82
  • KillerBee
    #82
    A világ jazz-zenészeinek és -rajongóinak legnagyobb megkönnyebbülésére örömmel konstatálom, hogy a felperes ill. jogi képviselője több mint 3 napja (74 órája) nem jelentkezett és nem adta elő érveit. A magyar perrendtartás értelmében ezért a felperes keresetét a bíróság elutasította. A bíróság határozata ellen fellebbezésnek nincs helye.

    [Mély sóhaj] A jazzvilág fellélegezhet! Halleluja!
  • KillerBee
    #81
    Ah, és kérlek, linkeld már be a "Lick My Lollipop" című örökbecsű zenemű általad legautentikusabbnak tartott előadását, hadd tudjam meg én is, minek az elősegítésével vádolod a jazzt.
  • KillerBee
    #80
    "miért gondolod azt, hogy tévúton vagyok, amikor részben a cikkre támaszkodva azt mondom, a jazz hozzájárult a mostani szabadosabb zenék létrejöttéhez és önmagában is hordoz ilyen értékeket."

    Csak a cikkre támaszkodva mondtad, de még attól is részben elhatároltad magad. A saját véleményedet olyan szűken fejtetted ki, hogy az számomra nem vitaképes. Ennek ellenére válaszolok rájuk, de ha folytatni kívánod velem ezt a beszélgetést, akkor először olvasni akarom a saját véleményedet ill. indoklásodat arról, amit a második mondatodban írsz. Ha ui. állítasz valamit, akkor először szabatosan indokold meg azt és csak ezután várd mástól, hogy elmondja a véleményét.

    "Szerintem a szerző szándéka a poppal, mint műfajjal való foglalkozás és ebbe a gondolatmenetbe illeszti bele a jazzt. Talán jogosan, mert jelenünk előadói is gyakran kölcsönzik a műfaj hangzását."

    Miben minősít egy műfajt az, hogy más műfajok kölcsönveszik a hangzását? (Csak mellékesen: szerinted milyen gyakori a popzenében a jazz hangzásának kölcsönvétele? - na persze megint előjön az, te mit tartasz jazznek...) Ez nem inkább a kölcsönvevő műfajt ill. szerzőt minősíti? Pl. a "klasszikusok popritmusban" című förmedvények a klasszikus zenét ill. pl. Mozartot, Beethovent, Bachot stb. minősítik vagy azt, aki e förmedvényeket létrehozza?

    Másfelől feltéve, de meg nem engedve, hogy a kölcsönvétel minősíti a forrás műfajt, szerinted miként minősíti a jazzt az, hogy Sztravinszkij és Sosztakovics is kölcsönzött tőle? Gershwinről vagy Coplandről már nem is beszélve...

    "De nem csak ezért, mert a jazzhez - vagy legalább némely hajtásához - tagadhatatlanul hozzátartozik egy fajta szabadosság, ami korunkban teljesedett ki, így akár megalapozóként vagy előfutárként is tekinthető mostani 'Lick my lolipop' szintű zenék számára."

    Ugyanezzel az erővel vádolhatnád az operát is azzal, hogy megalapozója vagy előfutára volt az operettnek. Bár a szabadosságot nem értem, pontosabban semmiféle szabadosságot nem látok a minimális zenei eszköztárat felvonultató nyálzenében vagy tánczenében. Hacsak nem a korábbi hagyományoktól való eltávolodásra gondolsz, na de a klasszikus zene egész története is erről szól.

    Kérlek, definiáld a szabadosság fogalmát, szembeállítva a szabadsággal, az improvizációval és a variációval. A variáció és az improvizáció ui. vastagon megtalálható a klasszikus zenében is: a variációra példát sem kell mondanom, az improvizáció esetén meg gondolj csak a versenyművek kadenciáira. Más kérdés, hogy egyes jól sikerült kadenciák rögzültek az előadói gyakorlatban, sőt sok előadó épp a zeneszerző kadenciáival adja elő az adott művet, de soha nem váltak kötelezővé. Az előadói szabadság szintén megtalálható a klasszikus zenében, elég csak arra gondolni, mennyire másképpen szól egy mű különböző elóadóktól.

    A jazzhez nemcsak hozzátartozik egyfajta előadói "szabadosság" (azért várom a definíciódat), hanem egyenesen ez teszi a jazzt azzá, ami. Hozzátéve természetesen, hogy amit te pejoratíve szabadosságnak hívsz, az a jazzben az előadói szabadság és improvizáció, a jazz legmélyebb lényege.


    Hogy megint kötözködjek veled:

    "változékony hangvételű hozzászólásai vannak"

    Ugye változatost akartál írni?
  • ziipp
    #79
    Magas labdát adtál, inkább nem ütöm le. Mindenesetre abban egyetértünk, hogy változékony hangvételű hozzászólásai vannak.
  • ziipp
    #78
    A magasabb kultúra, abszolút zenei értékek, stb. rész már tisztázott, szerintem egész jól leírtad az egyik hosszabb, noha nem nekem címzett hozzászólásodban. Arról kéne végre nyilatkoznod, hogy miért gondolod azt, hogy tévúton vagyok, amikor részben a cikkre támaszkodva azt mondom, a jazz hozzájárult a mostani szabadosabb zenék létrejöttéhez és önmagában is hordoz ilyen értékeket. (Félreértésed elkerülése érdekében természetesen a jazzben nem csak ez az egy irányzat van.) Eddig csak arról beszéltél, hogy így meg úgy mennyire nem értek hozzá - ami talán igaz is, de ezzel nem megyünk előre. Akár 'brutálnagy' betűkkel azt is írhatnád, hogy NEM. Nagyjából egyen értékűek lennének. #73-assal az a legfőbb gond, hogy jól jelzi: kötekedni szeretnél.
  • KillerBee
    #77
    "Nekem is megvannak a hibáim, természetesen."

    Aha, a túlzott szerénységed.
  • Epikurosz
    #76
    Szia ziip!

    KillerBee másként működik. Szerintem szkizoid alkat, de azzal is együtt lehet élni. Ezt nem sértésnek szántam, bár lehet, hogy ő annak fogja venni. Nekem is megvannak a hibáim, természetesen.
  • KillerBee
    #75
    Az előbb világosan leírtam, erre most megint folytatod. :(

    Te nem megkérdezted, hogy szerintem a jazz a magas kultúra része-e, hanem kétségbe vontad, ez világos volt a kérdést követő mondatodból és a megadott linkből. A hozzászólásomból amúgy is tökéletesen világos volt, hogy a jazzt magasabb kultúrának tartom, ezt fölösleges lett volna megkérdezned. Bár én hiszek az abszolút művészeti értékekben, ízlésekről nem kezdeményezek vitát és nem bocsátkozom vitába, még veled sem.

    "a valóságban azonban az a helyzet, hogy a pop zenének is megvan a maga létjogosultsága."

    Minden zenének megvan a létjogosultsága, amit valaki hallgat vagy művel. Ez az állításod ezért tökéletesen semmitmondó.

    "Ha csak fele annyira próbálnál egyezkedni mint én"

    Miről is kellene egyezkednünk? Az egyezkedés kompromisszumkeresés. Mi célja/haszna is lenne annak, hogy közelítsük egymáshoz az állaspontjainkat? Egyáltalán miféle nézetkülönbség áll fenn köztünk?

    "és leírtad volna, hogy mit gondolsz a témáról"

    Mi a téma? Ezt még mindig nem fogalmaztad meg, pedig többször megkérdeztem már, legutóbb a #72-ben.

    "lényegtelen dolgokat forgatsz ki, mintha ezzel bármiféle előnyre is szert tudnál tenni."

    Komoly előny lenne, ha végre leírnád, mi a téma és mi mellett ill. ellen vársz tőlem érveket. Ezt legutóbb a #72-ben kérdeztem tőled, választ nem kaptam.

    "akkor már rég vége lenne ennek a vitának(?)"

    A vita még el sem kezdődött, mivel fogalmam sincs, mi a vitatéma. Leírnád?

    "A #73-as már csak a hab a tortán."

    Miért is? Mert leírtam, hogy többes szám első személy helyett (amiben én is benne foglaltatok) csak a magad nevében beszélj? Ebben mi rossz van?
  • ziipp
    #74
    Először is kijelentetted, hogy: "A magasabb kultúra soha nem volt mindenki szellemi tápláléka...", majd beírtál néhány jazz zenészt, majd linkeltél is tőlük műveket. Bátorkodtam megkérdezni, hogy ezek szerint te a jazzt magasabb kultúrának tartod-e, vagy hogy is van ez? Utána persze elég otrombán reagáltál, csodálkoztam hogy miért. Azóta kénytelen voltam rájönni, hogy alaphangon ilyen vagy.

    Azért beszéltem a szándékról, mert a témát sok oldalról meg lehet közelíteni. Az csak az egyik, amit a cikk szerzője választott, és abban megközelítésben szerintem helyes, amit ír(!). Bár nem túl gyakorlatias, mert elméletben ugyan igaz, hogy törekedni kell a mélyebb művészi értékekre, a valóságban azonban az a helyzet, hogy a pop zenének is megvan a maga létjogosultsága. Tehát úgy vagyok vele, hogy egyetértek a tartalmával, de az a valós képnek csak egy foltját fedi le. Tehát a véleményem sem egyezik meg vele.

    Egyszer mondtad, hogy nincs igazam - nyilván. Gyakorlatilag ott tartunk, hogy az összes hozzám intézett válaszodban ugyanazt ismétled meg, csak pepitában. Ha csak fele annyira próbálnál egyezkedni mint én, akkor már rég vége lenne ennek a vitának(?), és leírtad volna, hogy mit gondolsz a témáról. Jellemző, hogy lényegtelen dolgokat forgatsz ki, mintha ezzel bármiféle előnyre is szert tudnál tenni. A végén meg jössz a vita kultúrával. A #73-as már csak a hab a tortán.
  • KillerBee
    #73
    "Enyhe kifejezés. Szerintem megfelelő. Igaz, ez szószerkezet, de ezen nem akadunk fenn."

    Beszélj csak a magad nevében.
  • KillerBee
    #72
    A #18-as üzenetedben megkérdőjelezted azt, hogy a jazz = magasabb kultúra. Nem érveltél, csak belinkeltél egy írást, amelyről a #61-ben kijelentetted, hogy nem a te véleményedet tükrözi. A #63-ban még mindig azon írás szerzőjének szándékáról elmélkedsz, amely szerinted nem azonos a te véleményeddel, majd azt várod tőlem, hogy győzzelek meg - miről is??? Hogy jön ide egy írás szerzőjének szándéka? Nem inkább a tartalma a lényeges? - ami ugye nem azonos a te véleményeddel. :)

    A #66-ban ismét csak az érveimet hiányolod - mi mellett vagy ellen??? A #70-ben szerinted azt hangsúlyozom, hogy mennyire nincs igazad. Ezzel szemben én egyetlen egyszer írtam, hogy nincs igazad, mégpedig amikor az alábbi állításodat vontam kétségbe:

    "Pont a jazz megjelenésével kezdődött az a folyamat, aminek mostanság a pop zenét köszönhetjük."

    Ennek téves voltát pedig te magad ismerted el:

    "utánanézve látnom kellett, hogy a jazz nem csak úgy ki nőtt a földből, hanem voltak előzményei, ezért sokkal inkább egy folyamat részese, mintsem indítója."

    Most akkor miféle érveket is vársz tőlem? A veled folytatott beszélgetésben én semmit nem állítottam a jazzről - állításokat te tettél, mindenféle érvelés nélkül. Én csupán azt állítottam, hogy nagyon nem ismered a jazzt, ezt viszont te magad bizonyítottad be, nem szükséges ehhez az én érvelésem.

    Fejleszd kicsit a vitakultúrádat, mert ezzel a vitastílussal nem tudsz becsalni a te utcádba, ahhoz túl jól ismerem. (Többnyire a zsidó származású vagy vallású emberek szokták alkalmazni meglehetős sikerrel, hogy a vitapartnert folytonos védekezésbe kényszerítik, ha a szerencsétlen nem lát át a szitán. Miközben épp ők azok, akik érvelés nélkül tesznek kijelentéseket.)
  • ziipp
    #71
    Enyhe kifejezés. Szerintem megfelelő. Igaz, ez szószerkezet, de ezen nem akadunk fenn.
  • ziipp
    #70
    Ezek szerint nem tudod úgy megfogalmazni gondoltaidat, hogy egy témában kevésbé jártas - bár ezt egyelőre még korai kijelenteni - is megértse. Semmi gond, csak akkor nem értem, hogy minek erősködsz folyamatosan. Annyira határozottan állítottad, hogy nincs jazz a Jazzy-n, hogy végül rámentem a netes rádiójukra. Való igaz, nem csak jazz van. Bár sikerült belenyúlnom egy 10 perces zongora központú valamibe, ami igen csak jazznek hangzott, olyannak, amit te is linkeltél. Szerintem azért nem nyomják folyamatosan, mert azt nem tudnák eladni. Régebben hajnal fele hallgattam amúgy, mert le voltam maradva néhány rajzzal, és ott azért csak adagolják a finomabb dolgokat is, legalábbis a Petőfi rádióból kiindulva.

    Mi lesz ezzel a beszélgetéssel? Gyakorlatilag az a helyzet, hogy indoklás helyett inkább azzal törődsz, hogy továbbra is hangsúlyozd mennyire nincs igazam. Ez viszont nem túl előremutató. Tehát vagy írd le érvekkel, hogy mit gondolsz, vagy legyen ez az utolsó hsz. a témában.
  • KillerBee
    #69
    Hát ugyan hogyan nevezzek egy olyan niemandot, mint amilyen te vagy?

    Az understatementre meg mondjál már magyar szót, ha angolul nem tetszik. Ah ja, hogy nincs rá magyar szó? Pech. Esetleg magyarosítsd a német Untertreibungot (ugyanazt jelenti) és berakhatod a lichthof, sperrhakni, lupe és a többi német jövevényszó mellé.
  • Epikurosz
    #68
    Jaj, a KB nem sért meg, csak niemandnak nevez, understatementeket vág a fejedhez, meg egyáltalán, leereszkedik hozzád.
  • KillerBee
    #67
    Nem indoklom meg őket, mert annyira nem ismered a jazzt, hogy semmi értelme nem lenne érvelni neked. Ugyanis érvelni csak olyan embernek érdemes, aki kellőképpen ismeri az adott témát. Te nem ismered a jazzt, ezt a Jazzy rádió említésével is alátámasztottad. Az ugyanis, hogy a Jazzy nem fedi egészében a műfajt, igen erős understatement: SEMMI köze nincs a jazzhez, amit ott hallasz, az köszönő viszonyban sincs a jazzel.

    Más témákban akár igen járatos is lehetsz és a jazz nem ismerete sem minősít téged mint embert. Szóval nem akarlak megsérteni, ezért inkább csak sajnálatosnak nevezem (ez is erős understatement ám!), hogy egy zenei műfajt annak ismerete nélkül ítélsz meg.

    "Tipikusan az a kategória, ami legjobban azok élveznek, akik játsszák, a zenészek."

    Meg a hallgatóság. :P

    A #17-ben belinkeltem két zeneszámot, amelyeket én tettem fel. Ezek akár csak nyomokban is hasonlítanak ahhoz, amit a Jazzy játszik? Ha szerinted igen, akkor sürgősen menj fülorvoshoz. Ha nem, akkor meg miről is beszélsz?
  • ziipp
    #66
    Na hogy is van ez? Kijelentesz dolgokat, de megindokolni már nem akarod? Akkor minek mondod?

    Nem nézem le a jazzt. Akadnak jó jazz számok, bár ez inkább úgy igaz, hogy vannak jó részek egy dalon belül. Egy időben sokat hallgattam Jazzy rádiót - ami azért nyilván nem fedi egészében a műfajt -, és arra jutottam, könnyen belefulladhat az ember, egyhangúvá válik. Tipikusan az a kategória, ami legjobban azok élveznek, akik játsszák, a zenészek. Egy poén ugrik be a Simpson családból: '24 órás maratoni jazz fesztivál, 5 teljes számot lejátszunk'.
  • KillerBee
    #65
    "Persze tévedhetek, de ahhoz, hogy erről meggyőzz, jó lenne, ha állításaid érvekkel támasztanád alá."

    Annak alapján, amit írsz, eleve nagyon felületesen ismered a jazzt, különben nem írnál ilyeneket. Nem szándékozlak meggyőzni, nem éri meg a fáradságot. A jazz lenézésével vagy téves megítélésével te veszítesz (nem is keveset), nem én.

    (Bocs a kései válaszért, két napig nem volt netem.)
  • Epikurosz
    #64
    on topik: perlik a google-t
  • ziipp
    #63
    A pop zene nem feltétlen egyenlő a populáris zenével. Előbbi egy - hm legyen - műfaj, míg utóbbi a mindenkori népszerű zenéket jelenti. Szerintem a szerző szándéka a poppal, mint műfajjal való foglalkozás és ebbe a gondolatmenetbe illeszti bele a jazzt. Talán jogosan, mert jelenünk előadói is gyakran kölcsönzik a műfaj hangzását. De nem csak ezért, mert a jazzhez - vagy legalább némely hajtásához - tagadhatatlanul hozzátartozik egy fajta szabadosság, ami korunkban teljesedett ki, így akár megalapozóként vagy előfutárként is tekinthető mostani 'Lick my lolipop' szintű zenék számára. Utólag azért javítottam nagyjából helytálló állításra, mert utánanézve látnom kellett, hogy a jazz nem csak úgy ki nőtt a földből, hanem voltak előzményei, ezért sokkal inkább egy folyamat részese, mintsem indítója. Persze tévedhetek, de ahhoz, hogy erről meggyőzz, jó lenne, ha állításaid érvekkel támasztanád alá.
  • KillerBee
    #62
    Most szedjem ízekre a belinkelt irományt? Nem fogom, mert bár sok állításával egyet tudok érteni, alapvető hibákat tartalmaz és a szerző a fürdővízzel kiönti a gyereket is:

    "Zeneileg a jazz éppen ennek az érzésvilágnak a leképezése. Fontos észrevenni, hogy a populáris zene egyik ágazatában sem lehetséges magasztos érzések közvetítése. Sehol semmi diadalmasság, sehol semmi elmélyültség, de még az érzelmek gazdag skáláját sem mutatja: csupán idióta viháncolás, letargikus szenvelgés vagy vak üvöltözés ­– ezt a néhány lehetőséget ismeri a könnyűzene."

    A szerző hallotta már valaha is John Coltrane nevét, esetleg a zenéjét is? Vagy hogy magyar zenészt említsek, ismeri Dresch Mihály nevét és zenéjét? Nem, aki ilyen marhaságot ír, annak rózsaszín fingja sincs a jazzről, csak prekoncepciója van, de az dögivel.

    Ráadásul a cikk tanúsága szerint halovány fogalma sincs a jazz létrejöttéről és történelméről, irányzatairól stb. Az alábbi - tőled származó - butaságról már nem is beszélve:

    "Pont a jazz megjelenésével kezdődött az a folyamat, aminek mostanság a pop zenét köszönhetjük."

    Ez az állításod olyan mérvű zenetörténeti tudatlanságot árul el, mi egyenesen megdöbbentő. Kb. olyan melléfogás, mint azt állítani, hogy a közös ős helyett a majom közvetlen leszármazottai vagyunk. De maga a belinkelt iromány is erősen keveri az időbeli egybeesés és az ok-okozati összefüggés fogalmait.
  • ziipp
    #61
    Kérdés. Nagyjából helytálló megállapítás. Link.

    Ez volt a hozzászólásomban. Véleményem szerint ez nem egyenlő a véleményemmel.

    Csak akkor, ha érdemi válasz van, csak akkor. Persze, nehéz megállni, ha az ember rámenősre van hangolva.
  • KillerBee
    #60
    Hehe, Schönberg a német későromantikával (Brahms, Wagner) kezdte, nem a kész dodekafóniával a kezében jött a világra.
  • Epikurosz
    #59
    OFF
    02 Schoenberg (played by Paul Jacobs) - Three Piano Pieces, Op. 11 - 02 Sehr langsam.flac
    Nekem ez nem tűnik atonálisnak.
  • Epikurosz
    #58
    OFF
    Épp hallgatom:
    "01 Schoenberg (played by Paul Jacobs) - Three Piano Pieces, Op. 11 - 01 Mässig.flac"
    (Flancos!)
  • Epikurosz
    #57
    Te, Bandi!
    Én hallottam a dodekafóniáról, de lövésem sem volt, hogy mi az - Most sincs! :-)) - de ez az idézeted Schönbergről annyira lelkendező volt, hogy utánanézek, és meghallgatok tőle valamit.
  • gulyasandras
    #56
    Lajcsiban több érték van. Ezt onnan tudom, hogy négy hónapig olyan munkatárssal utaztam, aki csak ezt volt hajlandó hallgatni. Miért? "Mert Lajcsi az ISTEN!!!"
  • gulyasandras
    #55
    Leginkább smooth jazz-ben utazom, ha gondolod ítélj el.

    Lehet, hogy félreérthető voltam, ezért újra nekifutok: én sem hallgatok állandóan Mahlert, nézek iráni filmeket, Ernst Cassirer könyveit sem hordom mindig magamnál, de ...

    ... nem bírom felfogni, hogy miként képes valaki hetente öt órát rászánni erre a nemistudommire. Bár ki tudja, az ő életük, ők biztosan tudják mit csinálnak.

    A lenézésről viszont van egy jópofa történetem: beszélgetek az eladóval az 50-es, 60-as évek francia filmjeiről, jó negyven perc után váltanánk át az olasz filmekre, és ekkor közbeszól egy hölgy: 'Olyan jó volt magukat hallgatni, miért hagyták abba?' Kiderült, hogy szinte végig "hallgatózott". Lényeg a lényeg, megkérdezte, hogy milyen filmeket fogok hétvégén megnézni, az én válaszom pedig a következő volt: "Amerikai nindzsa 1. része, Hóbortos hétvége, Nagy zűr Kis-Kínában". Nem ismerte ezeket a filmeket ezért gyorsan vázoltam miről szólnak, és a legnagyobb elképedésemre lehordott a sárga földig, hogy milyen mocsok szemét filmeket nézek. S aki igazi filmrajongó ilyeneket nem néz.

    Tényleg sokszor tapasztaltam, hogy a vegyítést (kicsit ebből is, kicsit abból is) az emberek többsége nem képes elfogadni.

    Hopp, a zenehallgatás kapcsán (gondolom olvastad már, de hátha nem):

    (Egy dolgot fűznék hozzá, de ezt Presser is sokszor elmondta már: a minőségi zenehallgatáshoz elsősorban rengeteg idő és persze a megfelelő körülmények kellenek, számomra e két feltétel megteremtése nagyon nagy nehézségekbe ütközik.)

    Schönberg Miskolcon


    Ha a koncertlátogatók meghallják a Schönberg nevet, fejvesztve rohanni kezdenek az ellenkező irányba - foglalja össze a magyar közönség hozzáállását a zeneszerzőhöz Kocsis Zoltán. Mégis, ma megszülethet Schönberg nyolcvan éve írt Mózes és Áronjának első hazai bemutatója a Miskolci Operafesztiválon. Pedig sokan azt gondolták, még jó ideig kell várni erre a pillanatra.

    Schönberg neve hasonló hatást vált ki a műveltebb körökben, mint az Ulysses: sokaknak van róla véleményük, de csak nagyon kevesen olvasták, és még kevesebben élvezték. Ám amíg Joyce művének elolvasásához nem kell újra megtanulnunk az ábécét, Schönberg azt várja el tőlünk, hogy tanuljunk meg újra hallani. A zeneszerző elvetette ugyanis a fizika jelenségeire, és a sok száz éves zenetörténeti hagyományokra épülő hangnemeket, és saját hangrendszert dolgozott ki, a dodekafóniát, amelyben minden hang egyenlő szerepet kap. A Mózes és Áron is így készült, és nemcsak a hallgatóság számára jelent kihívást, hanem a zenészeknek is: szinte eljátszhatatlan.Nincs még egy stílus, amely olyan minőségű figyelmet és a hallásnak azt a felső dimenzióját igényelné, mint Schönberg zenéje. Hogy érzékeltessük, körülbelül annyival nehezebb Wagner Az istenek alkonyánál mint egy késői Beethoven-szonáta egy könnyed Mozart-szonátánál. A kellő előképzettséggel rendelkező hallgatót azonban olyan zenei tájakra kalauzolja el, ahova senki mással nem tudna eljutni. Attól nem féltem, hogy a zenekar ne tudná megoldani a rábízott feladatot, hiszen nagyszerű együttes van a kezeim alatt, és a munkánkban az utóbbi tíz évben is kiemelt helyet foglaltak el a kortárs művek bemutatói - meséli Kocsis Zoltán, aki a Nemzeti Filharmonikusok zenekarát és énekkarát vezényli majd a Giorgio Pressburger által rendezett gigantikus operában. Laikus zenehallgatóként persze jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy vajon zeneakadémiai diploma kell-e Schönberg hallgatásához.

    - Ezt a szakértők szeretik túlmisztifikálni. A dodekafón zenébe kétségtelenül energiát kell fektetni, de az, aki Bartók életművéből az opus 16. és a Táncszvit között részt élvezni tudja, az már Schönberg zenéjében is eligazodik. A hallása ösztönösen alkalmazkodik az új környezethez. Egyébként a Mózes és Áronban Schönberg elindult egy új hangrendszer felé, amely már nem tisztán a dodekafónia. Ha a Mózes és Áront el kéne helyezni a Schönberg-életműben, akkor egy hasonlattal azt mondanám, hogy ez az a pont, amikor az ősrobbanás után az anyag elkezd összeállni, új formákat felvenni. A tonalitás lerombolása után új világrendbe illeszkednek a hangok. Mindenféleképpen van haszna annak, ha megismerkedünk Schönberggel, mert a zenéje mélyen a német hagyományban gyökerezik. Ha értjük Schönberget, akkor utána más füllel hallgatjuk majd Brahmsot is - magyarázza Kocsis Zoltán.
  • KillerBee
    #54
    "ha győzikét hasonlítjuk mondjuk mittudomén Phil Collins-hoz, akkor ebből azonnal látszik a különbség"

    Miből, milyen ismérvek alapján látszik?

    "ha viszont mondjuk a legjobb jazz előadók egyikét hasonlítjuk a legjobb rock előadóhoz, valószínűleg semmi okosat nem lehet mondani, hogy melyikben lenne több érték."

    Nem is itt van a lényeg, hanem ott, hogy igenis vannak objektíve értékes és értéktelen alkotások. Mitől legjobb a legjobb rockzenész vagy jazzelőadó?

    Aztán ha nem a legjobb rock- és jazzelőadót hasonlítjuk össze, hanem mondjuk a legjobb rockzenészt a legjobb mulatósnóta-előadóval, mondjuk Lagzi Lajcsival, akkor igaz marad-e, hogy semmi okosat nem tudunk mondani arról, melyikben van több érték?
  • Ferrer
    #53
    Hát, szép neved van. Bár szerintem nem szerethetnek téged túlságosan az ügyintézők, amikor bekérik az adataidat :)
    Amúgy meg te engem ne oktass ki, nem ma kezdtem a szakmát!
  • 5c0rp330n
    #52
    "De teljesen biztos vagyok benne, hogy kurva mindegy, loss less vagy nem, főleg, ha CD-ről lett berippelve."
    azt sajnálom, mert ennek az ellenkezője tény, abszolút nem mindegy.
    azt meg leszarom, hogy miről írsz, és hibáson írtad le a nevem, ha ennyire nem megy, inkább ne írd le sehogy.
    másokat névtelenül sértegetni úgy, hogy gyakorlatilag fogalmad sincs hogy kiről beszélsz, szintén nem egy okos dolog.
  • Epikurosz
    #51
    Majd választjkok én is magamnak egy olyan nevet, hogy jkj321j1KKKzu31323213, ÉS JÓL MEHGARAGSZOM, HA VKI NEM ÍRJA LE HELYESEN. :-))
  • Ferrer
    #50
    Amikor én tanultam, akkor még nem voltak ilyesmik. De teljesen biztos vagyok benne, hogy kurva mindegy, loss less vagy nem, főleg, ha CD-ről lett berippelve.

    "a nevemet meg vagy tanult meg rendesen leírni, vagy ne írd le sehogy. "
    Nem fogok Ipodon a neveddel szenvedni, TE BAROM. Inkább örülnél, hogy leírom egyáltalán.
  • 5c0rp330n
    #49
    "Az MP3 meg a többi pont azokat a frekiket vágja le, amiket nem hallasz, nem?"

    nem hát, ez ennél sokkal összetettebb a probléma. fura, hogy azt állítod, hogy hangmérnöknek tanultál és ilyen baromságot beszélsz.

    "Innentől már csak a bitráta számít."
    no comment. nemtom mit taníthattak neked ott, nem lehet, hogy csak álmodtad hogy odajártál tanulni?

    és megjegyzem: van olyan ember, aki hallja az analóg és digitális lemez közti különbséget.
    a nevemet meg vagy tanult meg rendesen leírni, vagy ne írd le sehogy.
  • 5c0rp330n
    #48
    a kettő variáció közül nyilván a második áll közelebb a valósághoz, nyilván nem lehet minden művészet értékét egyenlőnek tekinteni. viszont az sem igaz ebben a formában, nem hiszem, hogy léteznének abszolút értelemben értékesebb alkotások, nem lehet rangsorolni az összes művet abszolút művészeti értékek alapján. legfeljebb az igényesebb, hozzáértőbb emberek (ami megint szubjektív) többségének a véleménye alapján lehet nagyjából különbséget tenni köztük. ha győzikét hasonlítjuk mondjuk mittudomén Phil Collins-hoz, akkor ebből azonnal látszik a különbség, ha viszont mondjuk a legjobb jazz előadók egyikét hasonlítjuk a legjobb rock előadóhoz, valószínűleg semmi okosat nem lehet mondani, hogy melyikben lenne több érték.
  • Ferrer
    #47
    Hülye vagy? Én hangmérnöknek tanultam. Ismered azt a számot, hogy Material girl? Én kevertem ki a 80-as évek közepé, és közben csak rád gondoltam! :))
  • KillerBee
    #46
    "Az MP3 meg a többi pont azokat a frekiket vágja le, amiket nem hallasz, nem? Innentől már csak a bitráta számít."

    Van neked fogalmad a veszteséges tömörítők által behozott torzításokról vagy csak a levegőbe beszélsz hülyeségeket? A veszteséges tömörítők nemcsak frekvenciákat vágnak, pszichoakusztikus modellről hallottál már. Ringing, pre-echo, underwater effect, clipping stb. mondanak valamit? Ha nem, akkor olvasd kicsit a hydrogenaudio fórumát, talén kiokosodsz kicsit.
  • KillerBee
    #45
    "magasabb kultúra!=jazz, nem ítélheted meg valakinek a kultúra szintjét az alapján, hogy jazz-t hallgat-e."

    Ha visszaolvasol, mire válaszoltam, akkor talán nem értesz félre:

    #14: "Az a baj, hogy már a kultúrát sem nagyon támogatják: miért nem csináltok olyat, ami eladható? Így aztán például a Tízparancsolat(Krzysztof Kieslowski)helyett Barátok közt van a tvben."

    A dolog nem ilyen egyszerű, ugyanis felmerül az az eddig még soha el nem döntött kérdés, mi van a kulturális értékek relativizmusával, vagy még tágabban: léteznek-e abszolút értékek?

    A #14-ben a hozzászóló a magas kultúrába sorolja Kieslowskit és kizárja ebből a Barátok köztet. Ám ha ezt teszi, akkor más művészeti ágakban, így a zenében is meg kell különböztetnie értékes és kevésbé értékes alkotásokat ill. kultúrszemetet. Épp ezért firtattam a zenei ízlését.

    Vagyis kétféle álláspontra helyezkedhetünk:

    1) Minden művészeti alkotás egyenlően értékes, sőt minden emberi produktum egyben művészeti alkotás, hiszen különben azt is el kellene döntenünk, mitől lesz valami műalkotás, és ez implicite épp egy olyan értékrendet hozna létre, amit épp nem akarunk elismerni. Ezen egyenlően értékes műalkotások közül egyeseknek ez, másoknak az tetszik jobban, ám mindenki elismeri őket egyenlő értékűeknek.

    vagy

    2) Léteznek abszolút értelemben véve is értékesebb, kevésbé értékes vagy éppen értéktelen alkotások, csak éppen nem ismerjük pontosan, milyen szempontok alapján ítélkezhetünk. Ez esetben egyes emberek művészi ízlése vagy értékrendje magasabb vagy alacsonyabb rendű, mint másoké.

    Az első esetben Győzike vagy Kozsó éppoly értékes művész, mint Michelangelo vagy Arany János és műveik is azonos értékűek Michelangelo vagy Arany János műveivel - függetlenül attól, hogy valakinek melyik tetszik jobban. A második esetben Győzike és Kozsó kulturális szemétgyárosok - függetlenül attól, hány embernek tetszenek.
  • Ferrer
    #44
    Neked vajon anyukád mondogatta kicsiként mindig, hogy hercegnő vagy, vagy ez a műszaki tanulmányaiddal jött? :p
    És milyen szexik az idegen kifejezéseid =)

    Scorpzzon: Az MP3 meg a többi pont azokat a frekiket vágja le, amiket nem hallasz, nem? Innentől már csak a bitráta számít. Ez olyan, mint az analóg vs digi hanglemez (lejárt) téma. Van még aki szerint az előbbi teltebb hangzást ad, de a digi annyi mintát vesz 1 mp alatt is, h nincs ember aki hallja a különbséget..



  • Epikurosz
    #43
    Ez épp idevág: ez (is) Magyarország