#80"miért gondolod azt, hogy tévúton vagyok, amikor részben a cikkre támaszkodva azt mondom, a jazz hozzájárult a mostani szabadosabb zenék létrejöttéhez és önmagában is hordoz ilyen értékeket."
Csak a cikkre támaszkodva mondtad, de még attól is részben elhatároltad magad. A saját véleményedet olyan szűken fejtetted ki, hogy az számomra nem vitaképes. Ennek ellenére válaszolok rájuk, de ha folytatni kívánod velem ezt a beszélgetést, akkor először olvasni akarom a saját véleményedet ill. indoklásodat arról, amit a második mondatodban írsz. Ha ui. állítasz valamit, akkor először szabatosan indokold meg azt és csak ezután várd mástól, hogy elmondja a véleményét.
"Szerintem a szerző szándéka a poppal, mint műfajjal való foglalkozás és ebbe a gondolatmenetbe illeszti bele a jazzt. Talán jogosan, mert jelenünk előadói is gyakran kölcsönzik a műfaj hangzását."
Miben minősít egy műfajt az, hogy más műfajok kölcsönveszik a hangzását? (Csak mellékesen: szerinted milyen gyakori a popzenében a jazz hangzásának kölcsönvétele? - na persze megint előjön az, te mit tartasz jazznek...) Ez nem inkább a kölcsönvevő műfajt ill. szerzőt minősíti? Pl. a "klasszikusok popritmusban" című förmedvények a klasszikus zenét ill. pl. Mozartot, Beethovent, Bachot stb. minősítik vagy azt, aki e förmedvényeket létrehozza?
Másfelől feltéve, de meg nem engedve, hogy a kölcsönvétel minősíti a forrás műfajt, szerinted miként minősíti a jazzt az, hogy Sztravinszkij és Sosztakovics is kölcsönzött tőle? Gershwinről vagy Coplandről már nem is beszélve...
"De nem csak ezért, mert a jazzhez - vagy legalább némely hajtásához - tagadhatatlanul hozzátartozik egy fajta szabadosság, ami korunkban teljesedett ki, így akár megalapozóként vagy előfutárként is tekinthető mostani 'Lick my lolipop' szintű zenék számára."
Ugyanezzel az erővel vádolhatnád az operát is azzal, hogy megalapozója vagy előfutára volt az operettnek. Bár a szabadosságot nem értem, pontosabban semmiféle szabadosságot nem látok a minimális zenei eszköztárat felvonultató nyálzenében vagy tánczenében. Hacsak nem a korábbi hagyományoktól való eltávolodásra gondolsz, na de a klasszikus zene egész története is erről szól.
Kérlek, definiáld a szabadosság fogalmát, szembeállítva a szabadsággal, az improvizációval és a variációval. A variáció és az improvizáció ui. vastagon megtalálható a klasszikus zenében is: a variációra példát sem kell mondanom, az improvizáció esetén meg gondolj csak a versenyművek kadenciáira. Más kérdés, hogy egyes jól sikerült kadenciák rögzültek az előadói gyakorlatban, sőt sok előadó épp a zeneszerző kadenciáival adja elő az adott művet, de soha nem váltak kötelezővé. Az előadói szabadság szintén megtalálható a klasszikus zenében, elég csak arra gondolni, mennyire másképpen szól egy mű különböző elóadóktól.
A jazzhez nemcsak hozzátartozik egyfajta előadói "szabadosság" (azért várom a definíciódat), hanem egyenesen ez teszi a jazzt azzá, ami. Hozzátéve természetesen, hogy amit te pejoratíve szabadosságnak hívsz, az a jazzben az előadói szabadság és improvizáció, a jazz legmélyebb lényege.
#80