Berta Sándor
Túl kevés a webes betűkészlet
A World Wide Web 20 éve létezik. Azóta sok minden változott, de egy dolog nem: kevés az online elérhető és használható fontkészlet.
Gyakorlatilag majdnem az összes oldal arra van kárhoztatva, hogy - kompatibilitási okokból - mindig ugyanazt a néhány betűkészletet használja. Egy javaslat szerint egy új W3C szabvány kidolgozása és bevezetése megoldhatja ezt a problémát. "Minden a témával kapcsolatos beszélgetés két dologról szól. Az egyik, hogy hamarosan tetszőleges számú webes fontkészletünk lesz, míg a másik, hogy meg kellene oldanunk a szerzői jogi problémákat. De a valóságban egyik témáról sem beszélnek" - jelentette ki Erik van Blokland. A bejegyzést tartalmazó esszé 1996-ból származik. Van Blokland, a digitális tipográfia egyik úttörője azóta sem vette le honlapjáról az írást.
A probléma elsőre talán nem is feltűnő. A felhasználók csak egy idő után teszik fel maguknak a kérdést: miért is alkalmaznak minden oldalon ugyanolyan betűkészletet? Megoldást jelenthetnek a szabadon, licencek megfizetése nélkül használható fontok. Ilyeneket kínál az Open Font Library, amelyet többek között a Mozilla Alapítvány és a TeX Users Group is támogat.
A korábbi kísérletek azonban, amelyek célja a GIF-, a Flash- vagy éppen a Microsoft EOT rendszerén alapuló betűk bevezetése volt, mind kudarcba fulladtak. Az ok: vagy nem voltak kompatibilisek a jelenlegi webes szabványokkal vagy - mint az sIFR és a Cufon esetében - túl bonyolult lett volna az integrálásuk. A Firefox 3.5-ös verziója által támogatott @font-face ugyan lehetővé teszi, hogy olyan betűkészletek is megjelenjenek a képernyőn, amik nincsenek a felhasználó számítógépére telepítve, de a gondot ebben az esetben is a megoldatlan licencproblémák jelentik.
Az új fontkészletek kifejlesztése sok pénzbe és időbe kerül. Érthető, hogy a közösségek, illetve cégek (FontShop/FontFont, Adobe, Linotype stb.) pénzt akarnak látni a munkájukért. A Tobias Frere-Jones és Jonathan Hoefler által kilenc év alatt elkészített Mercury betűkészlet licence például 499 dollárba kerül, egyetlen munkaállomás esetében. A House Industries, a FontFont, az Emigre, Hoefler és Frere-Jones nem véletlenül támogatják Van Blokland és Tal Leming két alkalommal is ismertetett javaslatát, amelynek célja egy új formátum, az úgynevezett .webfont létrehozása és alkalmazása.
Van Blokland és Leming elutasították a digitális másolásvédelmekhez hasonlító megoldások használatát. Johno Boardley dizájner optimista volt, szerinte az első .webfont-technológiát támogató honlapok már 2011-ben megjelenhetnek. Leming elmondta, hogy be akart lépni a W3C-be, hogy ott egy munkacsoportban dolgozhasson, de az első 3 esztendőre évi 7900 dolláros díjat kellett volna fizetnie. Ehhez társultak volna az utazási és a rendezvényköltségek. Igazán az szomorította el, hogy úgy tűnt számára, a megbeszélések zárt ajtók mögött zajlanak. A szakemberek egyelőre csak remélik, hogy mielőbb sikerül változtatni a helyzeten.
Gyakorlatilag majdnem az összes oldal arra van kárhoztatva, hogy - kompatibilitási okokból - mindig ugyanazt a néhány betűkészletet használja. Egy javaslat szerint egy új W3C szabvány kidolgozása és bevezetése megoldhatja ezt a problémát. "Minden a témával kapcsolatos beszélgetés két dologról szól. Az egyik, hogy hamarosan tetszőleges számú webes fontkészletünk lesz, míg a másik, hogy meg kellene oldanunk a szerzői jogi problémákat. De a valóságban egyik témáról sem beszélnek" - jelentette ki Erik van Blokland. A bejegyzést tartalmazó esszé 1996-ból származik. Van Blokland, a digitális tipográfia egyik úttörője azóta sem vette le honlapjáról az írást.
A probléma elsőre talán nem is feltűnő. A felhasználók csak egy idő után teszik fel maguknak a kérdést: miért is alkalmaznak minden oldalon ugyanolyan betűkészletet? Megoldást jelenthetnek a szabadon, licencek megfizetése nélkül használható fontok. Ilyeneket kínál az Open Font Library, amelyet többek között a Mozilla Alapítvány és a TeX Users Group is támogat.A korábbi kísérletek azonban, amelyek célja a GIF-, a Flash- vagy éppen a Microsoft EOT rendszerén alapuló betűk bevezetése volt, mind kudarcba fulladtak. Az ok: vagy nem voltak kompatibilisek a jelenlegi webes szabványokkal vagy - mint az sIFR és a Cufon esetében - túl bonyolult lett volna az integrálásuk. A Firefox 3.5-ös verziója által támogatott @font-face ugyan lehetővé teszi, hogy olyan betűkészletek is megjelenjenek a képernyőn, amik nincsenek a felhasználó számítógépére telepítve, de a gondot ebben az esetben is a megoldatlan licencproblémák jelentik.
Az új fontkészletek kifejlesztése sok pénzbe és időbe kerül. Érthető, hogy a közösségek, illetve cégek (FontShop/FontFont, Adobe, Linotype stb.) pénzt akarnak látni a munkájukért. A Tobias Frere-Jones és Jonathan Hoefler által kilenc év alatt elkészített Mercury betűkészlet licence például 499 dollárba kerül, egyetlen munkaállomás esetében. A House Industries, a FontFont, az Emigre, Hoefler és Frere-Jones nem véletlenül támogatják Van Blokland és Tal Leming két alkalommal is ismertetett javaslatát, amelynek célja egy új formátum, az úgynevezett .webfont létrehozása és alkalmazása.
Van Blokland és Leming elutasították a digitális másolásvédelmekhez hasonlító megoldások használatát. Johno Boardley dizájner optimista volt, szerinte az első .webfont-technológiát támogató honlapok már 2011-ben megjelenhetnek. Leming elmondta, hogy be akart lépni a W3C-be, hogy ott egy munkacsoportban dolgozhasson, de az első 3 esztendőre évi 7900 dolláros díjat kellett volna fizetnie. Ehhez társultak volna az utazási és a rendezvényköltségek. Igazán az szomorította el, hogy úgy tűnt számára, a megbeszélések zárt ajtók mögött zajlanak. A szakemberek egyelőre csak remélik, hogy mielőbb sikerül változtatni a helyzeten.
