Összefogtak a nagyok a Google könyvkeresője ellen

A világ jazz-zenészeinek és -rajongóinak legnagyobb megkönnyebbülésére örömmel konstatálom, hogy a felperes ill. jogi képviselõje több mint 3 napja (74 órája) nem jelentkezett és nem adta elõ érveit. A magyar perrendtartás értelmében ezért a felperes keresetét a bíróság elutasította. A bíróság határozata ellen fellebbezésnek nincs helye.

A jazzvilág fellélegezhet! Halleluja!

Ah, és kérlek, linkeld már be a "Lick My Lollipop" címû örökbecsû zenemû általad legautentikusabbnak tartott elõadását, hadd tudjam meg én is, minek az elõsegítésével vádolod a jazzt.

"miért gondolod azt, hogy tévúton vagyok, amikor részben a cikkre támaszkodva azt mondom, a jazz hozzájárult a mostani szabadosabb zenék létrejöttéhez és önmagában is hordoz ilyen értékeket."

Csak a cikkre támaszkodva mondtad, de még attól is részben elhatároltad magad. A saját véleményedet olyan szûken fejtetted ki, hogy az számomra nem vitaképes. Ennek ellenére válaszolok rájuk, de ha folytatni kívánod velem ezt a beszélgetést, akkor elõször olvasni akarom a saját véleményedet ill. indoklásodat arról, amit a második mondatodban írsz. Ha ui. állítasz valamit, akkor elõször szabatosan indokold meg azt és csak ezután várd mástól, hogy elmondja a véleményét.

"Szerintem a szerzõ szándéka a poppal, mint mûfajjal való foglalkozás és ebbe a gondolatmenetbe illeszti bele a jazzt. Talán jogosan, mert jelenünk elõadói is gyakran kölcsönzik a mûfaj hangzását."

Miben minõsít egy mûfajt az, hogy más mûfajok kölcsönveszik a hangzását? (Csak mellékesen: szerinted milyen gyakori a popzenében a jazz hangzásának kölcsönvétele? - na persze megint elõjön az, te mit tartasz jazznek...) Ez nem inkább a kölcsönvevõ mûfajt ill. szerzõt minõsíti? Pl. a "klasszikusok popritmusban" címû förmedvények a klasszikus zenét ill. pl. Mozartot, Beethovent, Bachot stb. minõsítik vagy azt, aki e förmedvényeket létrehozza?

Másfelõl feltéve, de meg nem engedve, hogy a kölcsönvétel minõsíti a forrás mûfajt, szerinted miként minõsíti a jazzt az, hogy Sztravinszkij és Sosztakovics is kölcsönzött tõle? Gershwinrõl vagy Coplandrõl már nem is beszélve...

"De nem csak ezért, mert a jazzhez - vagy legalább némely hajtásához - tagadhatatlanul hozzátartozik egy fajta szabadosság, ami korunkban teljesedett ki, így akár megalapozóként vagy elõfutárként is tekinthetõ mostani 'Lick my lolipop' szintû zenék számára."

Ugyanezzel az erõvel vádolhatnád az operát is azzal, hogy megalapozója vagy elõfutára volt az operettnek. Bár a szabadosságot nem értem, pontosabban semmiféle szabadosságot nem látok a minimális zenei eszköztárat felvonultató nyálzenében vagy tánczenében. Hacsak nem a korábbi hagyományoktól való eltávolodásra gondolsz, na de a klasszikus zene egész története is errõl szól.

Kérlek, definiáld a szabadosság fogalmát, szembeállítva a szabadsággal, az improvizációval és a variációval. A variáció és az improvizáció ui. vastagon megtalálható a klasszikus zenében is: a variációra példát sem kell mondanom, az improvizáció esetén meg gondolj csak a versenymûvek kadenciáira. Más kérdés, hogy egyes jól sikerült kadenciák rögzültek az elõadói gyakorlatban, sõt sok elõadó épp a zeneszerzõ kadenciáival adja elõ az adott mûvet, de soha nem váltak kötelezõvé. Az elõadói szabadság szintén megtalálható a klasszikus zenében, elég csak arra gondolni, mennyire másképpen szól egy mû különbözõ elóadóktól.

A jazzhez nemcsak hozzátartozik egyfajta elõadói "szabadosság" (azért várom a definíciódat), hanem egyenesen ez teszi a jazzt azzá, ami. Hozzátéve természetesen, hogy amit te pejoratíve szabadosságnak hívsz, az a jazzben az elõadói szabadság és improvizáció, a jazz legmélyebb lényege.


Hogy megint kötözködjek veled:

"változékony hangvételû hozzászólásai vannak"

Ugye változatost akartál írni?

Magas labdát adtál, inkább nem ütöm le. Mindenesetre abban egyetértünk, hogy változékony hangvételû hozzászólásai vannak. <#buck>

A magasabb kultúra, abszolút zenei értékek, stb. rész már tisztázott, szerintem egész jól leírtad az egyik hosszabb, noha nem nekem címzett hozzászólásodban. Arról kéne végre nyilatkoznod, hogy miért gondolod azt, hogy tévúton vagyok, amikor részben a cikkre támaszkodva azt mondom, a jazz hozzájárult a mostani szabadosabb zenék létrejöttéhez és önmagában is hordoz ilyen értékeket. (Félreértésed elkerülése érdekében természetesen a jazzben nem csak ez az egy irányzat van.) Eddig csak arról beszéltél, hogy így meg úgy mennyire nem értek hozzá - ami talán igaz is, de ezzel nem megyünk elõre. Akár 'brutálnagy' betûkkel azt is írhatnád, hogy NEM. Nagyjából egyen értékûek lennének. <#wink> #73-assal az a legfõbb gond, hogy jól jelzi: kötekedni szeretnél.

"Nekem is megvannak a hibáim, természetesen."

Aha, a túlzott szerénységed.

Szia ziip!

KillerBee másként mûködik. Szerintem szkizoid alkat, de azzal is együtt lehet élni. Ezt nem sértésnek szántam, bár lehet, hogy õ annak fogja venni. Nekem is megvannak a hibáim, természetesen.

Az elõbb világosan leírtam, erre most megint folytatod. 😞

Te nem megkérdezted, hogy szerintem a jazz a magas kultúra része-e, hanem kétségbe vontad, ez világos volt a kérdést követõ mondatodból és a megadott linkbõl. A hozzászólásomból amúgy is tökéletesen világos volt, hogy a jazzt magasabb kultúrának tartom, ezt fölösleges lett volna megkérdezned. Bár én hiszek az abszolút mûvészeti értékekben, ízlésekrõl nem kezdeményezek vitát és nem bocsátkozom vitába, még veled sem.

"a valóságban azonban az a helyzet, hogy a pop zenének is megvan a maga létjogosultsága."

Minden zenének megvan a létjogosultsága, amit valaki hallgat vagy mûvel. Ez az állításod ezért tökéletesen semmitmondó.

"Ha csak fele annyira próbálnál egyezkedni mint én"

Mirõl is kellene egyezkednünk? Az egyezkedés kompromisszumkeresés. Mi célja/haszna is lenne annak, hogy közelítsük egymáshoz az állaspontjainkat? Egyáltalán miféle nézetkülönbség áll fenn köztünk?

"és leírtad volna, hogy mit gondolsz a témáról"

Mi a téma? Ezt még mindig nem fogalmaztad meg, pedig többször megkérdeztem már, legutóbb a #72-ben.

"lényegtelen dolgokat forgatsz ki, mintha ezzel bármiféle elõnyre is szert tudnál tenni."

Komoly elõny lenne, ha végre leírnád, mi a téma és mi mellett ill. ellen vársz tõlem érveket. Ezt legutóbb a #72-ben kérdeztem tõled, választ nem kaptam.

"akkor már rég vége lenne ennek a vitának(?)"

A vita még el sem kezdõdött, mivel fogalmam sincs, mi a vitatéma. Leírnád?

"A #73-as már csak a hab a tortán."

Miért is? Mert leírtam, hogy többes szám elsõ személy helyett (amiben én is benne foglaltatok) csak a magad nevében beszélj? Ebben mi rossz van?

Elõször is kijelentetted, hogy: "A magasabb kultúra soha nem volt mindenki szellemi tápláléka...", majd beírtál néhány jazz zenészt, majd linkeltél is tõlük mûveket. Bátorkodtam megkérdezni, hogy ezek szerint te a jazzt magasabb kultúrának tartod-e, vagy hogy is van ez? Utána persze elég otrombán reagáltál, csodálkoztam hogy miért. Azóta kénytelen voltam rájönni, hogy alaphangon ilyen vagy. <#shakehead>

Azért beszéltem a szándékról, mert a témát sok oldalról meg lehet közelíteni. Az csak az egyik, amit a cikk szerzõje választott, és abban megközelítésben szerintem helyes, amit ír(!). Bár nem túl gyakorlatias, mert elméletben ugyan igaz, hogy törekedni kell a mélyebb mûvészi értékekre, a valóságban azonban az a helyzet, hogy a pop zenének is megvan a maga létjogosultsága. Tehát úgy vagyok vele, hogy egyetértek a tartalmával, de az a valós képnek csak egy foltját fedi le. Tehát a véleményem sem egyezik meg vele.

Egyszer mondtad, hogy nincs igazam - nyilván. Gyakorlatilag ott tartunk, hogy az összes hozzám intézett válaszodban ugyanazt ismétled meg, csak pepitában. Ha csak fele annyira próbálnál egyezkedni mint én, akkor már rég vége lenne ennek a vitának(?), és leírtad volna, hogy mit gondolsz a témáról. Jellemzõ, hogy lényegtelen dolgokat forgatsz ki, mintha ezzel bármiféle elõnyre is szert tudnál tenni. A végén meg jössz a vita kultúrával. <#puszis> A #73-as már csak a hab a tortán.

"Enyhe kifejezés. Szerintem megfelelõ. Igaz, ez szószerkezet, de ezen nem akadunk fenn."

Beszélj csak a magad nevében.