Alex
Alone in the Dark, az utolsó akció-horror
A fejlesztés négy éve után az Atari nemzetközi sajtótájékoztatót tartott Londonban, ahol a játék számos részletébe engedett bepillantást.
Napjaink két legnépszerűbb horror szériája a Resident Evil és a Silent Hill, de hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mindkettőt messze megelőzte az Infogrames játéka, az Alone In The Dark. Gyakorlatilag ez tekinthető a túlélő horror stílus megteremtőjének, de elsőnek lenni messze nem garancia a nemsokára megjelenő újabb folytatás sikerére. Sok az azóta eltelt 16 év, mely alatt több úgy-ahogy sikerült epizód, egy feltámasztási kisérlet és egy katasztrofáls Uwe Boll mozi tartotta köztudatban a nevet.
Az Infogrames elnöke, Phil Harrison bemutatójából szemezgettünk részleteket. A játék több epziódból áll, melyek mindegyikének van eleje, közepe és vége. Elmondása szerint ez segít azoknak, akik egy hét kihagyás után ülnek le újra a játék elé, hiszen azonnal eszükbe juthat, hol vannak, mit csináltak eddig. Ezek a DVD menühöz hasonlóan kiválaszthatóak, azaz ha megakadunk valahol a játékban, akkor is előre tudjuk pörgetni a cselekményt. Azonban megéri az elejétől a végéig megcsinálni mindent, mert jutalmat kapunk a véghezvitelért. Méltatta a végjátékot, ami után le fog esni az állunk. Kiemelte a karakterek, arcok animációját, és a grafikai effektek - fények, por, víz - kiválóságát.
Az eddig ismert tények mindenesetre biztatóak: a bemutató videó csodálatos, a megjelent képek kiváló grafikáról tanúskodnak. A játék nyitányában egy ágyhoz bilincselve ébredünk, alig látunk, foglyul ejtőink pedig arról beszélnek, mit tegyenek velünk és a szobában lévő másik emberrel. Ezután megragadnak, kitaszigálnak a szobából, hogy kivégezzenek minket. Megkapjuk az irányítást, de egyelőre még nem sok lehetőségünk van: ha rossz irányba megyünk, vagy túl közel kerülünk fogva tartónkhoz hamar pisztolyt nyomnak az arcunkba. Azonban valami ismeretlen elragadja a gonosztevőt, és megkezdődhet kalandunk, az ismeretlen felfedezése.
A túlélés kulcsa az improvizáció. Fegyverként leginkább egyszerű tárgyak használhatók, a játékbeli interakcók is főként ezekre épülnek: felvehetünk, húzhatunk, tolhatunk szinte mindent, ugyanúgy, mint a Half-Life 2-ben. Ahogy haladunk előre, az egész épület kezd lassan szétesni, a szint összeomlik, kényszerítve minket az előrehaladásra. Mint ebből is látszik, a játékmenet erősen lineáris, előre meghatározott, ami ugyan korlátoz minket, viszont biztosítja a moziszerű élményt. Egyedi kameraállások, a fontosabb momentumok lassítása még tovább erősíti ezt a hatást.
Mivel főhősünk, Carnby nem katona, ne várjunk nagy csatákat. Ez egy túlélő-horror, ahol ellenfeleink jóval erősebbek nálunk. Ugyan lesz alkalmunk molotov koktéllal lángba borítani egyes lényeket, de az akciók többségénél szívünk a torkunkban dobog, és utána csodálkozhatunk, hogy menekültünk már megint meg. Mivel a fejlesztők korábbi játéka a Test Drive Unlimited volt, így nem meglepő, hogy járművet is vezethetünk. Azonban továbbra is érvényesül az előre megírt forgatókönyv, nem mászkálhatunk szabadon, a város is darabokra hullik körülöttünk. Felhőkarcolók omlanak le, épülettörmelékek zuhognak az utcára, kráterek keletkeznek a metróalagutak felett.
Nem feledkeznek meg az elődökről sem, számtalan olyan helyzet lesz, amikre a korábbi játékokat végigjátszók ismerősként tekinthetnek. Phil Harrison közlése szerint azonban ez a folytatás a hagyományos értelemben már nem túlélő-horror, hanem inkább akció horrornak tekinthető. A váltás a mai igények velejárója: kevesebb a sötét folyosókon járkálás, rettegve, hogy mi vár a sarkon túl, és jóval több a cselekmény, mint az eredeti kalandjátékban.
Végül kiemelte, hogy valószínűleg ez az iparág utolsó nagyköltségvetésű, hardcore játékosoknak szánt egyjátékos terméke, és az ágazat a jövőben inkább az alkalmi játékosokra koncentrál majd. "Az Alone in the Dark egy csodálatos játék, de kétlem, hogy az ágazat még több hasonlót csinálna. Nem hiszem, hogy a fogyasztók hálózati kapcsolat nélküli játékot igényelnének, melyekhez nincs közösség, vagy valamilyen letölthető tartalom kapcsolva. Ezzel persze nem az Alone in the Darkot kritizálom, csupán rámutatok, hogy változik a helyzet, és a kiadók és a fejlesztők reagálnak erre. Nem gondolom, hogy egyedül lennék ezzel a nézetemmel."
A játék június 24-én fog megjelenni PC-n és mindhárom konzolon.
Napjaink két legnépszerűbb horror szériája a Resident Evil és a Silent Hill, de hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mindkettőt messze megelőzte az Infogrames játéka, az Alone In The Dark. Gyakorlatilag ez tekinthető a túlélő horror stílus megteremtőjének, de elsőnek lenni messze nem garancia a nemsokára megjelenő újabb folytatás sikerére. Sok az azóta eltelt 16 év, mely alatt több úgy-ahogy sikerült epizód, egy feltámasztási kisérlet és egy katasztrofáls Uwe Boll mozi tartotta köztudatban a nevet.
Az Infogrames elnöke, Phil Harrison bemutatójából szemezgettünk részleteket. A játék több epziódból áll, melyek mindegyikének van eleje, közepe és vége. Elmondása szerint ez segít azoknak, akik egy hét kihagyás után ülnek le újra a játék elé, hiszen azonnal eszükbe juthat, hol vannak, mit csináltak eddig. Ezek a DVD menühöz hasonlóan kiválaszthatóak, azaz ha megakadunk valahol a játékban, akkor is előre tudjuk pörgetni a cselekményt. Azonban megéri az elejétől a végéig megcsinálni mindent, mert jutalmat kapunk a véghezvitelért. Méltatta a végjátékot, ami után le fog esni az állunk. Kiemelte a karakterek, arcok animációját, és a grafikai effektek - fények, por, víz - kiválóságát.
Az eddig ismert tények mindenesetre biztatóak: a bemutató videó csodálatos, a megjelent képek kiváló grafikáról tanúskodnak. A játék nyitányában egy ágyhoz bilincselve ébredünk, alig látunk, foglyul ejtőink pedig arról beszélnek, mit tegyenek velünk és a szobában lévő másik emberrel. Ezután megragadnak, kitaszigálnak a szobából, hogy kivégezzenek minket. Megkapjuk az irányítást, de egyelőre még nem sok lehetőségünk van: ha rossz irányba megyünk, vagy túl közel kerülünk fogva tartónkhoz hamar pisztolyt nyomnak az arcunkba. Azonban valami ismeretlen elragadja a gonosztevőt, és megkezdődhet kalandunk, az ismeretlen felfedezése.
A túlélés kulcsa az improvizáció. Fegyverként leginkább egyszerű tárgyak használhatók, a játékbeli interakcók is főként ezekre épülnek: felvehetünk, húzhatunk, tolhatunk szinte mindent, ugyanúgy, mint a Half-Life 2-ben. Ahogy haladunk előre, az egész épület kezd lassan szétesni, a szint összeomlik, kényszerítve minket az előrehaladásra. Mint ebből is látszik, a játékmenet erősen lineáris, előre meghatározott, ami ugyan korlátoz minket, viszont biztosítja a moziszerű élményt. Egyedi kameraállások, a fontosabb momentumok lassítása még tovább erősíti ezt a hatást.
Mivel főhősünk, Carnby nem katona, ne várjunk nagy csatákat. Ez egy túlélő-horror, ahol ellenfeleink jóval erősebbek nálunk. Ugyan lesz alkalmunk molotov koktéllal lángba borítani egyes lényeket, de az akciók többségénél szívünk a torkunkban dobog, és utána csodálkozhatunk, hogy menekültünk már megint meg. Mivel a fejlesztők korábbi játéka a Test Drive Unlimited volt, így nem meglepő, hogy járművet is vezethetünk. Azonban továbbra is érvényesül az előre megírt forgatókönyv, nem mászkálhatunk szabadon, a város is darabokra hullik körülöttünk. Felhőkarcolók omlanak le, épülettörmelékek zuhognak az utcára, kráterek keletkeznek a metróalagutak felett.
Nem feledkeznek meg az elődökről sem, számtalan olyan helyzet lesz, amikre a korábbi játékokat végigjátszók ismerősként tekinthetnek. Phil Harrison közlése szerint azonban ez a folytatás a hagyományos értelemben már nem túlélő-horror, hanem inkább akció horrornak tekinthető. A váltás a mai igények velejárója: kevesebb a sötét folyosókon járkálás, rettegve, hogy mi vár a sarkon túl, és jóval több a cselekmény, mint az eredeti kalandjátékban.
Végül kiemelte, hogy valószínűleg ez az iparág utolsó nagyköltségvetésű, hardcore játékosoknak szánt egyjátékos terméke, és az ágazat a jövőben inkább az alkalmi játékosokra koncentrál majd. "Az Alone in the Dark egy csodálatos játék, de kétlem, hogy az ágazat még több hasonlót csinálna. Nem hiszem, hogy a fogyasztók hálózati kapcsolat nélküli játékot igényelnének, melyekhez nincs közösség, vagy valamilyen letölthető tartalom kapcsolva. Ezzel persze nem az Alone in the Darkot kritizálom, csupán rámutatok, hogy változik a helyzet, és a kiadók és a fejlesztők reagálnak erre. Nem gondolom, hogy egyedül lennék ezzel a nézetemmel."
A játék június 24-én fog megjelenni PC-n és mindhárom konzolon.