Ötvös Tibor
2011 legrosszabb játékai
A legjobbakat már összesítettük számos alkalommal (és hamarosan összesítjük az SG.hu olvasói által beküldött szavazatokat is), így most ideje a legrosszabbakra koncentrálni.
Az utolsó, vagyis a legrosszabbak legjobbja a Spider-Man: Edge of Time, mely sajnos negatív meglepetést okozott. Egy Batman: Arkham Asylum és egy Spider-Man: Shattered Dimensions után az Edge of Time nagy visszalépésnek számított. A játékban mindössze egyetlen épületben kalandozhattunk (igaz, két különböző korban), ráadásul a történet is rengeteg logikai bukkanót tartalmazott. Reméljük az új The Amazing Spider-Man jobban sikerül majd.
A kilencedik helyre a Call of Juarez: The Cartel került, mely a Ubisoft válasza akart lenni a Modern Warfare és a Medal of Honor modern kori hadviselésére. Sajnos a program nagyon rosszul sikerült: grafikailag sem volt egy nagy durranás, de maga a játékmenet sem tartogatott túl sok változatosságot. Szerencsére a Techland a Dead Island után visszatér a korábbi témához és nem erőlteti a modern kort egy olyan franchiseba, ahol arra semmi szükség.
A nyolcadik helyen egy Dynasty Warriors klón, a Warriors: Legends of Troy áll, mely a klasszikus sorozattól sajnos csak a negatívumokat volt képes "lenyúlni". A grafikai megvalósítás katasztrofálisra sikerült és a játékmenet is rém unalmas lett. Pedig a Trójai csata sok lehetőséget tartogatott, de ezeket nem sikerült valóra váltani.
A hetedik pozícióban egy korábban érdekesnek tűnő akciójáték, a The Cursed Crusade található. A programban egy elátkozott lovag szerepét öltjük magunkra, ám a kalandjaink hamar unalomba fulladtak és sajnos a játékmenet mellett az animációk sem voltak túl jók. Ideig-óráig el lehetett vele szórakozni, de hosszabb kikapcsolódást senki ne várjon tőle.
Tavaly szeptemberben még érdeklődve vártuk a Lucha! Fury megjelenését, mely egy klasszikus beat'em up volt. Sajnos azonban ami akkor még élvezetesnek tánt, az a megjelenéskor már inkább unalmasnak hatott. Az egyedi, energiaital-összeesküvést a középpontba helyező történet csak eleinte volt vicces és a játékmenet is gyorsan unalmassá vált. Csalódás.
Az ötödik helyre egy újabb klasszikus friss része került. A Bloodrayne: Betrayal azonban már messze nem az a hangulatos külső nézetes akciójáték, mint ami az első rész megjelenésekor volt és erről főleg Uwe Boll tehet, aki számos sorozatot herélt ki már rettenetes filmjeivel. A Betrayal egy mászkálós, de ugyanakkor véres játék volt, de maximum ennyi pozitívumot lehet róla elmondani.
Egy szuperhősös alkotás szerepelt már a listán, de sajnos idén rengeteg ilyen akadt és ezek közül alig pár ütötte meg a mércét. Az X-Men: Destiny sokat ígért, de végül semmit nem tartott be belőle. A Silicon Knights ismét bebizonyította, hogy nem képes tartani a lépést a korral és egy félkész, hibák sokaságaitól hemzsegő katyvaszt tett le az asztalra, ami elrettentő példa lehet minden fejlesztőnek (a Sega "remekeivel egyetemben").
És ha már szóba került a Sega, akkor érdemes megemlíteni az ezüst érmet kapott Captain America: Super Soldiert, mely ugyan próbálkozott valami eredetiséget vinni a teljesen lineáris játékmenetbe, ám ez nem sikerült. Az mindenesetre pozitívum, hogy jobban sikerült, mint a Vasember adaptációk. Ugyanakkor a Sega jobban tenné, ha visszatérne a Sonic fejlesztéséhez és hagyná a szuperhősöket.
Végül pedig ideje kiosztani az arany érmet. A Duke Nukem Forever hosszas vajúdás után látott napvilágot és hatalmas csalódást okozott. Pedig a Gearbox nem egy ügyetlen csapat (legjobb példa profizmusukra a Borderlands), de ezzel még ők sem tudtak sok mindent kezdeni. A Duke Nukem legnagyobb problémája, hogy szerinte még mindig a '90-es években vagyunk és szinte semmi egyedit nem hozott a Duke Nukem 3D játékmenetébe. Remélhetőleg a Duke: Begins (amit már teljes egészében a Gearbox készít) jobb lesz és kiküszöböli a csorbát. Mi megadjuk majd neki az esélyt.
Az utolsó, vagyis a legrosszabbak legjobbja a Spider-Man: Edge of Time, mely sajnos negatív meglepetést okozott. Egy Batman: Arkham Asylum és egy Spider-Man: Shattered Dimensions után az Edge of Time nagy visszalépésnek számított. A játékban mindössze egyetlen épületben kalandozhattunk (igaz, két különböző korban), ráadásul a történet is rengeteg logikai bukkanót tartalmazott. Reméljük az új The Amazing Spider-Man jobban sikerül majd.
A kilencedik helyre a Call of Juarez: The Cartel került, mely a Ubisoft válasza akart lenni a Modern Warfare és a Medal of Honor modern kori hadviselésére. Sajnos a program nagyon rosszul sikerült: grafikailag sem volt egy nagy durranás, de maga a játékmenet sem tartogatott túl sok változatosságot. Szerencsére a Techland a Dead Island után visszatér a korábbi témához és nem erőlteti a modern kort egy olyan franchiseba, ahol arra semmi szükség.
A nyolcadik helyen egy Dynasty Warriors klón, a Warriors: Legends of Troy áll, mely a klasszikus sorozattól sajnos csak a negatívumokat volt képes "lenyúlni". A grafikai megvalósítás katasztrofálisra sikerült és a játékmenet is rém unalmas lett. Pedig a Trójai csata sok lehetőséget tartogatott, de ezeket nem sikerült valóra váltani.
A hetedik pozícióban egy korábban érdekesnek tűnő akciójáték, a The Cursed Crusade található. A programban egy elátkozott lovag szerepét öltjük magunkra, ám a kalandjaink hamar unalomba fulladtak és sajnos a játékmenet mellett az animációk sem voltak túl jók. Ideig-óráig el lehetett vele szórakozni, de hosszabb kikapcsolódást senki ne várjon tőle.
Tavaly szeptemberben még érdeklődve vártuk a Lucha! Fury megjelenését, mely egy klasszikus beat'em up volt. Sajnos azonban ami akkor még élvezetesnek tánt, az a megjelenéskor már inkább unalmasnak hatott. Az egyedi, energiaital-összeesküvést a középpontba helyező történet csak eleinte volt vicces és a játékmenet is gyorsan unalmassá vált. Csalódás.
Az ötödik helyre egy újabb klasszikus friss része került. A Bloodrayne: Betrayal azonban már messze nem az a hangulatos külső nézetes akciójáték, mint ami az első rész megjelenésekor volt és erről főleg Uwe Boll tehet, aki számos sorozatot herélt ki már rettenetes filmjeivel. A Betrayal egy mászkálós, de ugyanakkor véres játék volt, de maximum ennyi pozitívumot lehet róla elmondani.
Egy szuperhősös alkotás szerepelt már a listán, de sajnos idén rengeteg ilyen akadt és ezek közül alig pár ütötte meg a mércét. Az X-Men: Destiny sokat ígért, de végül semmit nem tartott be belőle. A Silicon Knights ismét bebizonyította, hogy nem képes tartani a lépést a korral és egy félkész, hibák sokaságaitól hemzsegő katyvaszt tett le az asztalra, ami elrettentő példa lehet minden fejlesztőnek (a Sega "remekeivel egyetemben").
És ha már szóba került a Sega, akkor érdemes megemlíteni az ezüst érmet kapott Captain America: Super Soldiert, mely ugyan próbálkozott valami eredetiséget vinni a teljesen lineáris játékmenetbe, ám ez nem sikerült. Az mindenesetre pozitívum, hogy jobban sikerült, mint a Vasember adaptációk. Ugyanakkor a Sega jobban tenné, ha visszatérne a Sonic fejlesztéséhez és hagyná a szuperhősöket.
Végül pedig ideje kiosztani az arany érmet. A Duke Nukem Forever hosszas vajúdás után látott napvilágot és hatalmas csalódást okozott. Pedig a Gearbox nem egy ügyetlen csapat (legjobb példa profizmusukra a Borderlands), de ezzel még ők sem tudtak sok mindent kezdeni. A Duke Nukem legnagyobb problémája, hogy szerinte még mindig a '90-es években vagyunk és szinte semmi egyedit nem hozott a Duke Nukem 3D játékmenetébe. Remélhetőleg a Duke: Begins (amit már teljes egészében a Gearbox készít) jobb lesz és kiküszöböli a csorbát. Mi megadjuk majd neki az esélyt.