Gyurkity Péter

Samsung: elkészült a fázisváltó memória

A Samsung évekkel ezelőtt bejelentett prototípusát idén nyáron követték volna az első végleges példányok, ám némi csúszást követően, csak most készültek el - a flashmemóriát váltanák le az új platformmal.

A Samsung eredetileg még 2006 során jelentette be, hogy elkészültek a PRAM (phase change random access memory) prototípusával, amely drasztikus mértékben megnövelheti a non-volatile flashmemóriák esetében megszokott átviteli sebességet, valamint az élettartamot. Ezt hosszú csend követte, időközben az Intel is megvillantotta eredményét, amelyet szintén a platformot eredetileg kialakító Ovonyx cég munkájára alapoztak, most pedig végre elérkeztünk az igazi áttöréshez.

A dél-koreai gyártó ugyanis bejelentette, hogy több hónapos csúszást követően végre elkészültek az első végleges példányokkal, amelyek a prototípushoz hasonlóan 512 Mb-es változatok, és továbbra is jelentős előrelépést ígérnek mindkét területen. Az első tesztek eredményei alapján arra számíthatunk, hogy a PRAM durván 7 és 10-szeres sebességnövekedést jelent majd az olvasás és írás terén, a fogyasztás pedig csökken, hiszen alapvetően sokkal egyszerűbb eljárással oldják meg az adattárolást - a Samsung 20 százalékkal hosszabb üzemidőt tart lehetségesnek egyedül ezen fejlesztés által a különféle hordozható eszközöknél.

A PRAM kalkogenid üveget használ fel, ami kiemelkedően gyorsan tudja váltogatni kristályos és amorf állapotát. A fenti adatokat a hagyományos NAND és NOR flashmemóriákkal összevetve érték el, ezt pedig megfejelik az írási ciklusok számának drasztikus növelésével, hiszen ezek a fejlesztések sokkal tovább lesznek majd működőképesek, mint elődeik. Az eleinte 60 nanométeres gyártástechnológiával készülő memóriachipek azonban csak az első lépést jelentik, a kereskedelmi forgalomban történő megjelenés után ugyanis még finomabb eljárást használnak majd.

Pontos megjelenési időt nem említenek a bejelentésben, de a Samsung arra számít, hogy egyik kulcsfontosságú fejlesztésük lesz a PRAM az elkövetkező időszakban.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • KillerBee #14
    A külső interface-en át elérhetők valóban nevezhetők az SSD előfutárának. De csak annak, amint egy kártyaolvasó + memóriakártya kombót sem nevehetünk SSD-nek.
  • kvp #13
    "Na-na, ne keverjük a szezont a fazonnal. Egy a rendszer címtartományába dekódolt EPROM-ot (vagy bármilyen egyéb memóriát) én semmiképpen nem neveznék SSD-nek - és a különbség nem abban van, hogy csak olvasható volt. Alapvetően másképp kezelte a rendszer azt az EPROM-ot, lényegében rendszermemóriaként olvasta, hiszen a processzor címtartományába volt dekódolva.
    ...
    File-rendszer sem volt azokon az EPROM-okon."

    Mar amelyik. Amit csak egy kulso interface-en keresztul lehetett elerni, azt nem neveznem rendszermemorianak. Marpedig commodore 64-en mindket fajtabol volt, de a nagyobbakat (tobb megasak) csak kulso keszulekkent lehetett megoldani, mert nem volt akkora cimtartomany, a lapozas meg kurulmenyes lett volna (lapozast tobbnyire a jatek kartyak hasznaltak). Igy megfelelo kernel hook-ot hasznalva a szoftverek sima kulso meghajtonak lattak. (csak a driver kis eprom-ja volt belapozva a rendszer cimterbe, a masik eprom-ot port irassal es olvasassal lehetett hardveresen elerni) Mivel c64-en a keszulekek file alapu interace-t hasznaltak, ezert a filerendszer elterhetett a lemezeken megszokottol ezt a felhasznalo program nem latta, kb. olyan volt mint ma az smb protokoll (windows konyvtar megosztas). A dolog lenyege a geos (egy grafikus shell) gyors futtatasa volt, mivel minden read-only (rendszer) file johetett az eprom-bol, de ugyanide modositas nelkul elfertek a felhasznaloi programok is. Szoval a technologia nem eppen uj...
  • KillerBee #12
    Na-na, ne keverjük a szezont a fazonnal. Egy a rendszer címtartományába dekódolt EPROM-ot (vagy bármilyen egyéb memóriát) én semmiképpen nem neveznék SSD-nek - és a különbség nem abban van, hogy csak olvasható volt. Alapvetően másképp kezelte a rendszer azt az EPROM-ot, lényegében rendszermemóriaként olvasta, hiszen a processzor címtartományába volt dekódolva.

    Ezzel szemben az SSD írása-olvasása eszközkezelőkön és interface-eken keresztül történik, a CPU közvetlenül nem is éri el a memóriacellákat - és itt most nem a blokkos írásra-olvasásra vagy a címzőáramkörökre gondolok. File-rendszer sem volt azokon az EPROM-okon.

    A microfuse eszközöket normál körülmények között valóban szinte csak kalapáccsal lehet tönkretenni. Azoknak, akik nem ismerik: az áramkörbe rövidzárakat égettek be, a rövidzár megléte vagy annak hiánya tárolta az infót. Gyakorlatilag tönkretehetetlen, ha nem teszik ki túlfeszültségnek vagy ESD-nek.
  • kvp #11
    "Még szinte el sem kezdik adni, de a technológia máris elavult???"

    Mar commodore 64-hez is volt ssd, nekem talan meg valahol megvan a szekreny tetejen. De ssd-kkel mentek a holdra az apollok is es van egy osoreg ssd-s 486-os 10 inch-es laptopom is. A technologia nem uj, csak tobbfele valtozata letezik. Nekem a kedvencem az egyszer irhato microfuse alapu eprom, ezek mennek tonkre a legnehezebben (par evezredet valoszinuleg kibirnak). Aztan jott az eeprom, majd ennek a leszarmazottja a nor flash, majd az olcsobb es nagyobb kapacitasu nand flash, majd ebbol fejlodott ki az slc es az mlc nand flash. Egyre olcsobbak, egyre gyorsabbak es egyre rovidebb az elettartalmuk.

    Korabban leteztek olyan technologiak mint a core memory (lasd: apollo es a korai szamitogepek) vagy most a fazisvalto memoria, de a jovoben meg ott lehet a memrisztor is. Aztan ezek vagy bevalnak es elterjednek vagy nem. Attol, hogy mas a mukodesuk, meg ugyanugy non volatile random access memoriakent latja oket a szamitogep, tehat teljesen mindegy milyen technologia van a chipben.
  • KillerBee #10
    "Kezdek megzavarodni."

    Ez elég nagy baj. Más a helyedben csak összezavarodna.
  • amitakartok #9
    Kezdek megzavarodni. Először jön a flash drive hogy leváltsa a floppyt. Évekkel később jön az azonos módon operáló SSD hogy leváltsa a vinyót. Még szinte el sem kezdik adni, de a technológia máris elavult???
  • KillerBee #8
    A mostaniaknál kisebb a cellaméret, ám ezzel nem arányosan (hanem kevésbé) csökkent a programozási feszültség. Ezért a programozás erősebben igénybe veszi a cellát, amely gyorsabban tönkremegy.
  • Nonix #7
    kapacitás az méret függő ilyen esetben, vagy tévedem ? :)
  • Rexhawk #6
    PRAM előnyei:
    100 szor több irást bír ki, mint a Flash
    20%-kal kevesebb fogyasztás
    7-10 szeres sebbességnövkedés a Flashhez képest
    jobb véletlenszerű irás
    hátrányai:
    magas ár
    kis kapacitás
  • NEXUS6 #5
    Jó neked!

    Amúgy az talán igaz, hogy a régi kisebb kapacitásúak mintha tovább bírnák, szal azok valszeg még működő állapotba kerülnek a kukába.

    GB feletti pendrájvnál, memkarinál szerintem bármikor lehet számítani a meghibásodásra.