A globális felmelegedést gyorsító egyik fő üvegházgáz, a széndioxid kéményekből, kipufogókból és más forrásokból, köztük akár a szabad levegőből történő kivonásának egy új, minden eddiginél hatékonyabb módszerének felfedezéséről számoltak be tudósok.
Alain Goeppert, G. K. Surya Prakash, a kémiai Nobel-díjas Oláh György, magyar származású amerikai kémikus és munkatársaik a Journal of American Chemical Society szaklapban ismertették az eljárást, kiemelve, hogy a széndioxid kibocsátás kontrollálása a 21. század egyik legnagyobb kihívása az emberiség számára. Rámutatnak, hogy a jelenlegi módszerek jelentős energia befektetést igényelnek, emellett nem is működnek megfelelően és számos hátulütőjük van a természetes környezetekben. Az akadályok leküzdése érdekében a csoport egy könnyen elérhető, olcsó műanyagon, a polietiléniminen alapuló szilárd anyagokhoz fordult.
Kísérleteik és tesztjeik azt bizonyítják, hogy ezek a költséghatékony anyagok a valaha dokumentált legmagasabb széndioxid kivonási szintet érték el a párás levegőben, olyan körülmények között, ami már túl nagy falatnak ígérkezik a jelenleg alkalmazott anyagoknak. Miután foglyul ejtette, az anyagból könnyen eltávolítható a széndioxid, amit egyéb anyagok előállításához használhatnak fel, vagy tartósan elszigetelhetik a környezettől. Ezután a megkötő anyagot újra feldolgozva számtalanszor hasznosíthatják anélkül, hogy hatékonysága csökkenne.
A kutatók szerint az anyagok hasznosnak bizonyulhatnak a tengeralattjárókon, a kéményekben vagy kint a légkörben, ahol összeszedhetik a kis pontforrásokból, mint az autókból és az otthoni fűtési rendszerekből származó széndioxidot, ami az emberi tevékenységhez köthető összes széndioxid kibocsátás közel felét teszi ki.
Igen, a fa és más nagylombozatú növények ültetése a megoldás. Egy erdõ nem csak az ültetést követõ 30-50 éveben termel oxigént, mivel olyan sose volt, hogy többszáz km2 erdõ sarjadjon ki egyszerre. Egy erdõ egy komplex ökoszisztéma, ahol mindig pusztulnak és sarjadnak egyszerre a növények. Tehát folyamatosan termel oxigént. Az elpusztult fák co2 tartalma sem kerül a levegõbe, hanem a szén megkötött formában a talajba vándorol, különben ma nem bányászhatnánk és tüzelhetnénk szénnel, szénhidrogénekkel. Ez a legegyszerûbb megoldás, csak az a kérdés hogy hova lehetne több millió km2 erdõt telepíteni? Részben rendelkezésre áll a már kivágott erdõk területei, amik erodáltak azóta, de a folyamatot vissza lehetne fordítani speciális növényekkel évtizedek alatt. Csak nyilván ez nem olyan prosperáló mint új technológiákba ölni a pénzt, így aztán a probléma megoldása el van odázva. Úgy tudom, az Amazonason is folynak kísérletek, kisebb projectek a visszaerdõsítést illetõen,de más egy "faiskolát" létrehozni és más több Magyarországnyi területet beültetni és felelõsségteljes gazdálkodást végezni. A legegyszerûbb megoldást kell választani, ebben az esetben a legtermészetesebbet, különben megfulladunk a vegyi anyagoktól és leég a hajunk az UV sugárzástól. Még idõben kellene lépni, mielõtt valaki ki nem találja, hogy magát az embert is génmódosítással fotoszintetizáló élõlénnyé változtatja, vagy valami ilyen baromságot. Nem ez a cél. Jobb volna egy Föld méretû rezervátumban élni, mint egy (bio)technológia uralta dzsungelben.
Éppen ezért kéne még több fát ültetni. Ugyan a nyárfa olyan 25 éves korban már vágható, de például a tölgynek 80-100 év kell. És van néhány értékes keményfa amelyeknél évszázadokig kell várni.
Ráadásul az utóbbi idõben elterjedt nálunk is a fatüzelés, illetve a fát egyre több mindenre használjuk. Épületfának, bútornak, stb.
Tisztában vagyok vele, hogy mi az az üvegház hatás. Miért próbálja mindenki úgy elmagyarázni mintha hülye lennék?
Amit kevésbé értek, hogy ha az erdõ telepítés szerintetek nem megoldás akkor mi a fenét is akar az ember megvédeni a melegedéstõl? Ha a környezet megóvásával kapcsolják össze a felmelegedés elleni próbálkozásokat, akkor ott nincs helye semmilyen kifogásnak ami olyat állít, hogy az erdõk telepítése nem megoldás. De az. Biztos jobb megoldás mint egy vegyi anyagot elkezdeni több ezer tonna számra gyártani, közben azt hitegetve, hogy ez majd vissza állítja az eredeti állapotokat. Milyen állapotokat? Ha így megy tovább hamarosan az ember és a haszonállatai - haszonnövényei lesznek az egyetlen fennmaradó életformák a földön. Nem lesz minek a számra vissza állítani a hõmérsékletet.
Korábban az ózonréteget károsító gázokra fogták a problémákat, aztán most a CO2 kibocsájtás a sztár. De azt valahogy mindig kisebb problémaként kezelik, hogy lassan nincs már élõlény akit érdekelhetne a klímaváltozás.
Az üvegházgázokkal az a gond, hogy ellentétben a normál levegõ összetevõkkel (nitrogén, oxigén) lényegesen nagyobb arányban képesek visszaverni a Földrõl sugárzó infravörös fényt.
Mivel az ûrben a bolygó semmivel nem érintkezik, az egyetlen módja a hõ leadásának a hõsugárzás. Ha körévonsz egy takarót olyan gázból, ami ezt a hatást csökkenti, akkor mindegy hogy a levegõnek cask 0.3%-a, ha a levegõ többi része nem okoz üvegházhatást, a CO2 lesz a meghatározó.
Amúgy a vízpára okozza a legnagyobb üvegházhatást (felhõs vagy tiszta éjszakán fázol-e jobban?), de azt nem mi bocsátjuk ki, meg elég hamar kondenzálódik a hõmérsékleti viszonyok miatt. A CO2 ellenben gázként létezik, némileg képes ugyan a tengerekbe beoldódni, de javarészt a bioszféra tünteti el.
Itt meg kell jegyezni, amit már többen is leírtak, hogy valóban, egy erdõ nem von ki CO2-t, csak ameddig nõ az élõ anyag mennyisége.
De minden életnek vége szakad egyszer, a fák sem élnek örökké, és ekkor annak a megkötött CO2-nek java része visszakerül a légkörbe. A tengeri állatok által megkötött CO2 még gyorsabban forog körbe, mert ott jellemzõen az életciklus is rövidebb.
Tényleges kivonódás csak ott van, amikor megkövülnek az elõlények.
Az átlag CO2 tartalom a levegõben valahol 1% és az alatt van. Ha az emberi tevékenység eléri a természetes CO2 kibocsájtás 15-20%át az még az 1% esetében is csak 0.2% lenne a levegõ összetételének legrosszabb esetben. Ha kevesebb mint 1%kal számoljuk akkor még annyi sem. Nehéz eldönteni, hogy mennyivel is ez az érték, attól függ hol mit írnak. Van ahol azt írják a levegõ átlag CO2 tartalma az egész földre nézve alig 0.3%. Hát ezek olyan kicsi számok, hogy szinte hihetetlen, hogy ilyen tized eltérések tönkre tennék a bolygót. A természet nem hiszem, hogy ilyen apróságokon bukna el mint 0.1% összetétel változás a levegõben, ráadásul egy olyan gázból ami természetes módon keletkezik. Ennél bármi egyéb szennyezés súlyosabbnak tûnik. Pl fogamzásgátlókból vagy egyéb nagyobb tömegek által használt gyógyszerekbõl visszamaradt részek az emberek vizeletében/izzadtságában ami aztán a szennyvízen keresztül eljut egy folyóba a gyenge tisztítás miatt. Ebbõl mégse csinálnak szenzációt.
Hát nem egészen. Az emberi CO2 emisszió már eléri a természetes 15-20%-át egyes források szerint. Nagyobb probléma, hogy az emberi igények egyéb üvegházhatást fokozó gázkibocsátást is növelik. Pl. az, hogy ma a történelmi idõkhöz képest több százor több szarvasmarha él, az elég komoly tényezõnek tûnik. Évi több milliárd tonna CH4 megy a légkörbe, a CH4 meg cirka 20-szoros hatással bír a CO2-höz képes. (Asszem.)
Marhaság. Az a helyzet, hogy páran igen jól élnek a co2 "problémából", ezért erõltetik, és az ördöggel teszik egyenértékûvé. Az igazság viszont az, hogy az ember által kibocsátott széndioxid mennyisége elenyészõ egy nagyobb vulkán-kitöréshez képest. Amit ugye a természet rendszeresen produkál, és soha semmi gondja nem volt vele.
Régen is voltak melegebb, hidegebb idõszakok, alacsonyabb és magasabb co2 szintek. Ha nem akarunk Istenek lenni, a természet majd megoldja - mindig is azt tette. Persze, lehet most hülyézni, de az semmit nem változtat azon a tényen, hogy az égvilágon semmi közünk az agyonaggódott "felmelegedésen".
Érdekes módon az ellentábor publikációit mélyen kussolja a média - miért is?
napenergia, szélénergia, hullámenergia és barátaik nem igen termelnek CO2-t és ha azt vesszük, hogy az ilyen energiaforrások százalékos aránya növekszik a gazdaságban, akkor e mellé bevetni egy hatékony CO2 megkötõ rendszert helyénvaló lehet.
Kísérleteik és tesztjeik azt bizonyítják, hogy ezek a költséghatékony anyagok a valaha dokumentált legmagasabb széndioxid kivonási szintet érték el a párás levegőben, olyan körülmények között, ami már túl nagy falatnak ígérkezik a jelenleg alkalmazott anyagoknak. Miután foglyul ejtette, az anyagból könnyen eltávolítható a széndioxid, amit egyéb anyagok előállításához használhatnak fel, vagy tartósan elszigetelhetik a környezettől. Ezután a megkötő anyagot újra feldolgozva számtalanszor hasznosíthatják anélkül, hogy hatékonysága csökkenne.