kvp#13
"Na-na, ne keverjük a szezont a fazonnal. Egy a rendszer címtartományába dekódolt EPROM-ot (vagy bármilyen egyéb memóriát) én semmiképpen nem neveznék SSD-nek - és a különbség nem abban van, hogy csak olvasható volt. Alapvetően másképp kezelte a rendszer azt az EPROM-ot, lényegében rendszermemóriaként olvasta, hiszen a processzor címtartományába volt dekódolva.
...
File-rendszer sem volt azokon az EPROM-okon."
Mar amelyik. Amit csak egy kulso interface-en keresztul lehetett elerni, azt nem neveznem rendszermemorianak. Marpedig commodore 64-en mindket fajtabol volt, de a nagyobbakat (tobb megasak) csak kulso keszulekkent lehetett megoldani, mert nem volt akkora cimtartomany, a lapozas meg kurulmenyes lett volna (lapozast tobbnyire a jatek kartyak hasznaltak). Igy megfelelo kernel hook-ot hasznalva a szoftverek sima kulso meghajtonak lattak. (csak a driver kis eprom-ja volt belapozva a rendszer cimterbe, a masik eprom-ot port irassal es olvasassal lehetett hardveresen elerni) Mivel c64-en a keszulekek file alapu interace-t hasznaltak, ezert a filerendszer elterhetett a lemezeken megszokottol ezt a felhasznalo program nem latta, kb. olyan volt mint ma az smb protokoll (windows konyvtar megosztas). A dolog lenyege a geos (egy grafikus shell) gyors futtatasa volt, mivel minden read-only (rendszer) file johetett az eprom-bol, de ugyanide modositas nelkul elfertek a felhasznaloi programok is. Szoval a technologia nem eppen uj...