Berta Sándor
A közösségi oldalak tönkreteszik az életünket?
Egy osztrák szakember úgy véli, hogy a közösségi média, az online- és a szerencsejátékok egyaránt függőséget okoznak, s tönkretehetik az emberek életét.
Kurosch Yazdi pszichológus, a linzi Wagner-Jauregg Tartományi Idegklinika Függőségi Részlegét vezeti és a pszichiátriai, illetve a pszichoterápiás esetekre specializálta magát. "A leginkább az interaktivitás különbözteti meg a közösségi portálokkal, az internettel és a számítógépes játékokkal kapcsolatos függőséget az eddigi technikáktól. Azoknál a platformoknál, amelyeknél nem lehetünk interaktívak, jóval kisebb a függőség kialakulásának a kockázata. Egy példa erre: régen a félkarú rablóknál az emberek bedobtak egy érmét, majd kiderült, hogy nyertek-e vagy sem. A készülékeket azonban továbbfejlesztették, kaptak stopgombot, így az az érzés alakult ki a szerencsejátékosokban, hogy - bár továbbra is minden a véletlenen múlik, de - ők befolyásolhatják az eredményt. Ezek az új automaták ezért nagyobb függőséget okoznak."
"Ugyanez igaz az online szerepjátékokra és a közösségi oldalakra. Az utóbbiaknál azt a látszatot keltik, hogy ha 700 Facebook-ismerősöm van, akkor azok igaz barátok. Sok fiatalnak fontosabb az, hogy 700 Facebook-barátja legyen, mint három igazi. Ennek az az oka, hogy az utóbbiakkal sokkal több nyűg van. Az interneten olyan személyként jelenhetek meg, amilyennek akarok. Nagyon könnyen vonzónak és érdekesnek állíthatom be magam. Ez a valódi életben sokkal nehezebben valósítható meg. A függőség csak olyan dolgokkal kapcsolatban alakulhat ki, amelyek boldoggá tesznek. Például sosem leszünk boldogak a cipőinktől, annak ellenére, hogy rendszeresen felvesszük és hordjuk őket. Néhány kisebb pillanat is elég a boldogsághoz. Ez lehet a helyzet a Facebook esetében is."
"A függőség tünetei minden esetben hasonlóak, függetlenül attól, hogy a heroinról, az alkoholról, a közösségi honlapokról vagy a szerencsejátékokról van szó. Az egyik kitétel az ellenőrzés elveszítése, a második pedig az önmagamnak és a környezetemnek való ártalom. Amennyiben valaki naponta 17 órán keresztül twitterezik vagy egy online játékkal játszik, akkor árt magának. Hozzám számos olyan diák jön, aki évek óta nem tanul, hanem a World of Warcrafttal játszik. Ezek az emberek elveszítik az iskolájukat vagy a munkahelyüket, ennek ellenére folytatják az adott tevékenységet" - fejtette ki a szakember.
Kurosch Yazdi elmondta, hogy a tünetek lehetnek idegesség, alvászavarok, feszült állapot, ugyanakkor minden kultúrában más számít függőségnek. Amikor egy dél-koreai kollégájának elmesélte, hogy Ausztriában a fiatalok 6 órát játszanak és ezért függőnek nevezhetők, az illető közölte, hogy ez teljesen normális dolog és nem függőség. Ennek ellenére a virtuális környezetben sokkal könnyebben kialakulhat a függőség. A vásárlásfüggőnek például az interneten nem kell alkalmazkodnia a boltok nyitvatartási idejéhez. Nem lehet pontosan tudni, hány embert érint a dolog, az viszont szerinte biztos, hogy az államnak a jelenleginél jóval nagyobb mértékben be kellene avatkoznia.
"Az állam minden területet szabályoz, megmondja milyen magas és széles lehet a pincém, különben a fejemre omlik, de ezt a területet mégsem szabályozza. A Facebookon rendszeresen reklámokkal találkozom, ezekben például online játékokat hirdetnek, a különböző függőségek tehát zseniális módon egymásra találnak. Amikor kinyitom a postafiókomat személyre szabott reklámokkal találkozom, s erre az ipar büszke. De mennyire manipulálunk egy 14 évest azáltal, hogy személyre szabott hirdetésekkel szembesül? S mi a helyzet akkor, ha nincs tisztában azzal, hogy éppen egy reklámot lát? Amennyiben valaki nem elég érett, akkor az ő esetében felelősségvállalásról sem beszélhetünk. Ezek olyan dolgok, amik tönkretehetik az emberek életét."
"De a biztonság is okozhat függőséget, amennyiben például egy túlzottan aggódó anya függővé teszi a gyermekét azáltal, hogy nem engedi el egy bizonyos környezetből. Ez sem egészséges dolog. Az az egészséges, ha egy 14 éves megtanulja leküzdeni a bizonytalanságát és mer kimenni a társadalomba. Nem azt mondom, hogy tüntessünk el dolgokat, csupán annyit mondok, hogy ezekkel a kérdésekkel a társadalomnak többet kell foglalkoznia" - szögezte le a pszichológus.
2010 februárjában William Deresiewicz kultúrkritikus úgy nyilatkozott, hogy a közösségi portálok magányossá teszik az embereket. A szakember az emberi kapcsolatok online alakulásával foglalkozik, ő úgy gondolja, hogy a jelenlegi online világ mind a magányt, mind a valódi barátságokat nagyon megnehezíti. Sree Sreenivasan, a Columbia Business School professzora azt az álláspontot képviselte, hogy nem kötelező használni a közösségi oldalakat és azok nélkül is lehet ésszerű, teljes életet élni. Franziska Kühne pszichoterapeuta szerint a Facebookon szerzett több száz ismerős nem mérhető a valódi életben lévő barátainkhoz, a közösségi oldalakon lévő kapcsolatok egyenesen árthatnak a valódi barátságoknak.
Kurosch Yazdi pszichológus, a linzi Wagner-Jauregg Tartományi Idegklinika Függőségi Részlegét vezeti és a pszichiátriai, illetve a pszichoterápiás esetekre specializálta magát. "A leginkább az interaktivitás különbözteti meg a közösségi portálokkal, az internettel és a számítógépes játékokkal kapcsolatos függőséget az eddigi technikáktól. Azoknál a platformoknál, amelyeknél nem lehetünk interaktívak, jóval kisebb a függőség kialakulásának a kockázata. Egy példa erre: régen a félkarú rablóknál az emberek bedobtak egy érmét, majd kiderült, hogy nyertek-e vagy sem. A készülékeket azonban továbbfejlesztették, kaptak stopgombot, így az az érzés alakult ki a szerencsejátékosokban, hogy - bár továbbra is minden a véletlenen múlik, de - ők befolyásolhatják az eredményt. Ezek az új automaták ezért nagyobb függőséget okoznak."
"Ugyanez igaz az online szerepjátékokra és a közösségi oldalakra. Az utóbbiaknál azt a látszatot keltik, hogy ha 700 Facebook-ismerősöm van, akkor azok igaz barátok. Sok fiatalnak fontosabb az, hogy 700 Facebook-barátja legyen, mint három igazi. Ennek az az oka, hogy az utóbbiakkal sokkal több nyűg van. Az interneten olyan személyként jelenhetek meg, amilyennek akarok. Nagyon könnyen vonzónak és érdekesnek állíthatom be magam. Ez a valódi életben sokkal nehezebben valósítható meg. A függőség csak olyan dolgokkal kapcsolatban alakulhat ki, amelyek boldoggá tesznek. Például sosem leszünk boldogak a cipőinktől, annak ellenére, hogy rendszeresen felvesszük és hordjuk őket. Néhány kisebb pillanat is elég a boldogsághoz. Ez lehet a helyzet a Facebook esetében is."
"A függőség tünetei minden esetben hasonlóak, függetlenül attól, hogy a heroinról, az alkoholról, a közösségi honlapokról vagy a szerencsejátékokról van szó. Az egyik kitétel az ellenőrzés elveszítése, a második pedig az önmagamnak és a környezetemnek való ártalom. Amennyiben valaki naponta 17 órán keresztül twitterezik vagy egy online játékkal játszik, akkor árt magának. Hozzám számos olyan diák jön, aki évek óta nem tanul, hanem a World of Warcrafttal játszik. Ezek az emberek elveszítik az iskolájukat vagy a munkahelyüket, ennek ellenére folytatják az adott tevékenységet" - fejtette ki a szakember.
Kurosch Yazdi elmondta, hogy a tünetek lehetnek idegesség, alvászavarok, feszült állapot, ugyanakkor minden kultúrában más számít függőségnek. Amikor egy dél-koreai kollégájának elmesélte, hogy Ausztriában a fiatalok 6 órát játszanak és ezért függőnek nevezhetők, az illető közölte, hogy ez teljesen normális dolog és nem függőség. Ennek ellenére a virtuális környezetben sokkal könnyebben kialakulhat a függőség. A vásárlásfüggőnek például az interneten nem kell alkalmazkodnia a boltok nyitvatartási idejéhez. Nem lehet pontosan tudni, hány embert érint a dolog, az viszont szerinte biztos, hogy az államnak a jelenleginél jóval nagyobb mértékben be kellene avatkoznia.
"Az állam minden területet szabályoz, megmondja milyen magas és széles lehet a pincém, különben a fejemre omlik, de ezt a területet mégsem szabályozza. A Facebookon rendszeresen reklámokkal találkozom, ezekben például online játékokat hirdetnek, a különböző függőségek tehát zseniális módon egymásra találnak. Amikor kinyitom a postafiókomat személyre szabott reklámokkal találkozom, s erre az ipar büszke. De mennyire manipulálunk egy 14 évest azáltal, hogy személyre szabott hirdetésekkel szembesül? S mi a helyzet akkor, ha nincs tisztában azzal, hogy éppen egy reklámot lát? Amennyiben valaki nem elég érett, akkor az ő esetében felelősségvállalásról sem beszélhetünk. Ezek olyan dolgok, amik tönkretehetik az emberek életét."
"De a biztonság is okozhat függőséget, amennyiben például egy túlzottan aggódó anya függővé teszi a gyermekét azáltal, hogy nem engedi el egy bizonyos környezetből. Ez sem egészséges dolog. Az az egészséges, ha egy 14 éves megtanulja leküzdeni a bizonytalanságát és mer kimenni a társadalomba. Nem azt mondom, hogy tüntessünk el dolgokat, csupán annyit mondok, hogy ezekkel a kérdésekkel a társadalomnak többet kell foglalkoznia" - szögezte le a pszichológus.
2010 februárjában William Deresiewicz kultúrkritikus úgy nyilatkozott, hogy a közösségi portálok magányossá teszik az embereket. A szakember az emberi kapcsolatok online alakulásával foglalkozik, ő úgy gondolja, hogy a jelenlegi online világ mind a magányt, mind a valódi barátságokat nagyon megnehezíti. Sree Sreenivasan, a Columbia Business School professzora azt az álláspontot képviselte, hogy nem kötelező használni a közösségi oldalakat és azok nélkül is lehet ésszerű, teljes életet élni. Franziska Kühne pszichoterapeuta szerint a Facebookon szerzett több száz ismerős nem mérhető a valódi életben lévő barátainkhoz, a közösségi oldalakon lévő kapcsolatok egyenesen árthatnak a valódi barátságoknak.
