Berta Sándor

Szoftverrel a zenei plágiumok ellen

A zenei művek kapcsán gyakran tör ki komoly vita arról, hogy az adott zeneszám plágium-e vagy sem. E kérdés eldöntésében már egy számítógépes program is segíthet.

A jövőben még gyorsabban felismerhető lesz, hogy ha egy dal esetében plágiumról vagy egy újrafeldolgozott műről van szó. Brit kutatók ugyanis olyan szoftvert fejlesztettek ki, amely úgynevezett kognitív hasonlóság-algoritmusok segítségével feltűnő párhuzamokat keres a különböző zeneszámok között. "Más területeken már régóta alkalmaznak ilyen algoritmusokat" - közölte Daniel Müllensiefen, a Londoni Egyetem munkatársa.

Müllensiefen és zenetudós kollégája, Marc Pendzich amerikai bírósági ítéleteken bizonyították be a szoftver hiteles működését, és hogy nagyon is hasznos segítséget jelenthet a művészek és a kiadók számára. A program ugyanis a vizsgált esetek 90 százalékában pontosan megállapította, hogy az adott perben a vitatott zenei alkotás valóban plágium. "A szoftveres megvalósítása nagyon egyszerű és ennek köszönhetően gyakorlatilag bármely asztali számítógépen kiválóan használható" -mondta Müllensiefen.

Maga az alkalmazás a hasonlóságokat vizsgáló algoritmusokra épül. Matematikai módszerekkel kutatják, hogy az egyes melódiáknak melyik része hasonlít más művek dallamaira, majd összegzik az eredményeket és minősítik az egyezéseket. Nullával jelölik, ha egy dal teljesen új, eltér a többitől és egyessel, ha teljesen megegyezik egy másik zeneszámmal. Az erre a feladatra legjobban használható algoritmusokat 1977-ben Amos Tversky dolgozta ki, igaz eddig elsősorban a kognitív pszichológiában alkalmazták őket.

"Elvileg azt is állíthatnánk, hogy a szoftver minden popzenei plágiumot automatikusan felismer. Azonban ehhez először létre kellene hozni egy megfelelő adatbázist. Az intézetben lévő adatbázis csupán körülbelül 14 000 dalt ölel fel,amelyek között vannak az 1950-es évekből származó, de mai felvételek is. Ki lehetne alakítani egy olyan üzleti modellt, amelynél az előadók vagy a kiadók beadhatnák a kész műveiket és az adatbázis tartalmával összehasonlítva kideríthető lenne, hogy valóban egy új alkotásról van-e szó vagy sem" - jelentette ki Daniel Müllensiefen.

Kérdéses azonban, hogy a nemzetközi zeneipar mennyire lesz hajlandó alkalmazni ezt a megoldást és nem próbálja-e meg a szoftvert egy kiadó a saját céljaira felhasználni. A szakember mindenesetre nem tart ettől, ehelyett inkább a program tovább finomításán dolgozik. Az első tesztben csupán 20 bírósági ügyet vizsgáltak meg. A közeljövőben európai, elsősorban brit és német plágiumeseteknél is tesztelni akarják a szoftvert.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • B0nFire #9
    A fő gond az, hogy alapvetően a zene 12 hangból áll összvissz; olyan dallamot gyakorlatilag nem lehet kitalálni, ami már ne hangzott volna el. Továbbá az európai zenei kultúra is tovább szűkíti a zeneszerzés határait. A tömegigény nem igazán kattan rá a 7/8-os, vagy 9/8- os ütemekre. Csak a 4/4-et tudja tartósan elviselni, mert ahhoz szokott.

    Továbbá van egy bizonyos akkordsorozat, amire érdemes építkezni - ez különben alapfokú zeneelmélet -, mert különben a dal nem lesz a fülnek kedves, legalábbis nehezebben befogadható. Ez is szűkíti a lehetőségeket, méghozzá cefetül.

    Abban totál igaza van Killer Bee-nek, hogy nagyon nehéz meghatározni, hogy honnantól számít valami lopásnak, mert ez a pontatlan logika kategóriájába tartozik.

    Ennek meg annyi a veleje, hogy tulajdonképpen nehéz meghatározni olyasmit, hogy mekkora ember számít magasnak, vagy hány vízcsepp számít esőnek. Ugye az előbbi sem egyértelmű, mert ha egy 190 cm-es emberre azt mondjuk, hogy magas, akkor mi van a 198,9 cm-essel? Továbbá másként ítélik meg az északi skandinávok a magasságot és megint másként a távol-keletiek.

    A másik példa esetén arra az esőre, amit esetleg a nagyvárosi ember borzasztó zivatarként ér meg, egy mezőgazdász azt mondja, hogy "Ugyan már! Még a port sem verte fel", - ugyanis az ő érdeke az lenne, hogy jól átázzon a föld, a városinak meg, hogy száraz maradjon az út, ne csússzon a kocsi.

    Ha ezt a plágiumot tényleg komolyan akarnák venni, a mai könnyűzenészeknek bizony fölkopna az álluk. Vicc az egész.
  • tmisi #8
    Na akkor az NGOHT-nak befellegzett (ott mindig ugyanaz megy szüntelenül). :D
  • hol9672 #7
    Volt már ilyen : audio indexelő és kereső oldal hash alapon
  • hol9672 #6
    A gond csak ott lesz, hogy bizonyos alap ritmusszerkezetek nélkül nem lehet zenét irni.

  • bakagaijin #5
    Sry, az első link helyesen.
  • bakagaijin #4
    Ez poén lesz, totál ki fog halni a zene :). Ezek megvannak? :) És a klasszikus. Stb-stb :).
  • KillerBee #3
    Már megint brit tudósok...

    Eddig sem a hasonlóságok felismerése volt a probléma, ehhez elég a fülünk. A gond a plágium definíciójával van, mert a zenei hasonlóság nem számszerűsíthető értelmes módon. Főtémában hány hang egyezése engedhető meg? És díszítésben? Az egyezés a zene hány százalékát teheti ki? Mindez hogyan határozható meg? Mi van, ha kicsit eltér a két dallam, mégis nagyon hasonló - hogyan számszerűsíthető a hasonlóság? Mi van, ha idézek egy másik zenéből?
  • NullZ3r0 #2
    Kihalna a tuc-tuc. :D
  • Darth Sith #1
    "Ki lehetne alakítani egy olyan üzleti modellt, amelynél az előadók vagy a kiadók beadhatnák a kész műveiket és az adatbázis tartalmával összehasonlítva kideríthető lenne, hogy valóban egy új alkotásról van-e szó vagy sem"
    szerintem ez a kiadóknak nem igazán érné meg.. kiderülne h minden második szám valaminek az átirata, és manapság a populáris zenék 80%-a ugyanarra az ütemre/alapra épül...