MTI

Nehéz kilépni a Facebookról

A normák változnak, manapság már az a furcsa, ha valaki nem tag. Az emberek zöme életének fontosabb eseményeit a weben keresztül tudatja a világgal, és a különcök lemaradhatnak fontos dolgokról.

Tyson Balcomb a liftben döntötte el, hogy végleg búcsút int a Facebooknak. Ugyanis egy nő állt mellette, akivel korábban sohasem találkozott, és akiről mégis túl sok információja volt: tudta, hogy mit szeret enni a nő bátyja, tudta, hogy a washingtoni partok melletti apró szigetre való, és még azt is, hogy nemrégiben Seattle-ben járt, mert olthatatlan vágy támadt benne megtekinteni a híres Space Needle-t. Pedig Balcombnak - a leendő oregoni orvostanhallgatónak - a való életben mindössze alig néhány közös ismerőse volt a nővel. Mégis ott, a felvonóban egy csapásra ráébredt: ez már kissé egészségtelen világ a számára...

Miközben a Facebook gondosan előkészíti az egyre újabb és egyre megfontoltabb szolgáltatások bevezetését, büszkén hangoztatja, hogy milyen hatalmas tagságra épít: a világon több mint 800 millió aktív felhasználót számlál, az Egyesült Államokban pedig a népesség durván kétharmada, azaz 200 millió ember kapcsolódott a közösségi oldalhoz. Ezen a tengerentúli úton azonban hatalmas akadály tornyosul a cég tervei előtt. Akadnak ugyanis olyanok, ráadásul éppen a fiatalabb korosztályból, akik hátat fordítanak a közösségi oldalnak, olyanokat is beleértve, akik már tettek vele egy próbát.

A Facebook népszerűségének egyik legfőbb titka, hogy a meglévőnél szorosabb kapcsolatot épít ki a barátok és a munkatársak között. De néhány embernél mindez éppen ellenkező hatást vált ki: a túlzott közelség elidegenítő hatású a számukra. "Sohasem hívtam fel már a barátaimat - vallotta be Ashleigh Elser, egy 24 éves charlottesville-i diák. - Csak nézegettem a képeiket, elolvastam az állapotfrissítéseiket, és teljesen úgy éreztem, mintha valóban kapcsolatban lennék velük."

Persze biztosak lehetünk benne, hogy a Facebooktól mentes életnek megvannak a hátrányai is egy olyan korszakban, amikor az emberek zöme életének fontosabb eseményeit a weben keresztül tudatja a világgal. Így Elser lemarad eljegyzések bejelentéséről, és az újszülött babák képeit sem láthatja többé. De mindez jóval kevésbé fáj neki, mint annak a hatalmas űrnek a megtapasztalása, amely a Facebook-korszakban keletkezett közte és a legjobb barátai között. Így hát fogta magát, és megszüntette Facebook-fiókját.

Fontos visszatartó erő a személyes információk védtelensége miatti aggodalom is. A közösségi hálózatokat kutató szakértők szerint ennek lényege a bizalomban (illetve annak elvesztésében vagy hiányában) érhető tetten. Amanda Lenhart - aki tizenévesekkel, gyerekekkel és családokkal kapcsolatos kutatást vezet a Pew Internet and American Life Projectnél - azt állítja, hogy a Facebookot használó emberek általában bizalommal vannak mások, illetve a különböző intézmények iránt. Ennek megfelelőn viszont sokan éppen azért ódzkodnak a közösségi oldaltól, mert félnek attól, hogy ennek következtében valami váratlan dolog történik velük.

Lenhart közlése szerint az amerikaiak körülbelül 16 százalékának nincs mobiltelefonja, vagyis a kommunikációban mindig lesznek tartózkodóak vagy elzárkózóak. A Facebook vezetői nem is számítanak arra, hogy az országban mindenki csatlakozni fog a közösségi oldalhoz. Ehelyett inkább azon dolgoznak, hogy meglévő felhasználóik számára minél tovább maradjon vonzó az oldal - vagyis minél hosszabb ideig tudják őket bombázni információikkal a hirdetők. A vállalat számára a legnagyobb növekedéssel kecsegtető területekként most az Ázsiához és Latin-Amerikához hasonló régiókat tekintik: ezeken a helyeken vannak olyanok, akik még csak nem is hallottak a Facebookról.

"Célunk az, hogy tartalmas, szórakoztató és korlátoktól mentes közeget biztosítsunk mindenkinek a barátaival való kapcsolattartáshoz, és bízunk abban, hogy ez találkozik a közönség érdeklődésével" - fejtette ki a The New York Times újságírójának Jonathan Thaw, a Facebook egyik szóvivője. Ugyanakkor az egyesült államokbeli növekedési adatok meglehetősen szikárak: a Facebookot meglátogató amerikaiak száma mindössze 10 százalékkal emelkedett az októberrel véget ért pénzügyi évben - ugyanez az érték egy évvel korábban 56 százalék volt az internetforgalmat követő comScore adatai alapján.

Ray Valdes, a Gartner elemzője úgy véli, hogy a lassulás nincs összefüggésben a vállalat tavaszra tervezett tőzsdére vitelével. Az egyetlen dolog, ami számít, az, hogy a Facebooknak képesnek kell lennie megtartania több millió aktuális felhasználóját. Az elemző szerint a Facebooknál leginkább amiatt aggód(hat)nak, hogy megkopik a szolgáltatások újdonságának a varázsa. Ezen folyamatosan dolgozniuk kell, mert tartós megoldások egyszerűen nem léteznek.

Erika Gable - 29 éves, Brooklynban él, és éttermek számára folytat PR-tevékenységet - sohasem értette, miként kerülhetett a Facebook a népszerűségi listák élére. Meggyőződése, hogy az a napi fecsegés, ami az oldalon zajlik - idegtépő napokról szóló bejegyzéseken, vacsorákat megörökítő képeken keresztül - pont az a virtuális katyvasz, amelyre neki semmi szüksége az életben. "Ha látni szeretném az ötödik unokatestvérem második újszülött gyermekét, fel fogom hívni őket" - jegyezte meg nevetve. Egyébként egyáltalán nem idegenkedik a technikától: iPhone-ja van, és a Twittert is használja. De amikor elérkezne ahhoz, hogy létrehozza a maga profilját a világ legnagyobb közösségi oldalán, tűrőképessége eléri a határait. Egy rövid ideig próbált barátkozni a MySpace-szel is, de kimondottan furcsa érzésekkel töltötte el, hogy folyamatosan látja mások anyagait. Gyorsan elköszönt tehát.


Will Brennan, egy 26 éves brooklyni fiatalember kijelentette, hogy túl sok horrorisztikus történetet hallott a Facebook adatvédelmi hiányosságaiból fakadó csapdahelyzetekről. De azt is hozzátette, hogy barátai nem mindig osztják az ő közösségimédia-ellenes álláspontját: kérik, hogy legalább havonta kétszer jelentkezzen be az oldalra. Beszélgetéseiken gyakori téma az ő Facebookkal szembeni lázadása, hasonlóan egy korábbi médiakorszak visszatérő vitájához, amikor az volt a kérdés, hogy legyen-e valakinek televíziója vagy sem.

"Az emberek ilyeneket hallva értetlenkedve felvonják a szemöldöküket - ismerte el Chris Munns, egy 29 éves New York-i rendszeradminisztrátor. - Az én életem azonban a Facebook nélkül ugyanolyan jó, nem vagyok bezárkózva. Vannak barátaim, élvezetes az életem Manhattanben, egyáltalán nem érzem úgy, hogy bármiről is lemaradnék." Ugyanakkor a közösségi kapcsolatok felől érkező nyomás is tovább fog növekedni. Susan Etlinger, az Altimeter Group elemzője szerint a Facebook és más közösségi hálózatok - lényegében - mindenütt tapasztalható jelenléte miatt a társadalom új viselkedésformákat és elvárásokat fogadott el. "Az emberek elkezdhetnek érdeklődni aziránt, hogy valaki miért nem tagja valamelyik közösségi oldalnak. Talán rejtegetnivalója van? Vagyis a normák igen változékonyak" - fogalmazott a szakértő. Ezáltal pedig alaposan megnehezedik a Facebookkal szembeni lázadók dolga.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • lamer the true #55
    Jé még sose néztem meg az sg-s felhasználói lapom:

    lamer the true felhasználói adatlapja

    Hozzászólásainak hasznossága: 0 (0/0)
    Regisztráció időpontja: 2001. 12. 10.

    Hát ez így büntet :( 11 éve irogatok ide hébe hóba, és ez a hála?
    Minimum már valami ajándékot kellet volna kapnom nem?
    Akár meg is halhattam volna ennyi idő alatt!
    A hasznosságom meg: 0

    Nah kb ennyit érhet 11 év facebookozás is
  • Lucy in the Sky #53
    Él egy komoly félreértés a fejekben, hogy a fejlődés, meg az új dolgok, azok mind jók, és így halad az emberiség - ja, ezúttal a Szép Új Világ irányába.

    Amit ma kiposztolsz névvel-arccal, az ott porosodik majd az archívumban 10-20-x év múlva is, addigra a privát szféra fogalma ki tudja mennyire erodálódik (a trend elég nyilvánvaló) -pedig szvsz. egy emberi lénynek erre szüksége van- de nem is ez a legnagyobb bajom.

    Megeshet, hogy a ma viccesnek gondolt posztjaid, a véleményed -és ha elég szorgalmasan osztogatod, akkor- a komplett életrajzod, személyiséged is publikusan elérhetővé válik egy szép napon. Hiába leszel addigra bölcsebb, megfontoltabb, egész más ember, ezt -ha nem is akárki, de- olyanok is látni fogják, akik előtt a múltad egyes epizódjaival minimum nem büszkélkednél. Hiába törlöd, hiszen nem törlöd, valójában csak a hozzáférésedről mondasz le. Ezt a többség nem fogja fel.

    A környezetemben is mindenki meg van őrülve, egymásról pakolnak fel mindenféle vicces-ciki képeket és videókat, van közte bulizós, csajozós, bebaszós-hányós, árpádsávot lengetős, bármi -ma még- jelentéktelennek tűnő apróságot, válogatás nélkül minden szart, és ez egy nagyon fontos részlet: EGYMÁSRÓL, gyakran anélkül hogy erről az érintett fél egyáltalán tudna, nemhogy jóváhagyná - namost az arcfelismerő algoritmusok az önszorgalomból felvitt ismerettségi hálóval kombinálva ezt mind név szerint hozzád kapcsolják. Így gyűlik szépen csöndben mindenkinek a személyes aktája.

    A malacos hasonlat nagyon jól példázza, TE vagy a termék, most még csak reklámfogyasztó, de ne legyünk naivak: amit el lehet adni, azt előbb-utóbb áruba bocsátják; a személyes adatok védelmének magasztos eszméje pont addig lesz fontos a törvényhozóknak, amíg az ellenkezőjéből származó mesés haszon el nem halványítja ennek a szép ideának a csillogását. Nem kell sokat várni, nyugi.

    Az aktákból egyszerű árucikk lesz. Persze nyilván azok fognak hozzáférni, akik már eddig is jóval nagyobb hatalommal bírtak az átlagnál, hiszen van pénzük. És ne hidd, hogy nem fogják ellened használni.
  • Zoli007 #57
    Lásd kivel van dolgod, javítottam az arányodon
  • lamer the true #56
    Ráadásul volt korábbi accountom is "Lamer" néven de sokág nem jöttem fel és eltűnt a jelszava és hüpp valaki ráregelt és aztán ezért lettem "lamer the true" mert én vagyok az igazi, az egyetlen!

    Szóval nem is tudom pontosan mióta vagyok itt!!

    Ezzel biztos nem leszek hasznos, de tudnotok kell az igazságot!
  • Flora2 #15
    Én két okból eleve nem regisztrálok ilyen oldalakra (mert tudom, hogy utána úgyis otthagynám, nem használnám):
    - nem vagyok kíváncsi az emberekre - eleve. Se Facebookon, se azon kívül. Egy kezemen meg tudom számolni, hány ember érdekel engem az életben, azokkal élőben tartom a kapcsolatot, a többi életének apró részletére abszolút nem vagyok kíváncsi, arra meg aztán végképp nem, hogy engem bárki megtaláljon a nevem alapján, se régi osztálytárs, se régi munkatárs, senki. Volt, aki ismerős ismerősén keresztül kinyomozott, és elért e-mailen - engem ez bosszantott. Lepattintottam.
    - A másik ok, hogy nekem az ijesztő lenne, ha a cikkben szereplő példa szerint valaki a liftben mellettem állva minden részletet tudna a magánéletemről, hogy nekem mi tetszik, mit szeretek, mit nem, mivel töltöm a szabadidőmet stb. Nekem ez nagyon ijesztő, olyan érzés, mintha a Big Brother folyamatosan figyelne, mintha egy sci-fiben, valami Gattacában élnék, ahol chip van a bőröm alá ültetve és folyton csipogna valami képernyőn, amerre megyek. Tudom, hogy sima netezéssel is egy csomó minden lekövethető rólam (a google mindent megjegyez), de erre nem szeretnék pluszban ráerősíteni azzal, hogy önként még meg is adom magamról az adatokat.
  • willcox #89
    "Vagy valódi névvel már nem menő a trollkodás? Ezt a komment rendszert pont ennek köszönhetitek, és én nem is bánom hogy egy rakás blogon így van" - ennek szaladj neki ismét. Kamu névvel is lehet valaki fenn a faszbukon, sőt, akár 100 regje is lehet, ha akarja. Olyat osszál, ami van. Ami nincs, azt ne, mert beégsz.
  • syn7h37ic #87
    Rossz a cím. Nem nehéz kilépni a facebook-ról, hanem nehéz megkerülni. Mostanában ugyanis egyre több olyan oldallal találkozok, ahol csak úgy lehet hozzászólni, ha valaki regisztrált FB. tag. És ez egyre inkább divatba jön. Ránk erőltetik ezt a szart sajnos.
  • Molnibalage #86
    És ezek a balfaszok még szakembernek merik magukat hívni. Röhej.
  • Gerygrey #78
    A Facebook egy eszköz, amit lehet rosszul és jól használni.

    Én úgy tekintek a Facebookra, mint kvázi RSS-olvasó. Nagyon sok blog és egyéb hírforrás van jelen a Facebookon, és megosztják ott az érdekesebb tartalmakat. Hírek, fotók, videók, kedvenc zenekarok koncertdátumai (és koncerten készült fotók) stb... Nálam a Facebookon megjelenő tartalom fele kifejezetten érdekes, a többi is inkább semleges, mint szemét (a hülyeségeket posztoló emberkéket, ...ville játékokat és egyéb szemetet két kattintással le lehet tiltani)

    Aki tartalmat állít elő (legyen az blog, videók, zene, stb) annak a Facebook egy aranybánya. Olyan lehetőség az anyagok terjesztésére, amilyenre a Facebook megjelenése előtt nem volt példa.

    Egy konkrét eset: egy viszonylag jól sikerült videómat félmillióan nézték meg, ebből 200.000 kattintás jött a Facebookról és az (akkor még a mai állapotokhoz képest virágzó) IWIW-ről. Az Index-címlap is elhanyagolható nézőt hozott a közösségi terjesztéshez képest...
  • endrev #77
    Visszatérve az eredeti témához: Facebook nélkül a társas kapcsolataim abból állnának, hogy néha beszélek pár barátommal személyesen, Skype-on (chat, audio/video).

    Facebook-kkal UGYANEZ történik, PLUSZ több emberrel tartom a kapcsolatot lazábban, több információ jut el hozzám stb, többen értesülnek az én életem azon fejleményeiről, amelyet megosztok Facebook-on, mint ahányan anélkül értesülnének. Amit nem osztok meg, arról nem értesülnek. (És pl. a legjobb barátommal, akivel napi kapcsolatban vagyok, nem is érintkezünk Facebook-on, csak az ismerősöm.)

    Most akkor én vagyok béna (esetleg csodabogár), vagy azok, akiket a Facebook "akadályoz" abban, hogy szoros kapcsolatot tartsanak azokkal, akik a belső köreikhez tartoznak?

    Édesanyám pedagógus, van vagy kétezer ismerőse Facebook-on. Neki kinyitotta a Facebook a világot. (Meg az IWIW is, de az ugyebár hungarikum.) Nincs idő és pénz mindenkivel telefonon beszélgetni. Kétezer régi tanítvánnyal pláne nincs. Közösségi oldalak nélkül néha esetleg hallana egy-két régi tanítványáról hogy gyereke született, de maradna neki a tévé. Hurrá! De most lát nyaralási fotókat, megismer életutakat.

    Ő is csodabogár, vagy ez az orvostanhallgató sutyerák a cikkben, meg azok akik fennhangon tobzódnak abban hogy elhagyták a Facebook-ot? Ez kb. olyan mintha nem menne ki az utcára csak azért, mert elütheti az autó. "Én ELHAGYTAM az utcát, mert elegem lett abból, hogy körül kell néznem az út szélén!" MIVAAN?! :D Más meg odamegy az út széléhez, körülnéz, gondosan átmegy és nem sír hogy megosztott olyasmit a Facebook-on, amit nem kellett volna. (Az analógiát tessék észrevenni.)