Hunter
Nikkellel és tengerisünnel a széndioxid ellen
A Newcastle Egyetem kutatói egy véletlennek köszönhetően felfedezték a tengerisünök egy különleges képességét, amivel kalcium-karbonáttá alakítják a széndioxidot. A megoldás elvezethet egy olyan új technológiához, mellyel az erőművek károsanyag kibocsátását ártalmatlan, sőt hasznos anyaggá alakíthatják.
Sok tengeri faj alakítja a vizekben található széndioxidot kalcium-karbonáttá, hogy védelmet nyújtó meszes héjat képezzenek. Ilyenek többek közt a kagylók, az osztrigák és a korallok. A kutatók tengerisün lárvákat vizsgáltak, amikor a külső vázuknál magas nikkel koncentrációra lettek figyelmesek. Ezután rendkívül apró nikkel részecskékkel kísérleteztek, vízben oldott széndioxidhoz adva azokat. A nanorészecskék teljes egészében eltávolította a széndioxidot. "Ez egy egyszerű rendszer" - nyilatkozott dr. Lidja Siller, a Newcastle Egyetem munkatársa a BBC News-nak. "Széndioxidot áramoltatunk át a vízen, amiben nikkel nanorészecskéket helyeztünk el, mellyel sokkal több szenet kötünk meg, mint normál esetben - majd ezt könnyedén kalcium-karbonáttá alakíthatjuk. Túl jónak tűnik, hogy igaz legyen, de működik"
Jelenleg a legtöbb széndioxid megkötő és tároló módszer az erőművek és üzemek gázainak földalatti tárolókba - kimerült olajkutakba vagy kőzetformációkba történő pumpálásán alapul. Rengeteg azonban a kérdőjel a tárolt széndioxid visszaszivárgását illetően, ezért is gondolkodnak a kutatók a megkötés alternatív megoldásain, mint például a széndioxid egy más anyaggá, kalcium- vagy magnézium-karbonáttá alakításán. Ez már jelenleg is megvalósítható egy enzim, a szén-anhidráz alkalmazásával, a módszer azonban rendkívül költséges.
Ezzel szemben a nikkel egy sokkal gazdaságosabb megoldás lenne. "Egy nikkel katalizátor szépsége abban rejlik, hogy a pH-tól függetlenül is működik és mágneses tulajdonságai miatt újra összegyűjthető, és időről időre újra felhasználható" - magyarázta a kutatást vezető Gaurav Bhaduri, az egyetem hallgatója. "Emellett rendkívül olcsó, ezerszer olcsóbb, mint a szén-anhidráz. A melléktermék - a karbonát - pedig hasznos és nem károsítja a környezetet"
Sok tengeri faj alakítja a vizekben található széndioxidot kalcium-karbonáttá, hogy védelmet nyújtó meszes héjat képezzenek. Ilyenek többek közt a kagylók, az osztrigák és a korallok. A kutatók tengerisün lárvákat vizsgáltak, amikor a külső vázuknál magas nikkel koncentrációra lettek figyelmesek. Ezután rendkívül apró nikkel részecskékkel kísérleteztek, vízben oldott széndioxidhoz adva azokat. A nanorészecskék teljes egészében eltávolította a széndioxidot. "Ez egy egyszerű rendszer" - nyilatkozott dr. Lidja Siller, a Newcastle Egyetem munkatársa a BBC News-nak. "Széndioxidot áramoltatunk át a vízen, amiben nikkel nanorészecskéket helyeztünk el, mellyel sokkal több szenet kötünk meg, mint normál esetben - majd ezt könnyedén kalcium-karbonáttá alakíthatjuk. Túl jónak tűnik, hogy igaz legyen, de működik"
Jelenleg a legtöbb széndioxid megkötő és tároló módszer az erőművek és üzemek gázainak földalatti tárolókba - kimerült olajkutakba vagy kőzetformációkba történő pumpálásán alapul. Rengeteg azonban a kérdőjel a tárolt széndioxid visszaszivárgását illetően, ezért is gondolkodnak a kutatók a megkötés alternatív megoldásain, mint például a széndioxid egy más anyaggá, kalcium- vagy magnézium-karbonáttá alakításán. Ez már jelenleg is megvalósítható egy enzim, a szén-anhidráz alkalmazásával, a módszer azonban rendkívül költséges.Ezzel szemben a nikkel egy sokkal gazdaságosabb megoldás lenne. "Egy nikkel katalizátor szépsége abban rejlik, hogy a pH-tól függetlenül is működik és mágneses tulajdonságai miatt újra összegyűjthető, és időről időre újra felhasználható" - magyarázta a kutatást vezető Gaurav Bhaduri, az egyetem hallgatója. "Emellett rendkívül olcsó, ezerszer olcsóbb, mint a szén-anhidráz. A melléktermék - a karbonát - pedig hasznos és nem károsítja a környezetet"
