Ötvös Tibor
2011 legalulértékeltebb alkotásai
Minden évben vannak olyan alkotások, melyek önmagában kellemes szórakozást nyújtanak, ám valamilyen oknál fogva nem találják meg a saját közönségüket vagy egy nagyobb, AAA-kategóriás program közeli megjelenése miatt kerülnek ki a látókörből.
Idén is akadtak ilyenek és most négy olyan játékot veszünk sorba, melyeket még most sem késő kipróbálni. Az első a Serious Sam: BFE, mely a Modern Warfare 3 miatt szorult háttérbe. Ugyanakkor a bizalom is megrendülhetett az úgynevezett old-school FPS-ekben, hiszen sem a Duke Nukem Forever sem pedig a Bulletstorm nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Pedig a Serious Sam harmadik része nagyon jól sikerült és aki kedveli a régi, csak "jönnek az ellenfelek és minden eszközzel ki kell irtani őket" játékmenetet, annak még most sem késő beszerezni. A második alkotás a Payday: The Heist, mely egy nagyon hangulatos, kifejezetten multis játékra készített FPS lett, mely a Szemtől szemben című klasszikus film legjobb pillanatait idézte. Igaz, egy idő után unalmas és monotonná vált a játék, de még így is kiemelkedett a Left 4 Dead klónok közül.
A harmadik egy sportjáték, a Backbreaker: Vengeance, mely igazából azon játékosoknak való, akik nem szeretik az amerikai focit. Ebben ugyanis nem nagyon kell foglalkozni a szabályokkal, hiszen ez nem szimuláció, hanem egy tipikus árkád játékmóddal megáldott program. Ajánlott kipróbálni, mert grafikailag egyszerűen pazar képet mutat és maga a játékmenet is kellemes.
Az utolsó a To the Moon címet viseli és egy független csapat, a Freebird Games alkotása. Bár a megvalósítás erősen a '90-es évek elejét idézi, de maga a történet talán az idei év legjobbja, így az RPG-rajongóknak mindenképp érdemes kipróbálni. És érdemes megemlíteni a Duke Nukem Forevert, mely nagyon megosztotta a rajongókat és a kritikusok is eléggé lehúzták. Ugyanakkor akadnak olyan pillanatok (ezt mondjuk csak a régi rajongók vették észre), melyek kimondottan hangulatosak.
Idén is akadtak ilyenek és most négy olyan játékot veszünk sorba, melyeket még most sem késő kipróbálni. Az első a Serious Sam: BFE, mely a Modern Warfare 3 miatt szorult háttérbe. Ugyanakkor a bizalom is megrendülhetett az úgynevezett old-school FPS-ekben, hiszen sem a Duke Nukem Forever sem pedig a Bulletstorm nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Pedig a Serious Sam harmadik része nagyon jól sikerült és aki kedveli a régi, csak "jönnek az ellenfelek és minden eszközzel ki kell irtani őket" játékmenetet, annak még most sem késő beszerezni. A második alkotás a Payday: The Heist, mely egy nagyon hangulatos, kifejezetten multis játékra készített FPS lett, mely a Szemtől szemben című klasszikus film legjobb pillanatait idézte. Igaz, egy idő után unalmas és monotonná vált a játék, de még így is kiemelkedett a Left 4 Dead klónok közül.
A harmadik egy sportjáték, a Backbreaker: Vengeance, mely igazából azon játékosoknak való, akik nem szeretik az amerikai focit. Ebben ugyanis nem nagyon kell foglalkozni a szabályokkal, hiszen ez nem szimuláció, hanem egy tipikus árkád játékmóddal megáldott program. Ajánlott kipróbálni, mert grafikailag egyszerűen pazar képet mutat és maga a játékmenet is kellemes.
Az utolsó a To the Moon címet viseli és egy független csapat, a Freebird Games alkotása. Bár a megvalósítás erősen a '90-es évek elejét idézi, de maga a történet talán az idei év legjobbja, így az RPG-rajongóknak mindenképp érdemes kipróbálni. És érdemes megemlíteni a Duke Nukem Forevert, mely nagyon megosztotta a rajongókat és a kritikusok is eléggé lehúzták. Ugyanakkor akadnak olyan pillanatok (ezt mondjuk csak a régi rajongók vették észre), melyek kimondottan hangulatosak.