endrev#77
Visszatérve az eredeti témához: Facebook nélkül a társas kapcsolataim abból állnának, hogy néha beszélek pár barátommal személyesen, Skype-on (chat, audio/video).
Facebook-kkal UGYANEZ történik, PLUSZ több emberrel tartom a kapcsolatot lazábban, több információ jut el hozzám stb, többen értesülnek az én életem azon fejleményeiről, amelyet megosztok Facebook-on, mint ahányan anélkül értesülnének. Amit nem osztok meg, arról nem értesülnek. (És pl. a legjobb barátommal, akivel napi kapcsolatban vagyok, nem is érintkezünk Facebook-on, csak az ismerősöm.)
Most akkor én vagyok béna (esetleg csodabogár), vagy azok, akiket a Facebook "akadályoz" abban, hogy szoros kapcsolatot tartsanak azokkal, akik a belső köreikhez tartoznak?
Édesanyám pedagógus, van vagy kétezer ismerőse Facebook-on. Neki kinyitotta a Facebook a világot. (Meg az IWIW is, de az ugyebár hungarikum.) Nincs idő és pénz mindenkivel telefonon beszélgetni. Kétezer régi tanítvánnyal pláne nincs. Közösségi oldalak nélkül néha esetleg hallana egy-két régi tanítványáról hogy gyereke született, de maradna neki a tévé. Hurrá! De most lát nyaralási fotókat, megismer életutakat.
Ő is csodabogár, vagy ez az orvostanhallgató sutyerák a cikkben, meg azok akik fennhangon tobzódnak abban hogy elhagyták a Facebook-ot? Ez kb. olyan mintha nem menne ki az utcára csak azért, mert elütheti az autó. "Én ELHAGYTAM az utcát, mert elegem lett abból, hogy körül kell néznem az út szélén!" MIVAAN?! :D Más meg odamegy az út széléhez, körülnéz, gondosan átmegy és nem sír hogy megosztott olyasmit a Facebook-on, amit nem kellett volna. (Az analógiát tessék észrevenni.)