A tavaly megjelent Saw: The Video Game elég nyögvenyelősen született meg. Ez már csak azért is meglepő, mert a Fűrész mozifilm továbbra is óriási népszerűségnek örvend a mozilátogatók körében és sokan azt hihették, hogy egy adaptációért majd sorban állnak a kiadók.

Nos, ez - finoman szólva - nem így történt és a fejlesztő Brash Entertainment majdnem rá is ment erre. De végül a Konami segítő kezet nyújtott és csak megjelenhetett a program - ami elég gyengére sikeredett. A Fűrész-hangulat megvolt, de a rémes harcrendszer miatt sokak félretették a játékot és soha többé nem vették elő.



A második részre - mely a keresztségben a Saw II: Flesh & Blood nevet kapta - épp ezért már jóval kevesebben voltak kíváncsiak. Pedig az első részben is segédkező Zombie Studios az égre-földre esküdözött, hogy kijavítja a felemlegetett hibákat. És lám, valóban így lett. A Saw II: Flesh & Blood ugyan még közel sem tökéletes, de mérföldeket ver az elődjére.

A játék főhőse az első részben raboskodó Tapp felügyelő fia, Michael, aki kénytelen édesapja nyomdokaiba lépni és számos Jigsaw (azért sem Fűrész) csapdát túlélni. A történet ezúttal sem a játék erőssége, de ez most kivételesen nem bánjuk. A lényeget úgyis a csapdák jelentik, amiből pedig akad majd bőven.



Elsőnek itt vannak mindjárt az elődből ismerős ajtóra szerelt shotgunok és óriás bárdok, melyek bármikor lesújthatnak ránk. Ezeket csak a megadott gombok gyors lenyomásával kerülhetjük el. A csapdák azonban lényegesen agyafúrtabbakra sikeredtek, mint az első részben és számos puzzle is vár ránk - már rögtön az elején.

A harcokon is változtattak. Az első részben emlékezetes volt, hogy a karakterünk iszonyatosan lassan reagált egy-egy gombnyomásra és mire előkészült az ütésre, már pépesre verték az orrát. A fejlesztők ezért inkább váltottak és a második részben már minden harc egy QTE (azaz a felvillanó gombokat kell a megfelelő időben lenyomni). Hogy ez jó vagy rossz, azt mindenki döntse el maga, mindenesetre így sokkal könnyebben győzhetjük le "ellenfeleinket".



Apropó ellenfelek. A játék már az elején felhívja a figyelmet egy lényeges tényre: itt mindenki játszik. Tehát aki ránk támad az azért teszi, mert ezt a feladatot kapta Jigsawtól. Ezt az első ellenfélnél rögtön meg is tapasztaljuk, aki hátrakötött kézzel egy szöges rostéllyal a fején próbál minket felöklelni. Kíméletet azonban nem lehet tanúsítani, hiszen vagy ők pusztulnak vagy mi.

Összességében a Saw II: Flesh & Blood még mindig messze van attól, hogy klasszikussá vagy kiváló értékeléseket kapó játékká váljon, de a rajongóknak mindenképpen érdemes tenni vele egy próbát, hiszen fröcsög a vér, robban a fej: Jigsaw kezd formába lendülni.

Vélemény: