HENT hírlevél
A netezők 3 százaléka tölti le a kalózfájlok 88 százalékát
Az internetezők digitális tartalomfogyasztási szokásait vizsgáló brit tanulmány szerint a kalózkodó internetezők egészen kis százaléka felelős a letöltött illegális tartalom legnagyobb részéért. Éppen ez a szegmens ugyanakkor az, amely a legnagyobb hajlandóságot mutatja arra is, hogy a legális tartalomfogyasztásra pénzt áldozzon.
A brit médiahatóság, az Ofcom megbízásából a Kantar Media készítette el azt a felmérést, amely az Egyesült Királyság példáján tovább árnyalhatja a legális és illegális digitális tartalomfogyasztási szokásokról alkotott képet. A 12 évnél idősebb brit internetezőket vizsgáló „Deep Dive” címet viselő tanulmány részletes képet ad a legsúlyosabb jogsértőkről, valamint letöltési és vásárlási szokásaik alapján kategorizálja a fogyasztókat.
Az Ofcom tanulmány az alapján sorolta 10 százalékos csoportokba az illegális letöltőket, hogy saját bevallásuk szerint milyen mennyiségű tartalomhoz férnek hozzá illegális úton. Az eredmények szerint a letöltők felső 10 százaléka mindössze a 12 évesnél idősebb internetező lakosság 1,6 százaléknyi arányát teszi ki, viszont éppen ők azok, akik az illegálisan letöltött tartalom 79 százalékáért felelősek. A jogsértők felső 20 százaléka az internetezők teljes számának 3,2 százalékát adja,ők összesen a jogsértések 88 százalékáért felelnek. Az adatok szerint a top 20% körében a teljes internetező lakossághoz képest a 16 és 34 év közötti férfiak felülreprezentáltak. A tanulmány érdekes megállapítása, hogy magas jogsértési aránya ellenére éppen ez a top 20% csoport egyben a legális tartalom 11 százalékának fogyasztója is, sőt minden egyes tartalomtípusra nézve több pénzt költenek legális tartalomfogyasztásra, mint a jogsértők fennmaradó 80 százaléka.
A Kantar Media és az Ofcom a tanulmány készítésekor nem csak a fogyasztott illegális tartalom mennyisége, de az illegális fogyasztás mögött rejlő motiváció alapján is szegmentálta a jogsértő brit internetezőket. A tanulmány négy csoportot különített el annak mentén, hogy ki milyen érvek alapján választja a „kalózkodást”. Az önigazoló jogsértők (Justifying Infringers) teszik ki a jogsértők 9 és az összes digitális tartalomfogyasztók 2 százalékát, és ők felelnek egyben a letöltött jogsértő tartalom 24 százalékáért. Ők azok továbbá, akik offline vásárlási hajlandóságuk alapján érzik feljogosítottnak magukat „kalózkodásra”, és akik jellemzően hajlanak arra is, hogy előbb letöltsék a keresett tartalmat, majd annak alapján döntsenek annak megvásárlásáról.
A digitális bűnözők (Digital transgressors) a kalózok és a digitális fogyasztók körében is az előző kategóriával egyező arányt tesznek ki, mindemellett pedig a jogsértő tartalmak letöltésének 22 százalékáért felelnek. Az átlag életkorukat tekintve legfiatalabb csoportra jellemző, hogy előszeretettel töltenek le zenét és filmeket, a jogsértést a legkevésbé sem bánják, viszont határozottan félnek a lebukástól. Az ingyen letöltők (Free Infringers) a jogsértők 42, a digitális tartalomfogyasztók 10 százalékát adják, és a letöltött jogsértő tartalom 35 százalékáért felelnek. Ez a csoport egyértelműen a tartalom ingyenessége miatt használja ezt az utat, így a lehető legkisebb arányban hajlandó pénzt költeni legálisan elérthető tartalomra. A bizonytalan jogsértők (Ambiguous Infringers) a jogsértők 39, a digitális fogyasztók 9 százalékát teszik ki, és összességében a letöltött jogsértő tartalom 20 százalékáért felelnek. Ez a csoport viszonylag kevés érvet tud felmutatni a jogsértések mellett, nagy arányban fogyasztanak legális tartalmat, amelyért adott esetben fizetni is hajlandók.
A tanulmány a kizárólag legális tartalmat fogyasztók körében is négy csoportot határolt el. Az egyszerű streamerek (Simple Streamers) a jogkövető csoport 34, a digitális fogyasztók 27 százalékát adják. Ők letölteni nem szoktak, viszont streaming formában, szórakozási céllal fogyasztanak zenéket és televíziós tartalmakat az interneten. Az egyszerű letöltők (Simple Downloaders) csoportja az előbbivel ellentétben nem streamel, jellemzően inkább csak letölt, főként könyveket és zenéket. Ők egyébként a jogkövető fogyasztók 17, a digitális fogyasztók 13 százalékát teszik ki. A jogkövető fogyasztók 34, az összes digitális fogyasztó 27 százalékát teszi ki a fizető fogyasztók (Paying Consumers) csoportja, amelynek tagjai a legtöbb digitális tartalomért fizetnek, de egyébként is jelentős összegeket költenek „offline médiatartalomra”. Végül, a negyedik csoport az ingyen haszonlesők (Free Opportunist), akik a jogkövető fogyasztók 14, a digitális fogyasztók 11 százalékát adva kizárólag az ingyen elérthető legális tartalmat keresik az interneten.
A jogsértések és a fizetési hajlandóság összefüggései vonatkozásában az Ofcom tanulmány további megállapításokat is tesz. E szerint az adatok általánosságban azt mutatják, hogy minél több illegális tartalmat fogyaszt egy internetező, annál több legális tartalmat keres, sőt annál többet hajlandó fizetni is ezekért. Rámutat arra, hogy a legális szolgáltatások jobb elérhetősége esetén a jogsértők egy része hajlandó lenne áttérni ezek kizárólagos használatára, abban az esetben, ha a legális szolgáltató reális árakkal kínálja a tartalmat. Az Ofcom ugyanakkor kiemeli, hogy a fogyasztók általi jogsértések és a vásárlások közötti viszonyrendszer ugyanakkor annyira komplex, hogy a tanulmány kérdéseire adott válaszokból nem feltétlenül vonható le teljesen megbízható következtetés a fogyasztók valós viselkedésére.
A brit médiahatóság, az Ofcom megbízásából a Kantar Media készítette el azt a felmérést, amely az Egyesült Királyság példáján tovább árnyalhatja a legális és illegális digitális tartalomfogyasztási szokásokról alkotott képet. A 12 évnél idősebb brit internetezőket vizsgáló „Deep Dive” címet viselő tanulmány részletes képet ad a legsúlyosabb jogsértőkről, valamint letöltési és vásárlási szokásaik alapján kategorizálja a fogyasztókat.
Az Ofcom tanulmány az alapján sorolta 10 százalékos csoportokba az illegális letöltőket, hogy saját bevallásuk szerint milyen mennyiségű tartalomhoz férnek hozzá illegális úton. Az eredmények szerint a letöltők felső 10 százaléka mindössze a 12 évesnél idősebb internetező lakosság 1,6 százaléknyi arányát teszi ki, viszont éppen ők azok, akik az illegálisan letöltött tartalom 79 százalékáért felelősek. A jogsértők felső 20 százaléka az internetezők teljes számának 3,2 százalékát adja,ők összesen a jogsértések 88 százalékáért felelnek. Az adatok szerint a top 20% körében a teljes internetező lakossághoz képest a 16 és 34 év közötti férfiak felülreprezentáltak. A tanulmány érdekes megállapítása, hogy magas jogsértési aránya ellenére éppen ez a top 20% csoport egyben a legális tartalom 11 százalékának fogyasztója is, sőt minden egyes tartalomtípusra nézve több pénzt költenek legális tartalomfogyasztásra, mint a jogsértők fennmaradó 80 százaléka.
A Kantar Media és az Ofcom a tanulmány készítésekor nem csak a fogyasztott illegális tartalom mennyisége, de az illegális fogyasztás mögött rejlő motiváció alapján is szegmentálta a jogsértő brit internetezőket. A tanulmány négy csoportot különített el annak mentén, hogy ki milyen érvek alapján választja a „kalózkodást”. Az önigazoló jogsértők (Justifying Infringers) teszik ki a jogsértők 9 és az összes digitális tartalomfogyasztók 2 százalékát, és ők felelnek egyben a letöltött jogsértő tartalom 24 százalékáért. Ők azok továbbá, akik offline vásárlási hajlandóságuk alapján érzik feljogosítottnak magukat „kalózkodásra”, és akik jellemzően hajlanak arra is, hogy előbb letöltsék a keresett tartalmat, majd annak alapján döntsenek annak megvásárlásáról.
A digitális bűnözők (Digital transgressors) a kalózok és a digitális fogyasztók körében is az előző kategóriával egyező arányt tesznek ki, mindemellett pedig a jogsértő tartalmak letöltésének 22 százalékáért felelnek. Az átlag életkorukat tekintve legfiatalabb csoportra jellemző, hogy előszeretettel töltenek le zenét és filmeket, a jogsértést a legkevésbé sem bánják, viszont határozottan félnek a lebukástól. Az ingyen letöltők (Free Infringers) a jogsértők 42, a digitális tartalomfogyasztók 10 százalékát adják, és a letöltött jogsértő tartalom 35 százalékáért felelnek. Ez a csoport egyértelműen a tartalom ingyenessége miatt használja ezt az utat, így a lehető legkisebb arányban hajlandó pénzt költeni legálisan elérthető tartalomra. A bizonytalan jogsértők (Ambiguous Infringers) a jogsértők 39, a digitális fogyasztók 9 százalékát teszik ki, és összességében a letöltött jogsértő tartalom 20 százalékáért felelnek. Ez a csoport viszonylag kevés érvet tud felmutatni a jogsértések mellett, nagy arányban fogyasztanak legális tartalmat, amelyért adott esetben fizetni is hajlandók.
A tanulmány a kizárólag legális tartalmat fogyasztók körében is négy csoportot határolt el. Az egyszerű streamerek (Simple Streamers) a jogkövető csoport 34, a digitális fogyasztók 27 százalékát adják. Ők letölteni nem szoktak, viszont streaming formában, szórakozási céllal fogyasztanak zenéket és televíziós tartalmakat az interneten. Az egyszerű letöltők (Simple Downloaders) csoportja az előbbivel ellentétben nem streamel, jellemzően inkább csak letölt, főként könyveket és zenéket. Ők egyébként a jogkövető fogyasztók 17, a digitális fogyasztók 13 százalékát teszik ki. A jogkövető fogyasztók 34, az összes digitális fogyasztó 27 százalékát teszi ki a fizető fogyasztók (Paying Consumers) csoportja, amelynek tagjai a legtöbb digitális tartalomért fizetnek, de egyébként is jelentős összegeket költenek „offline médiatartalomra”. Végül, a negyedik csoport az ingyen haszonlesők (Free Opportunist), akik a jogkövető fogyasztók 14, a digitális fogyasztók 11 százalékát adva kizárólag az ingyen elérthető legális tartalmat keresik az interneten.
A jogsértések és a fizetési hajlandóság összefüggései vonatkozásában az Ofcom tanulmány további megállapításokat is tesz. E szerint az adatok általánosságban azt mutatják, hogy minél több illegális tartalmat fogyaszt egy internetező, annál több legális tartalmat keres, sőt annál többet hajlandó fizetni is ezekért. Rámutat arra, hogy a legális szolgáltatások jobb elérhetősége esetén a jogsértők egy része hajlandó lenne áttérni ezek kizárólagos használatára, abban az esetben, ha a legális szolgáltató reális árakkal kínálja a tartalmat. Az Ofcom ugyanakkor kiemeli, hogy a fogyasztók általi jogsértések és a vásárlások közötti viszonyrendszer ugyanakkor annyira komplex, hogy a tanulmány kérdéseire adott válaszokból nem feltétlenül vonható le teljesen megbízható következtetés a fogyasztók valós viselkedésére.
