ezek a széndioxid-szívók csupán a kibocsátás egy töredékét képesek kezelni, ezért több különböző módszer együttes alkalmazására lenne szükség. "Ha nem vetjük be ezeknek a technikáknak egy részét, akkor 2 Celsius fölé megyünk" - mondta Richard Lampitt, a brit Nemzeti Oceanográfiai Központ kutatója. "Több negatív kibocsátási technológiára irányuló programmal talán eltárolhatunk néhány milliárd tonna szenet éves szinten az évszázad közepéig" - tette hozzá Lampitt munkatársa, John Shepherd, aki 5-10 milliárd tonnát vizionál.

2100-ra a széndioxid-szívók felvehetik a jelenlegi éves kibocsátásunkat, ennek azonban nagy költségei lennének. A biológiai megközelítéshez hatalmas szárazföldi területekre lenne szükség, ami a mezőgazdaságtól és a vadgazdálkodástól venne el területeket, míg a high-tech megközelítés rengeteg energiát emésztene fel. Vannak azonban más problémák is.

Nehéz ellenőrizni, hogy a növények és az óceánok mennyi széndioxidot nyelnek el, a gáz tárolásához földalatti tárolókra lesz szükség, sok technika pedig ártalmas az ökoszisztémákra nézve. Ami ennél is rosszabb, a széndioxid kivonása a levegőből fokozatosan egyre nehezebbé válik, vagyis a módszerek idővel veszítenek hatékonyságukból, a modellek azt bizonyítják, hogy a széndioxid csökkenése a levegőben hatással lesz a szárazföldi növényekre is. "Lassabban fognak növekedni és kevesebb szenet vesznek fel" - mondta Andreas Oschilies, a németországi Helmholtz Óceánkutató Központ tudósa.

Mindez azt jelenti, hogy hamarosan el kell kezdenünk, először a biztonságosság kérdésére választ adó kutatásokkal, majd az előkészületekkel, hogy 20 éven belül bevezethetővé váljon a projekt, fogalmazott Michael Marshall, a New Scientist szakírója. Egyes módszerek, például a fák ültetése már most elindulhat, a többiek azonban még évtizedeket vehetnek igénybe. Mindezek tetejébe a széndioxid-szívók értelmetlenek, ha nem párosul hozzájuk drasztikus kibocsátás csökkentés. Enélkül egy olyan nagyszabású program, mint az óceánok 2020-ban kezdődő meszesítése sem érhet el különösebb eredményeket.

Mindez nem lesz olcsó. Becslések szerint éves szinten is több trillió dollárba kerül majd, ami néhány százaléka a globális GDP-nek. Mindennek csupán komoly ösztönzőkkel lenne értelme, mint például a magas szén árakkal, a széndioxid csökkentés és a geomérnökség kombinációjával azonban megúszhatjuk az éghajlatváltozás legrosszabb részét. Ami egyértelmű, hogy szükségesek a széndioxid-szívók, ugyanakkor gyorsan vissza kell vágnunk a fosszilis üzemanyagok használatát is. Vagy ez, vagy az éghajlati katasztrófa, összegez Marshall.