Kruza Richárd
Mit tehet az a becsületes ember, aki talál egy fényképezőgépet?
Egy fényképezőgép könnyen hozzánő tulajdonosához, az anyagi veszteségen túl ezért fájdalmas ha elvész. Viszont ha utána valahogy megkerül, nagy az öröm.
Többféleképpen is el lehet veszíteni egy fényképezőgépet. Abban az esetben, ha tolvaj kezére került, az eset reménytelen. Ilyenkor jobb másik gép után nézni, és az azokon lévő fotókról is lemondani. Aki járt már így, és ráadásul fontos, pótolhatatlan fotók is voltak az elveszett gépen nem tudja mit sajnáljon jobban: magát a gépet, vagy a fotókat (ez persze nagyban függ a gép értékétől).
Sokszor fordul elő azonban olyan eset, amikor a gép például egy étterem asztalán, vagy egy telefonfülke tetején, vagy hasonló helyen marad. Esetleg kiesik a zsebből, és fűbe, vagy más puha felületre esik. Ilyenkor nem hallani a leesést, és a gép is teljesen ép marad. Ilyen esetben még az is előfordulhat, hogy a megtaláló becsületes és jóhiszemű, és visszaadná eredeti tulajdonosának - aki ismeretlen, ezért a helyzet így sem jobb. Megoldás tehét nincs, vagy nem volt - eddig, a tengerentúlon ugyanis egy Matt Prost nevű kanadai diák hasznos dolgot talált ki.
"Alapvetően, ha az embereknek megadatik a lehetőség, hogy valami jót tegyenek, akkor meg is teszik." - állítja Prost. Ez az alapelv vezérelte, amikor létrehozta a kifejezetten elveszett fényképezőgépek és tulajdonosaik érdekében létrehozott speciális blogját. Mivel egyik fényképezőgép éppen olyan mint a másik, ilyen esetben csupán egyetlen beazonosításra alkalmas dolog létezik: a benne rejlő fotók. Minden használatban lévő digitális fényképezőgép memóriakártyáján szinte biztos, hogy vannak felvételek, és Prost ebből indult ki.
Eddig ugyanis az ilyen "digitális szamaritánusok" a saját útjukat járták a tulajdonos felkutatásában: a internet ilyenkor hasznos eszköz, ugyanis a fényképezőgépen talált fotókat publikálni lehet a különféle közösségi oldalakon, és előfordul, hogy a tulajdonos és a megtaláló végül összeakad. Matt Prost azonban kereste a hatékonyabb megoldást, ezért hozta létre blogját, melyen elveszett fényképezőgépek megtalálói kereshetik a tulajdonost, a gépen talált fotók közzétételével. Így ha valaki elveszti gépét, végigfutja a kirakott fotókat, és ha rálel fotóira, máris megkeresheti a megtalálót.
Prost kezdeményezése sajnos bizonyára sokakat megmosolyogtat, de biztosan vannak olyanok is akiket nem. Tény, hogy - a sok negatív jelenség mellett - kishazánkban is nagy szükség lenne hasonló kezdeményezésekre, ami a becsületes megtalálók kezébe adna egy használható eszközt.
Többféleképpen is el lehet veszíteni egy fényképezőgépet. Abban az esetben, ha tolvaj kezére került, az eset reménytelen. Ilyenkor jobb másik gép után nézni, és az azokon lévő fotókról is lemondani. Aki járt már így, és ráadásul fontos, pótolhatatlan fotók is voltak az elveszett gépen nem tudja mit sajnáljon jobban: magát a gépet, vagy a fotókat (ez persze nagyban függ a gép értékétől).
Sokszor fordul elő azonban olyan eset, amikor a gép például egy étterem asztalán, vagy egy telefonfülke tetején, vagy hasonló helyen marad. Esetleg kiesik a zsebből, és fűbe, vagy más puha felületre esik. Ilyenkor nem hallani a leesést, és a gép is teljesen ép marad. Ilyen esetben még az is előfordulhat, hogy a megtaláló becsületes és jóhiszemű, és visszaadná eredeti tulajdonosának - aki ismeretlen, ezért a helyzet így sem jobb. Megoldás tehét nincs, vagy nem volt - eddig, a tengerentúlon ugyanis egy Matt Prost nevű kanadai diák hasznos dolgot talált ki.
"Alapvetően, ha az embereknek megadatik a lehetőség, hogy valami jót tegyenek, akkor meg is teszik." - állítja Prost. Ez az alapelv vezérelte, amikor létrehozta a kifejezetten elveszett fényképezőgépek és tulajdonosaik érdekében létrehozott speciális blogját. Mivel egyik fényképezőgép éppen olyan mint a másik, ilyen esetben csupán egyetlen beazonosításra alkalmas dolog létezik: a benne rejlő fotók. Minden használatban lévő digitális fényképezőgép memóriakártyáján szinte biztos, hogy vannak felvételek, és Prost ebből indult ki.
Eddig ugyanis az ilyen "digitális szamaritánusok" a saját útjukat járták a tulajdonos felkutatásában: a internet ilyenkor hasznos eszköz, ugyanis a fényképezőgépen talált fotókat publikálni lehet a különféle közösségi oldalakon, és előfordul, hogy a tulajdonos és a megtaláló végül összeakad. Matt Prost azonban kereste a hatékonyabb megoldást, ezért hozta létre blogját, melyen elveszett fényképezőgépek megtalálói kereshetik a tulajdonost, a gépen talált fotók közzétételével. Így ha valaki elveszti gépét, végigfutja a kirakott fotókat, és ha rálel fotóira, máris megkeresheti a megtalálót.
Prost kezdeményezése sajnos bizonyára sokakat megmosolyogtat, de biztosan vannak olyanok is akiket nem. Tény, hogy - a sok negatív jelenség mellett - kishazánkban is nagy szükség lenne hasonló kezdeményezésekre, ami a becsületes megtalálók kezébe adna egy használható eszközt.