Berta Sándor
Szoftverrel a zenei plágiumok ellen
A zenei művek kapcsán gyakran tör ki komoly vita arról, hogy az adott zeneszám plágium-e vagy sem. E kérdés eldöntésében már egy számítógépes program is segíthet.
A jövőben még gyorsabban felismerhető lesz, hogy ha egy dal esetében plágiumról vagy egy újrafeldolgozott műről van szó. Brit kutatók ugyanis olyan szoftvert fejlesztettek ki, amely úgynevezett kognitív hasonlóság-algoritmusok segítségével feltűnő párhuzamokat keres a különböző zeneszámok között. "Más területeken már régóta alkalmaznak ilyen algoritmusokat" - közölte Daniel Müllensiefen, a Londoni Egyetem munkatársa.
Müllensiefen és zenetudós kollégája, Marc Pendzich amerikai bírósági ítéleteken bizonyították be a szoftver hiteles működését, és hogy nagyon is hasznos segítséget jelenthet a művészek és a kiadók számára. A program ugyanis a vizsgált esetek 90 százalékában pontosan megállapította, hogy az adott perben a vitatott zenei alkotás valóban plágium. "A szoftveres megvalósítása nagyon egyszerű és ennek köszönhetően gyakorlatilag bármely asztali számítógépen kiválóan használható" -mondta Müllensiefen.
Maga az alkalmazás a hasonlóságokat vizsgáló algoritmusokra épül. Matematikai módszerekkel kutatják, hogy az egyes melódiáknak melyik része hasonlít más művek dallamaira, majd összegzik az eredményeket és minősítik az egyezéseket. Nullával jelölik, ha egy dal teljesen új, eltér a többitől és egyessel, ha teljesen megegyezik egy másik zeneszámmal. Az erre a feladatra legjobban használható algoritmusokat 1977-ben Amos Tversky dolgozta ki, igaz eddig elsősorban a kognitív pszichológiában alkalmazták őket.
"Elvileg azt is állíthatnánk, hogy a szoftver minden popzenei plágiumot automatikusan felismer. Azonban ehhez először létre kellene hozni egy megfelelő adatbázist. Az intézetben lévő adatbázis csupán körülbelül 14 000 dalt ölel fel,amelyek között vannak az 1950-es évekből származó, de mai felvételek is. Ki lehetne alakítani egy olyan üzleti modellt, amelynél az előadók vagy a kiadók beadhatnák a kész műveiket és az adatbázis tartalmával összehasonlítva kideríthető lenne, hogy valóban egy új alkotásról van-e szó vagy sem" - jelentette ki Daniel Müllensiefen.
Kérdéses azonban, hogy a nemzetközi zeneipar mennyire lesz hajlandó alkalmazni ezt a megoldást és nem próbálja-e meg a szoftvert egy kiadó a saját céljaira felhasználni. A szakember mindenesetre nem tart ettől, ehelyett inkább a program tovább finomításán dolgozik. Az első tesztben csupán 20 bírósági ügyet vizsgáltak meg. A közeljövőben európai, elsősorban brit és német plágiumeseteknél is tesztelni akarják a szoftvert.
A jövőben még gyorsabban felismerhető lesz, hogy ha egy dal esetében plágiumról vagy egy újrafeldolgozott műről van szó. Brit kutatók ugyanis olyan szoftvert fejlesztettek ki, amely úgynevezett kognitív hasonlóság-algoritmusok segítségével feltűnő párhuzamokat keres a különböző zeneszámok között. "Más területeken már régóta alkalmaznak ilyen algoritmusokat" - közölte Daniel Müllensiefen, a Londoni Egyetem munkatársa.
Müllensiefen és zenetudós kollégája, Marc Pendzich amerikai bírósági ítéleteken bizonyították be a szoftver hiteles működését, és hogy nagyon is hasznos segítséget jelenthet a művészek és a kiadók számára. A program ugyanis a vizsgált esetek 90 százalékában pontosan megállapította, hogy az adott perben a vitatott zenei alkotás valóban plágium. "A szoftveres megvalósítása nagyon egyszerű és ennek köszönhetően gyakorlatilag bármely asztali számítógépen kiválóan használható" -mondta Müllensiefen.
Maga az alkalmazás a hasonlóságokat vizsgáló algoritmusokra épül. Matematikai módszerekkel kutatják, hogy az egyes melódiáknak melyik része hasonlít más művek dallamaira, majd összegzik az eredményeket és minősítik az egyezéseket. Nullával jelölik, ha egy dal teljesen új, eltér a többitől és egyessel, ha teljesen megegyezik egy másik zeneszámmal. Az erre a feladatra legjobban használható algoritmusokat 1977-ben Amos Tversky dolgozta ki, igaz eddig elsősorban a kognitív pszichológiában alkalmazták őket.
"Elvileg azt is állíthatnánk, hogy a szoftver minden popzenei plágiumot automatikusan felismer. Azonban ehhez először létre kellene hozni egy megfelelő adatbázist. Az intézetben lévő adatbázis csupán körülbelül 14 000 dalt ölel fel,amelyek között vannak az 1950-es évekből származó, de mai felvételek is. Ki lehetne alakítani egy olyan üzleti modellt, amelynél az előadók vagy a kiadók beadhatnák a kész műveiket és az adatbázis tartalmával összehasonlítva kideríthető lenne, hogy valóban egy új alkotásról van-e szó vagy sem" - jelentette ki Daniel Müllensiefen.
Kérdéses azonban, hogy a nemzetközi zeneipar mennyire lesz hajlandó alkalmazni ezt a megoldást és nem próbálja-e meg a szoftvert egy kiadó a saját céljaira felhasználni. A szakember mindenesetre nem tart ettől, ehelyett inkább a program tovább finomításán dolgozik. Az első tesztben csupán 20 bírósági ügyet vizsgáltak meg. A közeljövőben európai, elsősorban brit és német plágiumeseteknél is tesztelni akarják a szoftvert.