Kína a napfényt is elhomályosító ipari szennyezése és az üvegházgázok a vártnál kisebb hőelnyelése segíthet megmagyarázni a globális felmelegedés 2000-től tartó csökkenését.

Közel 200 nemzet tűzte ki céljául, hogy visszaszorítja a hőmérsékleteket 2 Celsius fokkal az iparosodás előtti idők értékei alá, sok milliárd dolláros terveket dolgozva ki a fosszilis üzemanyagok felől a zöldebb energia felé történő elmozdulás érdekében. A legtöbb éghajlatkutató az 1990-es évek gyors üteme után 2000-től elfogad "egy látszólagos lassulást" a felmelegedésben, hosszútávon azonban nem látnak okot optimizmusra. "A legegyszerűbb magyarázat az, hogy Kína szulfát kibocsátása nem csökken olyan mértékben, ahogy azt előrejelezték" - mondta Myles Allen, az Oxford Egyetem professzora, aki sok más ország esetében is a szennyezés emelkedését észleli.

A széntüzelésű erőművek által kibocsátott szulfát szennyeződés elhomályosítja a napfényt, ezáltal ellensúlyozza a melegedést, ugyanakkor Allen szerint egy évtized túl rövid a hosszútávú hatások és tendenciák méréséhez. Az ENSZ Meteorológiai Világszervezete szerint az új évezred első évtizede volt a legmelegebb, 2010 és 2005 vitte el a pálmát, nem sokkal a harmadik legmelegebb év, 1998 elől.

Egy még publikálásra váró tanulmány szerint a légkörre a vártnál kevésbé van hatással a fosszilis üzemanyagok égetéséből keletkező elsőszámú üvegházgáz, a széndioxid növekvő koncentrációja. "Ha helyesek a megállapítások, akkor ezek megkönnyítik a globális felmelegedés lassítását, de még mindig drasztikus csökkentéseket kell elérnünk a kibocsátásokban" - tette hozzá Terje Bernsten az Oslo-i Egyetem professzora, a Journal of Climate szaklapban megjelenő tanulmány egyik szerzője, aki szerint a széndioxid koncentráció duplázódása az iparosodás előtti időkhöz képest 1,3-2,9 Celsius fokkal emeli a hőmérsékleteket.

Ez az tartomány az ENSZ Kormányközi Éghajlat-változási Bizottsága (IPCC) által 2007-ben közzétett 2,0-4,5 Celsiusos becslése alatt mozog. A hőmérsékletek jelenleg megközelítőleg 0,8 fokkal az iparosodás előtti értékek fölött vannak. A további emelkedés olyan veszélyes változásokat eredményezhet, mint az Egyesült Államokban a múlt héten pusztító Sandy-hez hasonló nagy erejű viharok szaporodása, emellett a hőhullámok, az aszályok felerősödése, valamint a tengerszint emelkedése.

A tudósok egy viszonylag kis csoportja továbbra is kétségbe vonja az emberi tevékenység éghajlatváltozásra gyakorolt hatását, a jelenséget természetes folyamatokkal magyarázva. Amennyiben ez igazolást nyerne, jóval kisebb lenne az üvegházgáz kibocsátások csökkentését célzó beruházások megvalósításának kényszere. Az MIT nyugalmazott egyetemi tanára, dr. Richard Lindzen a 2000 óta tartó lassulást az óceán és a felszín közötti hőcsere következtében bekövetkezett természetes belső változékonyságnak tulajdonítja, túlzottnak tartva az IPCC által felvázolt kockázatokat.

Egy másik tavaly megjelent tanulmány, ami az elmúlt 21000 év hőmérsékleteinek rekonstruálásán alapult, ugyancsak azt bizonygatta, hogy az éghajlat jóval kevésbé érzékeny a széndioxid koncentrációkra, mint az IPCC becsüli. "Ha igaz, az jó hír lenne" - mondta Andreas Schmitter az Oregon Állami Egyetem kutatója. "A felhők jelentős bizonytalansági tényezők, melyek mellett meg kell említeni az Északi-sarkvidék olvadó altalajából potenciálisan felszabaduló széndioxidot és metánt"

A nemzetek az idén Katarban találkoznak, hogy megkezdjék egy, az éghajlatváltozás lassítására irányuló globális egyezmény terveinek kidolgozását, ami 2020-ban léphetne életbe. Bár Lindzen kitart korábbi becslései mellett, melyek szerint a széndioxid koncentráció megduplázódása mindössze 0,7 Celsius fok körüli emelkedést jelentene, sok tudós vitatja ezt a megállapítást, részben azért, mert a hőmérséklet emelkedés elérte a 0,8 fokot az ipari forradalom óta, pedig a koncentrációk eddig csupán 40 százalékkal növekedtek.